Elmondom, milyen szülőket tisztelek. De úgy szívből, igazán.
Azokat, akik november utolsó hétvégéjén összeülnek a gyerekekkel, és adventi koszorút készítenek. Minden évben mást, miután összevásárolták hozzá a szebbnél-szebb díszítőelemeket. Természeteseket, nem mindenféle műanyagot.
Akik december elején Mikulásjelmezt öltenek, mikuláscsomagokat állítanak össze csupa egészséges meglepetésből, és a gyerekeik megajándékozása után felkeresik a gyerek barátait is.
Akik december közepén már begyúrják a mézeskalács-tésztát, előveszik a nagymama kiszúrókészletét, és a gyerekekkel hosszú órákon át formázzák, díszítik a csodás figurákat.
Akik körleveleket készítenek táblázatokkal és szavazásokkal, amelyekben szondázzák a csoport/osztály szülőinek véleményét, majd megszervezik az adventi naptár készítését, a gyerekek buliját, meg a pedagógusok megajándékozását.
Akik kifestik az ovit.
Akik feldíszítik az osztálytermet.
Akik megszerelik a benti szekrényeket.
Akik ősszel színes leveleket gyűjtenek, meg gesztenyét, és helyes installációt készítenek a gyerekkel.
Akik sütit sütnek az ünnepélyekre, és maguk varrják a jelmezt a farsangra.
Én nem ilyen vagyok.
De már megtanultam nem szégyenkezni emiatt.
Már az sem zavar, ha vég nélküli levelezéseket olvasok arról, hogy mások milyen csodásan sok energiát fektetnek az ilyen sok “mellékesbe”. A kézműveskedésbe, a hangulatvarázslásba, a közösségi élet működésébe. Csak ne várják el tőlem… csak ne az legyen az alapállás, hogy egy szülőnek az óvodára, iskolára való készülődéssel KELLJEN töltenie az összes szabadidejét. Az estéit a másnapi órákra készülve, a vasárnapjait a következő hétre. Ne kelljen minden ünnep előtt valamiféle tematikus otthoni munkában részt vennem, csak mert “más is ezt csinálja”, csak mert ez a kimondott-kimondatlan elvárás.
- Kapcsolódó: Mennyibe kerül az iskolakezdés?
Sokszor kapunk kedves levelet a fiam tanítójától, amiben különféle feladatokat ad nekem, meg a férjemnek. Hogy épp mit vágjunk ki, mit ragasszunk meg, mit gyűjtsünk, mit vegyünk meg, és mit kéne épp megjavítani az iskolában, vagy mire volna szükségük, aminek az árát a szülők összedobhatnák…
Nem volna ez baj, csak jobban szeretek én felajánlani dolgokat. Nem szeretem, ha megmondják, mivel töltsem a kevés szabadidőnket. Merthogy tényleg kevés. Tudom, hogy mindenkinek más az élete, és valakinek épp belefér szabni-varrni ragasztani esténként. Nekünk három gyerekünk van, és örülök, ha kilencig egyáltalán megfürödve, megvacsorázva ágyba kerülnek, és még nekem is van időm tíz percet beszélgetni a férjemmel, mielőtt leesik a fejem.
- Kapcsolódó: Így készítsd fel a gyereket
Természetesen adódik nálunk is szabad délután egy-egy hétvégén, és van olyan, hogy szívesen alkotunk együtt. De nem titkolom: nem tartozunk azok közé a mintaszülők közé, akik minden héten így tesznek.
Nem irigykedem másokra, de kérek egy kis empátiát azoktól is, akiknek teljesen másként néz ki az életük!
Kapcsolódó cikkek
