Sajnos, szinte naponta olvasunk olyan esetekről, amikor gyerekek ellen követnek el szexuális visszaéléseket. Ilyenkor még több lehetőségünk van arra, hogy beszéljünk az olyan fontos dolgokról, mint szexuális nevelés, bugyiszabály, intimitás, titok, vagy egyáltalán, hogy beszéljünk a testünkről. A gyerekek védelme alapvető igényünk és egyben kötelességünk is, ahhoz, hogy bármikor felismerjük a bajt, tudnunk kell felismerni, hogy egyáltalán mi helyes és mi nem az. Ez az ismeret nem érkezik meg magától, mindannyian tanulás útján kerülünk a birtokába, így érdemes arról beszélni, hogyan és mire taníthatjuk meg a gyerekeket.
Tudjuk, hogy akár csak néhány évtizede teljesen máshogy gondolkoztunk minderről, ahogy a gyerekekről is, gondoljunk csak az iskolai vagy az élsport világában korábban egyáltalán nem ritka megalázásokra, fizikai és verbális bántalmazásokra. Akkor sem volt helyes, mégis szemet hunyt felette szinte mindenki, szerencsére ma már mi is, a törvényeink is máshogy látják és cseppet sem tartjuk megengedhetőnek, ha például egy edző pofoz, üvölt a tanítványával. Valahogy így van ez a testi és intimitást érintő kérdésekkel is. Elvárjuk és el is várhatjuk, hogy egy orvos legyen tekintettel ránk, ha bugyira kell vetkőznünk és ugyanezt elvárjuk és el is várhatjuk akkor is, ha gyerekről van szó. Attól, hogy valaki kisebb, mint mi, az emberi méltóságát, a saját teste feletti személyes autonómiáját és önrendelkezésének fontosságát tiszteletben kell tartanunk és tartatnunk más felnőttekkel szemben is.
Ennek elsajátítása egy folyamat, amely optimális esetben otthon, a családban kezdődik, például azzal, ha nem kötelezzük olyasmire a gyereket, amire egy felnőttet nem köteleznénk. Ugye hajmeresztőnek tartanánk, ha egy társaságban ránk szólnának, hogy adjunk szépen puszit valakinek, mert náluk ez így szokás. Ahhoz, hogy udvariasak legyünk, bővel elég a köszönés, ha nem érezzük kényelmesnek, nem kell másokat megölelni, megpuszilni vagy hagyni, hogy valaki kérdezés nélkül megtegye velünk. Akkor sem ha történetesen nem 35, hanem 8 évesek vagyunk. „Nem az lesz az abúzus, hogy a négyéves kisgyereknek puszit kell adnia a nagypapának és nincs kedve, hanem az lesz az abúzus, hogy azt tanulja meg ezáltal, hogy akkor is kell csinálni dolgokat, hogyha nem akar a testéhez közel engedni személyeket, és ennek később lehet negatív következménye: szorongás, nemet mondás hiánya, és kitettség az abúzusnak” – mondja Vásárhelyi Dorottya, szexuálpszichológus.
Aki azt is elmondja, hogy ugyanebből az okból fontos, hogy legyen a családban szexuális nevelés és nem felvilágosítás és ez egyáltalán nem lovaglás a szavakon. A szakértő ezt úgy magyarázza, hogy „mintha lenne előtte egy homály, sötétség, és akkor ott a szülő vagy a tanár megnyitja a fényt, és akkor felvilágosítja a gyereket. Illetve a felvilágosítás az egy nagy beszélgetés. Az lenne a jó, ha nem egy nagy beszélgetés lenne, hanem egy folyamatos, párbeszéden keresztül történő edukáció, ami nemcsak a beszélgetéssel kezdődik, hanem azzal, hogy a szülő a tetteivel hiteles mintát mutat, például, ahogyan viszonyul a férj és feleség egymáshoz, ahogyan viszonyul a szülő magához, ahogyan tanítja a gyereknek a saját testének a tiszteletét. A kötelező pusziadás illetve az, hogy mondhat nemet, hogy megtanítjuk neki, hogy a testének vannak határai, amit másoknak tiszteletben kell tartani, ez is már szexuális nevelés.”
A szakértő szerint nagyon fontos lenne megtanítani a fehérnemű vagy máshogy fogalmazva bugyiszabályt, már akkor, amikor egészen piciknek tanítjuk a testrészeket. Ahogy megnevezzük a karunkat, nyakunkat, éppen ugyanígy kéne megtanítanunk a nemi szerveket is, nevén nevezni, hogy pontosan hogy, az mindegy, de fontos, hogy ne tabusítsuk. És ekkor érdemes behozni a bugyiszabályt: „azt tanítjuk meg a kisgyereknek, hogy minden, ami a fehérneműje alatt van, vagy trikója alatt van, az csakis az övé, azt nem érintheti meg senki.” Nyilván kivétel például egy orvosi vizsgálat, de akkor az orvos (a szülő jelenlétében) elmondja, hogy mit miért csinál.
És azt is el kell bizony mondani, hogyha bárki ilyesmire kéri vagy tesz ilyesmit, akkor azt el kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbízik. Ez nyilván sarkalatos pontja egy kisgyerekkel való beszélgetésnek, erre jó példa, ha elmagyarázzuk neki a jó és a rossz titok közötti különbséget. Hogy egy kisgyerek miből tudja megállapítani mi a jó és a rossz titok közötti különbség, az kiderül a Vásárhelyi Dorottya, szexuálpszichológussal készült podcastból, ahogy az is,
- hogyan beszéljünk akár egészen kicsikkel is a menstruálásról;
- lehet-e meztelenül a gyerek előtt a szülő és fordítva;
- hogy beszéljünk a gyerekkel a fogantatásról és a fogamzásgátlásról;
- és hogyan reagáljunk, ha ránk nyit a gyerek.
A Szülőpercek podcastot itt tudod meghallgatni:
Kapcsolódó cikkek
