Elég széles körben népszerű az a nevelési módszer, amikor egyszerűen ignorálják, figyelmen kívül hagyják a nem megfelelően – például hiszti – viselkedő gyereket. Tehát nem az történik, hogy rászólnak, elmagyarázzák, megbeszélik, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mert azt feltételezik, hogy ettől majd elmúlik a helytelen viselkedés. Gyakran alkalmazzák ezt a módszert szülők és pedagógusok is, azt feltételezve, hogy a viselkedést – ami nekik nem tetszik – a figyelem felkeltése motiválja. Magyarán: ha nem figyelünk azzal azt üzenjük, hogy nem érdekel minket, azaz abba fogja hagyni a hisztizést/bohóckodást/hangoskodást.
Mi a baj ezzel a módszerrel?
A problémás éppen az, hogy például egy iskolai osztály bohóca viselkedés jellemzően valóban arról szól, hogy a gyerek fel akarja hívni magára a figyelmet, lehet, hogy nem jól vagy a felnőttek számára nem elfogadható módon, de jelezni szeretne a viselkedésével valamit. Ha ignoráljuk a gyereket a viselkedése miatt, akkor a szükségleteit vesszük semmibe.
Az úgy nevezett tervezett figyelmen kívül hagyással az is problémás, hogy kizárólag a gyermek viselkedésére összpontosít a gyermek helyett. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a viselkedés célja a figyelemfelkeltés, ami lehet, hogy így van, de lehet, hogy nem. Még ha a viselkedés figyelemfelkeltő célzatú is, annak oka van.
Az figyelmen kívül hagyás üzenete: „Ha fájdalmat érzel, figyelmen kívül hagynak”.
A tervezett figyelmen kívül hagyás helyett inkább tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan tudják kifejezni az érzéseiket, hogyan öntsék szavakba, ha szükségük van valamire és milyen készségek szükségesek egy probléma megoldásához.
Kapcsolódó cikkek
