- A „Ne árulkodj!” mondat azt az üzenetet közvetítheti a gyereknek, hogy bizonyos problémákról inkább hallgasson.
- Fontos különbséget tenni az árulkodás és a segítségkérés között, különösen bántalmazás vagy veszélyhelyzet esetén.
- A szakemberek szerint a gyereknek tudnia kell, hogy félelem, bántás vagy veszély esetén mindig kérhet segítséget egy felnőtttől.
„Ne árulkodj!” – sok szülő szájából elhangzik ez a mondat, amikor a gyerekük ismét azzal érkezik, hogy a testvére nem pakolt el, az osztálytársa megszegte a szabályokat, vagy valaki olyasmit csinált, amit nem lett volna szabad. Bár elsőre ártalmatlan felszólításnak tűnhet, érdemes óvatosan bánni vele. A gyerek ugyanis könnyen azt tanulhatja meg belőle, hogy bizonyos dolgokról jobb hallgatnia, még akkor is, ha valójában segítségre lenne szüksége.
Az árulkodás és a segítségkérés különbségére kell megtanítani a gyereket (Forrás: Getty Images)
A szakemberek szerint fontos megtanítani a gyerekeknek, hogy különbséget tudjanak tenni az árulkodás és a segítségkérés között. Nem ugyanaz ugyanis, ha valaki azért szalad a felnőtthöz, hogy a másik bajba kerüljön, vagy azért, mert valaki veszélyben van, bántják, esetleg egyedül nem tud megoldani egy helyzetet.
Nem minden bejelentés árulkodás
Képzeljük el, hogy a gyerekünk azzal szalad oda hozzánk, hogy a testvére nem rakta el a játékait, vagy nem mosta meg a fogát. Ezekben az esetekben valóban előfordulhat, hogy csak azt szeretné elérni, hogy a másik gyerek leszidást kapjon. Más a helyzet azonban, ha azt mondja, hogy a testvére egyedül kiment az utcára, veszélyes tárgyhoz nyúlt, vagy az osztálytársát rendszeresen bántják.
A The Children’s Trust gyermeknevelési összefoglalója szerint:
az árulkodás jellemzően arra irányul, hogy valaki bajba kerüljön, vagy negatív figyelmet kapjon. A segítségkérés, illetve egy komoly helyzet jelzése ezzel szemben arra szolgál, hogy egy felnőtt tudomást szerezzen valamiről, ami veszélyt, sérelmet vagy más komoly következményt jelenthet.
A két helyzet közötti különbség nem mindig egyértelmű a gyerekek számára. Ezért nem elég egyszerűen leinteni őket, amikor panaszkodnak valakire: inkább segítenünk kell nekik felismerni, mikor érdemes szólniuk.
Miért árulkodnak olyan gyakran a kisebb gyerekek?
A kisgyerekek még tanulják, hogyan kezeljék a társas helyzeteket, a konfliktusokat és a saját érzelmeiket. Sokszor nagyon szigorúan értelmezik a szabályokat, és úgy gondolják, mindenkinek pontosan be kell tartania azokat. Ha valaki mégsem így tesz, természetesnek érzik, hogy ezt azonnal jelenteniük kell egy felnőttnek.
Az árulkodás mögött azonban más is állhat. Előfordulhat, hogy a gyerek figyelmet vagy megerősítést szeretne kapni, esetleg nem tudja, hogyan oldjon meg egy konfliktust a társával. Az is lehet, hogy valójában segítséget kér, csak még nem tudja megfelelően megfogalmazni, miért zavarja az adott helyzet. Éppen ezért érdemes meghallgatni, amit mond, és nem automatikusan azzal lezárni a beszélgetést, hogy ne árulkodjon.
Mit mondjunk a „Ne árulkodj!” helyett?
A gyerekeknek nemcsak azt kell megtanulniuk, mikor tudnak önállóan rendezni egy kisebb nézeteltérést, hanem azt is, hogy mikor fontos felnőtt segítségét kérni. Ehhez a szülő néhány egyszerű kérdéssel is közelebb viheti őket a megoldáshoz.
- Tegyük fel a kérdést, történt-e valami veszélyes! Ha a gyerek panasszal érkezik, kérdezzük meg: „Megütötte valaki a másikat?”, „Valaki megsérült?”, „Féltél attól, ami történt?” Ezek a kérdések segítenek felmérni, hogy egyszerű nézeteltérésről vagy komolyabb problémáról van-e szó.
- Segítsünk neki önállóan megoldani a kisebb konfliktusokat! Ha például a testvére elvette a játékát, bátorítsuk arra, hogy először próbálja meg nyugodtan visszakérni. Megtaníthatjuk neki azt is, hogyan mondja el, ha valami zavarja.
- Tegyük egyértelművé, hogy bizonyos dolgokról mindig szólni kell! Ha valakit bántanak, fenyegetnek, veszélyes helyzetbe kerül, vagy a gyerek olyan dolgot tapasztal, amitől fél, mindig fordulhat hozzánk. Akkor is, ha azt kérték tőle, hogy tartsa titokban.
- Vegyük komolyan, amit elmond! Ha a gyerek segítséget kér, ne bagatellizáljuk a problémáját, és ne szégyenítsük meg azért, mert szólt. Ha azt tapasztalja, hogy meghallgatjuk, később is nagyobb eséllyel fordul hozzánk bizalommal.
A szülői példamutatás is sokat számít. Ha mi magunk is képesek vagyunk őszintén beszélni a konfliktusokról, és nem büntetjük a gyereket azért, mert elmondja, mi történt, azzal biztonságosabb légkört teremtünk számára.
Milyen helyzetekben kell mindig szólni egy felnőttnek?
A PACER Center, a bántalmazás megelőzésével és az érintett gyerekek támogatásával foglalkozó szervezet külön is hangsúlyozza:
ha egy gyerek azért szól, mert őt vagy valaki mást bántanak, az nem árulkodás. Ez fontos lépés ahhoz, hogy a probléma megoldódhasson.
A gyerek érezze, hogy nem kell egyedül megbirkóznia minden nehéz helyzettel. Nem várhatjuk el tőle, hogy egyedül rendezzen egy olyan konfliktust, amelyben fél, kiszolgáltatottnak érzi magát, vagy amelynek kezeléséhez még nincs meg a kellő tapasztalata.
A „Ne árulkodj!” helyett ezért sokkal hasznosabb lehet egy ilyen mondat: „Ha valakit bántanak, veszélyben van, vagy valami olyasmi történik, amitől rosszul érzed magad, mindig szólj nekem! Meghallgatlak, és együtt kitaláljuk, mit tegyünk.”
Nem az a cél, hogy a gyerek minden apró nézeteltéréssel felnőtthöz szaladjon, de az sem, hogy megtanulja elhallgatni a problémáit. Azt kell éreznie, hogy bízhat bennünk, és ha valóban segítségre van szüksége, mindig számíthat ránk.
Mi a különbség az árulkodás és a segítségkérés között?
Az árulkodás célja általában az, hogy valaki bajba kerüljön vagy büntetést kapjon. A segítségkérés ezzel szemben arra szolgál, hogy egy felnőtt segítsen megoldani egy veszélyes, bántó vagy a gyermek számára kezelhetetlen helyzetet. A szakemberek szerint a gyerekeket arra kell megtanítani, hogy ilyen esetekben mindig forduljanak bizalommal egy felnőtthöz.
Kapcsolódó cikkek
