Mielőtt belelendülnénk, engedd meg, hogy picit felvázoljam, hogy is néz ki az a nő, akit most bemutatok. Épp vajfoltos a nacim, amit három napja hordok. Néhány perccel ezelőtt picit bepisiltem, amikor tüsszentettem, mert a kismedencei izmaim tropára mentek (köszönöm 2. és 3. baba). A hüvelykujjamon van egy Batman sebtapasz, mert apróra vágtam az ujjamat a hagymával együtt, amikor az egyik kis “ANYU!” kiáltásra elfordítottam a fejem. A hét elején azon sírtam, hogy óriási a pocakom és észrevettem, hogy van egy kávéfolt is az ingemen a mellem alatt.
Nem jártam külföldi egyetemekre, sőt amit elkezdtem, azt se fejeztem be, utolsó évemben férjhez mentem és otthagytam a sulit. Tudom, milyen érzés távol lenni az otthonunktól. A férjemmel Brazíliában dolgoztunk egy árvaházban és az ott szerzett tapasztalataimnak köszönhetem, hogy ma olyan ember vagyok, amilyen és úgy neveljük a gyermekeinket, ahogy.
A közelmúltban pedig egy jóbarátommal beszélgettünk, akinek nincs pasija, se gyerekei. Azt mondta, szeretne néha a gyerekeimről is olvasni tőlem valamit, de nem akarja, hogy úgy érezzem magam, hogy teljesen felemészti az énemet az anyaság. Valahogy így fogalmazott: “nem akarom, hogy azt hidd, elfelejtettem ki vagy, vagy ki voltál korábban.”
Ezt persze közel sem azért mondta, mert a családom megváltoztatott volna, hanem mert tudja, hogy a gyereknevelésen kívül rengeteg egyéb dologgal foglalkozom, mert az is érdekel, az is én vagyok.
Ez egyszerre bonyolult és egyszerű, hisz az anyaság olyan, mint egy külföldi utazás. Teljesen más miliőbe jutunk, megváltoztat minket, átformálja lényünk minden elemét. Más vagyok, és ki merem mondani: jobb vagyok.
Igenis azok miatt a kisemberek miatt, akik őrületbe kergetnek és nyállal és ebéddel borítják be a lábam, több lettem. Lehet, hogy néha koszosnak tűnök és rendetlennek, régi önmagamhoz képest kevésbé vagyok összeszedett, de kijelentem: szeretem így önmagam. Azok az apró kis vadócok folyamatosan csiszolnak rajtam, edzenek, kihívások elé állítanak és olyan módon és területeken fejlesztenek, ahogy soha nem gondoltam volna, hogy lehetséges.
Miattuk lettem jobb író, jobb tanuló. Miattuk lettem jobb barát, és miattuk vagyok, leszek jobb feleség. Természetesen miattuk lettem jobb szakács, sokkal kevésbé önző és sokkal odaadóbb. Egyre türelmesebb vagyok, gyengédebb és önuralom terén is sokat fejlődtem. Lehet, hogy nem vagyok annyira szexi, de az, hogy “kerek a világ” belül, látszik rajtam, azt sugárzom: rendben vagyok.
Az anyaság átitatta lényem minden apró részét. Ez a legnagyobb lecke és élettapasztalat, amit valaha megélhetek. Miért változtatnék rajta? Sokkal jobb ember vagyok, mióta anya lettem.
(Cikk forrása: mother.ly)
Kapcsolódó cikkeink:
- Ne mondd, hogy élvezzem ki ezt az időszakot!
- Nyílt levél elsőszülő anyukákhoz
- Egy anya szívfacsaró levele fiaihoz a szeretetről
Kapcsolódó cikkek
