Világszerte így nálunk is jelentős probléma, hogy a felnőttek mamahotelben laknak, olyanok is, akik már nem tanulnak, hanem önálló keresettel rendelkeznek, mégsem költöznek el otthonról, hanem élvezik az előnyöket, amit a jól megszokott családi felállás adhat. Magyarországon a mamahotel jelenség a háztartások ötödére jellemző az OTP Bank kutatása szerint – írja a 24.hu.
A jelenségnek több oka is lehet, erről kérdezte a 24.hu Kozékiné Dr. Hammer Zsuzsanna klinikai szakpszichológust, pár- és családterapeutát, az ELTE PPK adjunktusát.
Az elengedés, leválás úgy tűnik nem megy zökkenőmentesen. Befolyásoló tényező lehet az elköltözésben (és a leválásban) az anyagi szempontok, a megváltozott életciklusok és a már felnőtt gyerek illetve a szülei különböző érzelmei. Ha csak az anyagiakat nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy pályakezdő fizetése épphogy egy garzon bérlésére elegendő, tehát az együttélés akár kényszer is lehet. De van más ok is.
Természetes az a félelem, hogy a felnőtté válással egy sor olyan felelősség is rászakad az emberre, amikről korábban nem voltak tapasztalatai, például be kell osztania a pénzt, egyedül kell megtervezni a dolgait. Ez a bizonytalanság sokakat tart otthon, pláne, ha a szülő is visszahúzó erő ebben. Egy gyerek kirepülésével ugyanis valóban megváltozik a szülők élete, sokszor kiüresedésként élik meg, hogy véget ér a szülői szerepük, ráadásul a középkorúak házassága gyakran üres, attól tartanak, hogy mihez kezdenek akkor egymással és az életükkel, ha nincs ott az összekötő kapocs, azaz a gyerek. Nem biztos, hogy ez ennyire tudatosan megy végbe a szülőkben, sok formája létezik: a jószándékútól a manipulatívig.
Nehezíti a szülőtől való leválást az is, hogy kitolódott a gyermekvállalási idő, ha egy pár 30-40 évesen vállal gyereket, akkor a szülők már valószínűleg elég idősek ahhoz, hogy még nehezebb legyen leválni tőlük.
Nehezebb helyzetbe vannak az egyke gyerekek és a legkisebbek, hiszen ők hagyják magukra a szüleiket. Náluk is nehezebb azoknak, akik egyszülős családban élnek.
Torzulhat azoknak a személyisége, akik mamahotelben laknak annak ellenére, hogy képesek lennének az önálló életre is. Az hogy valaki felnőttként még mindig a gyerekszobájában él, egyfajta gyermekstátuszban van sok konfliktus forrása is a gyerek-szülő kapcsolatban. Állandósulhatnak szerepek, párkapcsolati problémák lehetnek, infantilis személyiségzavar alakulhat ki.
Az elengedés és az érzelmi leválás egy pszichológiai folyamat, nem földrajzi, mégis fontos az egyéni boldoguláshoz, az önállósághoz, a saját kompetens élet kialakításához, hogy előbb-utóbb a már nem tanuló és keresettel rendelkező felnőtt költözzön el otthonról. Hogy ennek mi a felső határa? A szakember szerint, ha valaki 40 éves koráig nem hagyta el a szülői fészket, nagy valószínűséggel már nem is fogja.
A szülő felelőssége is, hogy önállóságra buzdítsa gyermekét (már egészen kicsi kortól) és megadja a kezdő lökést, amikor arra szükség van, azaz segítse a leválást és az elköltözést. Azok, akik még 40 évesen is otthon laknak a szüleikkel, valószínűleg már ott is maradnak életük végéig.
Kapcsolódó cikkeink önállóság témában:
- Hogyan terelgessük gyermekünket az önállóság felé?
- Az önállóság valódi útja
- Hogy kell önállóságra nevelni a gyereket?
Forrás: 24.hu
Kapcsolódó cikkek
