Rengeteg előadást és tréninget tartunk szülőknek szerte az országban, ahol az empatikus és együttműködő kommunikációval ismertetjük meg az érdeklődőket, az érzelmi és társas intelligencia fejlesztését, az empátia, türelem, kreativitás hármasát szem előtt tartva. Egyszer, egy édesanya az egyik előadásunkon elmondta, hogy amikor büntetést szabott ki a hétéves fiára, az könnyes szemmel kérdezett vissza: „Anya, te most ennyire nem szeretsz engem?” Az ellentmondást talán te is azonnal kihallod, ahogy elképzeled a szituációt. Szeretlek, ezért azt akarom, hogy rossz legyen neked. Talán azért, mert most nekem is rossz. Talán azért, mert nem tudok más megoldást, és valahogy muszáj jeleznem, hogy nem helyeslem, ami történik. Így hát megbüntetlek. Sőt talán még az is elhangzik, hogy nekem még jobban fáj, mint neked. Amit egyébként sosem hisznek el. Nem is csoda.
Meg tudod-e határozni előre, hogy egyes cselekedeteknek mi lesz a megfelelő büntetési tétele? Hiszed vagy sem, a gyereked is pontosan képes erre a „beárazásra”. És ha büntetéssel terelgetik, leginkább az dönti el a számára, hogy megtesz-e valamit ennek ellenére, hogy megéri-e neki a büntetés bevállalása vagy sem. És nem azért, mert belátta, hogy úgy helyes, ahogy mondtad.
A gyerek, aki büntetésben van, nagyon sok mindenen elgondolkodik, ám jellemzően nem azok merülnek fel a fejében, amelyekért mondjuk a sarokba állítottad merengeni. Tudod, mi jut inkább eszébe? Hogy ő milyen rossz lehet, ha ilyen gonoszul bánnak vele (és ha már rossz, akkor bizony rosszként is fog viselkedni). Vagy milyen szörnyű gonosz emberek a szülei, akik ezt képesek tenni vele. Sőt az is, hogy legközelebb majd megmutatja, és megússza büntetés nélkül.
A büntetés kerülőutakra biztat. A gyerekek azért tartják be a szabályokat, mert tartanak a büntetéstől. Ám annak beépülése, hogy azért ne tegyen meg valamit, mert az nem helyes, vagy rá ártalmas stb., nem megy végbe. Ezért aztán változás sem történik.
A büntetés súlyosan rombolja a gyerekek önbizalmát és önértékelését, amit egyébként oly fontosnak tartunk megfelelően megtámogatni. Saját magunk ellen dolgozunk mindaddig, míg fel nem merül, hogy lehet, hogy nem bennünk van a hiba, sőt nem is a gyerekünkben. A módszer nem az igazi. A büntetés nem hozza meg a várt eredményt? Akkor jöjjön valami más, ami működik! Eddig remek, de mi legyen az?
Van más alternatíva is?
Bújod a könyveket, és vannak is bennük remek ötletek, de amikor a valóságba próbálod átültetni, egyszerűen megfeneklik a dolog. Majd azon kapod magad, hogy néhány kísérlet után visszatérsz a régi lemezhez, kiabálsz, fenyegetőzöl, büntetsz, ugyanakkora hatékonysággal, mint azelőtt. Kész katasztrófának érzed az egészet. Te vagy ennyire béna, vagy a gyereked kezelhetetlenebb, mint a többi? A szomszéd néni is megmondta, hogy szigorúbban kellene fogni. Át is gondolod a szankciókat rögtön, és minden kezdődik újra, mert a büntetéssel sem változtatod meg, amit szeretnél…
Tippek, hogy ne a büntetés eszközéhez nyúlj
- Egyértelműen mondd el, mit vársz tőle, kerüld az általános, absztrakt fogalmakat! A „viselkedj rendesen” tipikusan nem az a mondat, ami segíthet, mert a „rendesen” mindenki számára mást jelent.
- Javasolj lehetőségeket, és engedd, hogy részt vegyen a döntésben! Ha úgy érzi, nem a feje felett születnek meg a döntések, sokkal kevésbé száll szembe velük.
- Előre tudatosítsd a következményeket! Ha nem a cselekedet után, lendületből, azonnal reagálsz, már az is sokat segít.
Bővebb információ: ertsunkszot.hu.
A büntetés nélküli nevelésről:
Kapcsolódó cikkek
