Sokat beszélünk arról, hogy a mai gyerekek túlterheltek és túlstimuláltak, ahogyan a szüleik is. Év végére mindenki rettenetesen kifárad és nagyon vágyik a nyári pihenésre. Még akkor is, ha dolgozunk, kimarad az életünkből a napi mókuskerék, az anyataxi, az uzsi készítés és a különórák. Azok, akik otthonról dolgoznak szerencsések, mert kevésbé okoz gondot, hogy hova is tegyék a gyereket a nyári szünetben. Ugyanakkor gyakran szembesülhetnek a bűvös kérdéssel: „Mit csináljak? Unatkozom!” Fontos észben tartani, hogy ilyenkor épp az következik, hogy maguktól rájöjjenek a válaszra.
Persze szervezhetünk strandolást, találkozót a barátokkal, kirándulhatunk és elmehetünk egy moziba, de hagyjuk meg nekik a valódi gyerekkort: fedezzék fel, mivel foglalhatják el magukat, mivel játszhatnak, miben lelik örömüket. Az unalom jó dolog, mert kreativitásra ösztönöz.
Szakértők egyetértenek abban, hogy a pihenés és bizonyos fokú unalom nagyon fontos a gyerekek számára. Dr. Michael Rich gyermekgyógyász professzor szerint az unatkozás igenis áldásos. A Parents.com-nak úgy fogalmazott, hogy „Az unalomnak örülni kell, nem pedig kerülni. Az unalom a kreativitás, a képzelőerő és az innováció olvasztótégelye.”
„Mi magunk teremtjük meg a saját elkötelezettségünket, ha időt és teret kapunk rá” – tette hozzá Carrie S. Cutler, a Houstoni Egyetem Tanterv és Oktatás Főiskolai Karának klinikai docense , és nyolcgyermekes anya. Yalda T. Uhls gyermekpszichológus szerint pedig az unatkozás kevesebb stresszhez vezethet a mai túlterhelt gyerekek számára. „Ha a gyerekek szabadon választhatják meg, hogy mit szeretnének csinálni, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel fognak elköteleződni.”
“Hasznos, ha a gyerekek megtanulják, hogyan tegyék szórakoztatóvá és érdekessé az életet saját maguk, ahelyett, hogy mindig mások mondják meg nekik, mikor és mit csináljanak. Ilyenkor születik meg a képzelet” – fogalmazott a lapnak Dr. Eran Magen. Szerinte, amikor azt halljuk a gyerektől, hogy unatkozik, tekintsünk erre egy lehetőségként és ne úgy, mint megoldandó probléma.
Persze ez ne azt jelentse, hogy egész nap valamilyen képernyő előtt ülnek. Jól tudjuk, hogy ebből nem sok jó sül ki, ezért arra ösztönözzük inkább a gyerekeket, hogy a szabad (tehát nem irányított) játékban találják meg a szórakozásukat. Minden gyerek más, ezért az ő igényeikhez mérten legyen strukturált és szabad idő, ám cseppet se aggódjunk, ha úgy látjuk, a gyerek unatkozik. Ha hagyjuk, ki fogják találni, mivel töltsék el az idejüket, éljék ki a kíváncsiságukat és az általuk választott tevékenységek természetes módon építik az önszabályozást, a nyelvi, kognitív és szociális kompetenciákat.