Merjünk bocsánatot kérni
A bocsánatkérés nem megalázkodás, hiszen szabad hibázni. Nem kell magunkat ostorozni ahhoz, hogy kimondjuk, valamit most rosszul csináltunk. Hogy miért nem érezzük ezt mégsem? Talán mert a mi szüleink sem érezték – írja Cziglán Karolina pszichológus a diványon.
A mostani szülők generációjának valószínűleg alapélménye, hogy a szülei nem kértek tőle bocsánatot soha, viszont azt elvárták, hogy ő, mint kisgyerek kérjen bocsánatot valami elkövetett baklövésért. A legtöbb ember nehezen tudja kimondani, hogy ne haragudj, elnézést, bocsánatot kérek, valószínűleg azért sem megy könnyen, mert nem tanulták meg, mert nem tanították meg nekik, amikor gyerekek voltak.
A szülői szigorral kierőszakolt bocsánatkérés nem tanít empátiára, felelősségvállalásra, sem arra, hogy átérezze a gyerek, hogy megbántott valakit, sokkal inkább szól a szégyenről és arról a kínról, hogy most éppen elítélik őt valamiért.
A szülők részéről megvan a jó szándék, valami azonban félrecsúszik. Nem ugyanaz szégyenkezni, és nem ugyanaz átélni, hogy bár jók, értékesek és szeretetreméltók vagyunk, most hibát követtünk el, és sajnáljuk, hogy megtettük – írja a pszichológus.
Ez a minta marad meg a későbbi években is, éppen ezért olyan nehéz bocsánatot kérnünk egymástól és a gyerekeinktől is. A jó minta az lenne, ha a szülő nem szégyenében, kínjában, hanem annak tudatában kérne bocsánatot, hogy most hibázott ugyan, amiért bocsánatot kell kérni, de hibázni természetes. Azaz nem kell utálni önmagunkat azért, mert elrontottunk valamit, de át kell érezni azt is, hogy a másikat is megilleti az, hogy ezt kommunikáljuk felé.
Ha már eljutottunk idáig, akkor arra is érdemes figyelni, hogyan kérünk bocsánatot. Ne mondjunk olyat, amit nem fogunk tudni betartani, ne fogadkozzunk, hogy többé nem emeljük fel a hangunkat, ha pontosan tudjuk, hogy nem fog menni. A bocsánatkérésnek van egy jóvátételi szándék része is, ha nem tudjuk mi lenne a legmegfelelőbb, megkérdezhetjük erről a gyereket. De arra vigyázzunk, hogy ne legyen üzlet: ne azért bocsásson meg, mert kap érte valamit. Az is fontos, hogy ne mentegetőzzünk és ne a gyereket tegyük felelőssé a hibánkért.
Fontos azt is tisztázni, hogy vannak helyzetek, amikor kikerülhetetlen, hogy hibázzunk: a cikkben szereplő példa szerint a szülő gyerekeinek egyszerre van valamilyen külön programja, a szülő természetesen nem lehet ott egyszerre két helyszínen. A szülőnek ilyenkor tudnia kell, hogy az a gyereke, akinek az előadására nem tudott elmenni csalódott lesz, ennek hangot is kell adnia, ilyenféleképpen: Sajnálom, hogy fájt neked, hogy nem voltam ott. Ez egy olyan helyzet, amikor a szülő nem hibázott, de ettől még a másiknak rosszulesett a helyzet. Ezért úgy kell dönteni, hogy osztozunk vele a szomorúságában.
A bocsánatkérés persze nem jelenti automatikusan azt, hogy a másik egyből megbocsát. Joga van időre, hogy átélje a szomorúságát vagy a haragját. Soha ne zsaroljuk ki a gyerekből (és persze a felnőttből sem) a megbocsátást. Oda neki magának kell eljutnia.
Kapcsolódó cikkeink:
- A bocsánatkérés hat kulcseleme
- Azonnal kérj bocsánatot!
- A kikényszerített bocsánatkérés árthat a gyereknek
Forrás: divany.hu
Kapcsolódó cikkek
