Létezik egy Kickstarter nevű közösségi finanszírozású oldal, ahol mindenki lehetőséget kaphat, hogy egy jó ötletet sikerre vigyen. Akkor is, ha nincs tőke hozzá. Mindössze meg kell győznie a Kickstarter látogatóit arról, hogy ötlete szórakoztató, hasznos vagy innovatív, s máris összeszedhet a látogatói támogatásokból/adományokból annyi pénzt, amivel megalapozhatja a projekt sikerét. Ilyen “alulról jött” sikersztori a Robot Teknősök társasjáték is. Egy szoftverfejlesztő édesapa fejlesztette ki a játékot, és a Kickstarteren szedte össze a pénzt a játék legyártásához.
Az ovisoknak szánt társast már 4 évessel is lehet játszani, s összesen 2-5 játékos kapcsolódhat be a muriba. A teszt során teljesen véletlenül le tudtuk fedni szinte az egész célcsoportot, hisz a kisfiam 4,5 éves, a kislányom pedig 6,5.
Anya, ez izgi
Már akkor felkapták a fejüket, amikor elárultam a játék nevét: “Robotteknős? Az milyen?” Alig várták, hogy hazaérjünk az oviból, és nekiessünk a játéktesztelésnek.
A dobozból izgatottan szedegették ki a játéktáblát, a kártyákat. Amíg ők határozott mozdulatokkal kinyomkodták a táblákból a korongokat, addig én átfutottam Játékszabályzatot.
A játék lényege, hogy mindenki választ a 4 különböző színű teknősből egyet-egyet. Az adott teknőshöz tartozó (azonos színű) ékkövet kell megszerezni. A játék egy négyzetrácsos játéktáblán zajlik. A játékosok a teknősmesterek. Ők nem érhetnek a táblához, viszont ők irányítják a teknősmozgatót, aki azonban nem játszik, csak a játékszabályoknak megfelelően mozgatja, lépteti a teknősöket. A gyerekek kódkártyák segítségével adnak utasítást a teknősmozgatónak (anyának/apának), hogy merre forduljon a teknős, és ha irányba került, mikor lépjen.
Cél: minél kevesebb lépéssel, minél gyorsabban érjen célt a robotteknős. A programozás szakzsargonja nyomokban fellelhető a játék elnevezéseiben. A kártyákat kódkártyáknak hívják. Van egy Bug/Bogárkártya, amit akkor kell bevetni, ha módosítani szeretnénk a kódkártyákból írt programunkon. Ilyenkor Hiba kiáltással, s a bogár lapkával kell jelezni a módosítási szándékot.
Több nehézségi szint is van. A legkönnyebb verzióval kell bevezetni a gyerekeket a játék rejtelmeibe. Ilyenkor még csak a teknős van és az ékkő. Ha már megy az irányítás, akkor következhet a nehezebb szint – felrakhatunk akadályokat. (De mindig csak egy fajtát. Hasonló a bevezetés elve, mint a hozzátáplálásnál – azaz fokozatos.) Érdemes előbb a jégfallal kezdeni (ez ellen lézerkártyát kell használni), majd jöhet a láda vagy a kőfal. (A ládát csak tolni lehet, a kőfalat csak kerülni.)
A szövevényesen felépített pálya már stratégiai gondolkodást igényel. Amikor már minden gördülékenyen megy, akkor bevethető a béka. A zöld állatkával a kódkártyákkal előre megtervezett lépéssorozatban (programban) található ismétlődő sorozat váltható ki, azaz ezzel egyszerűsíthető, rövidíthető a program.
Gondolkodj előre!
Mint minden társasjáték, ez is kitűnően fejleszti a szociális készségeket. Alkalmazkodnak egymáshoz a játék közben a gyerekek. Megtanulják, hogy vannak szabályok, amiket – nincs kecmec – be kell tartani. Türelmet tanulnak (kivárják a sorukat), fejlődik a koncentrációs készségük. A Robot Teknősök már 4 éves kortól játszható, gyorsan kipörgethető egy játék. Minden gyerek más. Nálunk a kicsit (a 4,5 éves fiamat, Dávidot) 45 percre kötötte le, a naggyal (a 6,5 éves, nagycsoportos Dorkával) több mint 1 óráig játszottunk, abba sem akarta hagyni.
Sok társas a kudarctűrő képességre is jó hatással van, ennél a játéknál azonban ez kevésbé kerül előtérbe, mivel itt nincs nyertes. Mindenkinek el kell juttatnia az ékkőhöz a robotteknőst. A versengés hiányának is megvan az előnye: a sikerélmény mindig megvan, állandó az örömfaktor. A versenyszellem helyett a problémamagoldás, a logika és a stratégiai gondolkodás élvez elsőbbséget.
Segíti az irányok gyakorlását is
Kifejezetten tetszett az irányok gyakorlási lehetősége a Robot Teknősökben. A térirányok magabiztos felismerése igen hosszú folyamat eredményeként alakul ki – ezt minden szülő tudja. Sokat kell játékosan gyakorolni, mire nem keveri össze a gyerek a jobbot a ballal. Ez az iskolaérettség egyik feltétele. (Hisz másként például nem tudná megkülönböztetni a gyerek a “b” betűt a “d” betűtől, és nem megfelelő irányba írna.)
A kódkártyákon található irányoknak a rögzülését színek is segítik. Személyes élményünk ezzel kapcsolatban az, hogy a gyerekek gyorsan, pár perc alatt megszokták a kártyás irányítást. A végén hihetetlenül gördülékenyen adták ki a kártyákhoz tartozó szóbeli utasításokat. Ez azért sem volt egyszerű, mert bele kell képzelniük magukat a teknős helyzetébe, és a már valamilyen irányba elforgatott teknős aktuális helyzetéhez képest kellett meghatározni a mozgatási irányt. Egy ovis gyereknek azért ez közel sem annyira egyszerű!
Jelképes plusz pont jár a társasjáték elemeinek kidolgozottságáért. Csillogó, színes, strapabíró – ezek a legtalálóbb jelzők. Felkeltik a gyerekek figyelmét.
Mint mindennek, ennek is jót tesz egy kis fűszer. Itt a játék bukéját a vicces hangok kiadása adja – ugyanis a teknősmozgatónak a teknős léptetésénél, fordításánál mókás hangot kell kiadnia. Ez nálunk széles skálán mozgott: a bip-bip-től a brum-brumon át, a nyihaháig minden volt. A gyerekek jókedvű izgatottsággal várták, hogy legközelebb milyen meglepő hangot hallat a teknősük.
Ez a játék is azt bizonyítja, hogy a Ki nevet a végén jellegű társasokon túl is van élet. Rengeteg ötletes, jó társas van a piacon, ami alkalmas a minőségi időtöltésre.
A Robot Teknősök társast a Játéknet biztosította a teszteléshez.
A játék tesztjéről videó is készült: