Gyerek

„Két-három havonta minden szülőnek járna egy csendes hétvége”

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal: míg ez utóbbi egy idő után komoly lelki problémákat okozhat, addig az előbbi ritka kincs sok szülő számára.
2024. Január 11.

Azt, hogy időnként az anyák is vágynak az egyedüllétre, egyre többen merik felvállalni, fittyet hányva arra, hogy sokak szerint nekik „nem illendő” így érezni.

Azon túl, hogy kimondják, szeretnének hosszabb-rövidebb időre félrevonulni a családtól és hátat fordítani a hétköznapi teendőknek, meg is teszik ezt. Nem több napig tartó elvonulásra kell gondolni (igaz, van, aki ettől sem riad vissza), hiszen sokszor pár órányi egyedüllét is elegendő ahhoz, hogy a kimenőt kérő szülő „friss levegőhöz” jusson. 

A közösségi oldalakon egyre gyakrabban bukkanhatunk rá a #solodate hashtagre, amit azok mellé a bejegyzések és fotók mellé tesznek oda a posztolók, amelyekben világgá kürtölik az örömüket: végre egy kis időre egyedül lehetnek. S hogy ez miért teszi őket annyira boldoggá? Leginkább azért, mert az egyedüllét nem jelent egyet a magánnyal, és bánkódás helyett inkább a feltöltődésre és a vegytiszta kikapcsolódásra ad lehetőséget.

„Két-három havonta minden szülőnek járna egy csendes hétvége”

A szingliktől a szülőkig

A #solodate hashtaget kiérdemlő egyszemélyes kiruccanások eredetileg a szinglik ötlete volt: ők elégelték meg, hogy a megfelelő társ érkezéséig várjanak, ha egy gyertyafényes vacsorához, egy klassz mozizáshoz, színházhoz vagy wellness hétvégéhez lenne kedvük. Egyedül is felkerekedtek, és saját maguk társaságában is csodásan érezték magukat.

A szakemberek több okból is örömmel üdvözölték ezt a kezdeményezést, úgy vélik ugyanis, hogy az egyszemélyes randevúk nagyban hozzájárulnak az önismeret mélyítéséhez, és újabb megvilágításba helyezik az egyedüllét fogalmát. 

Csak 2023-ban több mint 200 millió bejegyzés látott napvilágot a #solodate hashteggel, ami az előrejelzések szerint az idei évben még ennél is nagyobb számot fog elérni. Ráadásul egészen biztos, hogy ez az adat nem tükrözi hűen a valóságot, hiszen rengetegen internetes posztolás nélkül is csinálnak programot egymaguk, vagyis a tendencia meredeken ível felfelé.

„Azzal, hogy az egyén kiszakad a monotonnak tűnő mindennapos rutinjából, sokat tehet a szülői kiégés, azaz burnout ellen. Az egyedüllétet legszívesebben receptre írnám fel mindenkinek, azoknak is, akik úgy gondolják, hogy azt nem nekik találták ki. A saját magunkkal töltött idő nagyon értékes, és fontos lenne, hogy mindenki megszeresse a saját társaságát, hiszen mindannyiunk életében ez a kapcsolat szól a leghosszabb időre” – írják a témával kapcsolatban egy olasz cikkben.

„Két-három havonta minden szülőnek járna egy csendes hétvége”

Luxushotel nélkül is működik

Az egyedüllét és a magány kérdése természetesen a hazai szakembereket is foglalkoztatja, S. Tóth Márta life&business coach, NLP tréner pedig meg is osztotta velünk ezzel kapcsolatos értékes gondolatait. Ő úgy véli, hogy az egyedülléttől sokan azért zárkóznak el, mert amíg nem maradnak magukra, nem kell a problémáikkal szembenézni: a másokról való gondoskodás és a sok intéznivaló elvonja a figyelmet arról, ami legbelül aggasztja őket, ahogy azokról a dolgokról is, amik egyébként sürgető megoldásra várnának.

„Felgyorsult világunkban az egyedüllét szerintem nem egy új igény, hanem egyenesen szükséglet. Körülöttünk minden egyre zajosabb lett, ettől a felfokozott hangerőtől pedig sokszor nem halljuk meg a saját gondolatainkat. Emiatt előbb-utóbb mindenki eljut arra a pontra, hogy szükségesnek érzi az egyedüllétet, amit jó esetben meg is adhat magának. Ha ez túl hosszú ideig nem történik meg, könnyen lehet, hogy az orvosok javasolják majd azt a fajta egyedüllétet, amelyben biztosított a teljes pihenés” – kezdi Márta, aki arra is kitér, hogy az egyedüllét igen árnyalt és sokszínű fogalom, és egyáltalán nem mindegy, hogy kinek melyikből jut több.

„Sokféle egyedüllét létezik: a társas, a magányos, a fizikai, a lelki, az eltávolodásal járó, vagy a befele fordulós, a megoldós, amely közelebb visz minket saját magunkhoz, a megoldfásokhoz, sőt akár a gyermeki énünkhöz is. Fontos, hogy ha nem is havi rendszerességgel, de legalább negyedévente megadjuk magunknak, a feltöltős, elkülönülős, eltávolodós egyedüllétet. A legjobb, ha minél inkább zajmentessé tesszük ezt az időt, elhatárolódva a közösségi médiától, a tévétől és minden elektromos kütyütől” – javasolja a sokak épülését segítő coach, aki szerint ilyenkor a legjobb meditálni, befelé tekinteni és egyfajta mérleget készíteni. Végiggondolhatjuk például, hogy mekkora utat tettünk meg az utóbbi tíz évben, milyen leckéket tanultunk az élettől, vagy hogy mi az, amit elhanyagoltunk.

S. Tóth Márta life&business coach, NLP tréner

Egyszer te, egyszer én

Márta szerint az építő egyedüllét alapfeltétele, hogy a család nélkül töltött időben végre a miénk legyen a főszerep, a mi belső világunkra, a vágyainkra, az álmainkra és a minket körülvevő természetre irányítsuk a figyelmünket. „Próbáljunk minél közelebb kerülni a fákhoz, a vízhez, mezítláb sétálni, nagyokat pihenni, aludni, fürdeni. Az egyedüllét pozitív hatása annál intenzívebb, minél inkább körölvesszük magunkat kellemes illatokkal, finom ízekkel, szép tájakkal. Bár a titok nyitja itt is az egyszerűségben rejlik, fontos, hogy ne adjuk fel a teljes komfortot: viseljünk meleg, puha ruhaneműt, bújjunk lágy takarókba, vegyen körül kellemes fény.” 

A szakértő kiemeli, hogy a kisgyermekes szülőknek felváltva kellene megoldani, hogy mindkét szülő kipihenhesse magát, és ne csak az egyikük kiváltsága legyen a gazdagon megélt énidő: „Az egyedüllétben máshol nem rejlő kincseket fedezhetünk fel, ami egyáltalán nem zárja ki, hogy más napokon a párunkkal kettesben, vagy a barátokkal, a családdal együtt kapcsolódjunk ki. Ez utóbbiakra is nagy szüskségünk van, hiszen mindengyik fontos a boldog élethez. A legszerencsésebb itt is az arany középút: mindent mértékkel tegyünk és éljünk meg, beleértve az egyedüllétet is.” 

Nyitókép: Getty Images