Gyerek

A szülők több mint fele alkualapnak használja a képernyőidőt, de ez óriási hiba

Lehet, hogy a pillanatnyi szituációt sikerül megoldanunk, de a szakértők szerint hosszútávon több kárt okozunk a gyermekünknek, ha a képernyőidővel próbálunk jutalmazni vagy zsarolni.
Fotó: GettyImages

Fotó: GettyImages

Ki ne ígért volna még egy mesét vagy még 15 perc játékidőt a gyerekének, ha elvégzi a házimunkát vagy ügyesen megeszi a vacsorát. Az is gyakori, hogy a szülők telefont vagy tabletet nyomnak a kicsik kezébe, ha szeretnének hiszti nélkül bevásárolni vagy nyugodtan elfogyasztani az ételt az étteremben. A Bright Horizon kutatásában részt vevő szülők több mint 55 %-a elismerte, hogy folyamodott már ezekhez a módszerekhez, de ezzel vajon tényleg megoldjuk a problémákat vagy sokkal súlyosabbakat generálunk?

Hogyan hat a gyerekekre, ha a képernyőidővel szabályozzuk őket?

Dr. Sanam Hafeez, neuropszichológus szerint a szülők káros szokásokat alakíthatnak ki a gyerekben azzal, ha a jó magatartás jutalmazásának fő eszköze a képernyőidő. Ilyenkor nem alakulnak ki a belső megküzdési stratégiák a gyerekben és azt hiszik, hogy minden cselekedetükért jutalom jár.

A képernyők túlzott használata jutalmazásként hosszú távon ronthatja a gyerekek képességét arra, hogy türelmesek legyenek, kezeljék a frusztrációt, vagy élvezzék az olyan tevékenységeket, amelyek nem kapcsolódnak a képernyőhöz.

– mondta a Parents.com-nak a szakértő, aki hozzátette, ha mindig a képernyőidőt használjuk viselkedésszabályozásra, például egy hiszti csillapítására, akkor a gyerek nemcsak türelmetlen lesz és nem tanul meg unatkozni, de egy idő után az érzelmi kontrollt és az elismerést is a képernyőhöz köti.

Helen Egger, gyermekpszichiáter is hasonló aggodalmakat fogalmaz meg, hangsúlyozva, hogy nem az alkalmi használat a probléma, hanem a kialakuló minta.

Amikor a képernyőidő válik az elsődleges megoldássá minden nehézségre – ez az állandó jutalom, a folyamatos figyelemelterelés –, akkor láthatjuk azokat a hatásokat, amelyek befolyásolják a gyerek érzelmi fejlődését. Ha a képernyőket rendszeresen arra használjuk, hogy elkerüljük az érzelmek feldolgozását, akkor kimaradhatnak ezekből a létfontosságú fejlődési lehetőségekből. Megtanulhatják, hogy a képernyők az elsődleges örömforrások, vagy az egyetlen módjai a kellemetlenségek elkerülésének.

Dr. Egger szerint bármely jutalmazási rendszer okozhatja, hogy a gyerekek túlzott érzelmi jelentőséget tulajdonítanak a képernyőidőnek, ami függőséghez vezethet.

Árthat a szülő-gyermek kapcsolatnak

Dr. Gilly Kahn, pszichológus arra figyelmeztet, hogy ha a szülők a képernyőidőt alkudozásra használják, az árthat a szülő-gyermek kapcsolatnak.

Például, ha a gyerek nem fogad szót és a szülő így reagál: ‘Jó, ha kitakarítod a szobádat, kapsz még egy óra videójáték időt’ – az nem hatékony módja az eszköz használatának. A reaktív, nem pedig proaktív jutalmazás és büntetés hatalmi harcokhoz vezethet a szülő és a gyerek között.

Dr. Hafeez is egyetért ezzel, és hozzáteszi, hogy a kapcsolat így érzelmi kötődés helyett hatalmi kontrollá válhat.

A gyerekek elkezdhetnek úgy tekinteni a szüleikre, mint a szórakozás kapuőreire, nem pedig támogató érzelmi figurákra. A digitális megoldások használata alááshatja a hatékony kommunikáció és a bizalom kialakulását, és idővel a gyerekek inkább a képernyőkön keresik a vigaszt, mintsem a szüleiknél.

A képernyőidő lehet jutalom, de fontos a mértékletesség

Dr. Hafeez szerint a képernyőidő jutalomként való alkalmazásának hatékonysága attól függ, milyen gyakran és hogyan használjuk:

A képernyőidő hatékony motiváló eszköz lehet, ha a gyerek például házimunka vagy tanulás után nézhet képernyőt. Ez segít az önfegyelemben és a rendszer kialakításában. Mérsékelt használat mellett a képernyő hasznos lehet stresszes helyzetekben is, például hosszú autóutakon vagy várótermekben.

Dr. Kahn is óva int a túlzásoktól, de úgy véli, elfogadható a képernyőidő előre meghatározott jutalomként való alkalmazása egy feladat elvégzéséért cserébe. Azt mondja, ha a szülők stratégikusan használják ezt a módszert, az segíthet és a gyerekben sem alakul ki állandó elvárás. Ha a szabályok világosak, akkor a gyerek megtanulhatja önmagát ösztönözni és produktívabbá válik.

Ebben az esetben ez már nem alkudozás, hanem jutalom a nehéz vagy nem kívánatos tevékenységek elvégzéséért. A felnőttek is jutalmakért dolgoznak. Ha nem kapnánk fizetést, lehet, hogy nem járnánk be rendszeresen dolgozni. És a felnőttek is jutalmazzák magukat egy Netflix-sorozattal, miközben egyensúlyoznak a munka, a család és a hobbik között. Nincs semmi rossz abban, ha tudatosan és mértékkel használjuk a képernyőidőt jutalomként.