Gyerek

Mi a megoldás a szülői kiégés ellen?

Aki gyereket nevel, tudja jól, hogy az anyaság nem (mindig) az a cukormázzal leöntött tejszínhabos világ, mint ahogy azt a társadalom szereti beállítani.
2019. December 28.

Az anyaság valójában nem más, mint egy 0-24 órás munka, amely szerteágazó feladatkörrel és persze jelentős érzelmi stresszel jár. És mint minden más munka esetében, itt is fennállhat a kiégés veszélye.

Elképzelés és valóság

“Sok szülő van, aki egészen mást vár az anyaságtól, apaságtól, mint amit aztán a valóság hoz. Általában azt halljuk, hogy csodálatos, felemelő időszak elébe nézünk. Ez pedig egyfelől valóban igaz, hiszen a szülőség tényleg tartogat felemelő pillanatokat, másfelől azonban rengeteg nehézséggel is jár” – magyarázza Cziglán Karolina pszichológus és hozzáteszi, hogy ezekről a nehézségekről sokkal ritkábban beszélünk.

A baba érkezése után az otthonmaradó szülő, – általában az anya – hirtelen egyhangúsággal, bezártsággal szembesül. A négy fal közé zárva egyszer csak azt veszi észre, hogy korábbi szabadsága jelentősen megfogyatkozott, társas és szellemi élete pedig beszűkült.

De a kenyérkereső félnek sem sokkal könnyebb a helyzete. Ő hazaérve a munkából egy frusztrált, kimerült párt talál, aki alig várja, hogy átadhassa a babát, akivel egész nap kettesben volt. A felek túlterheltsége pedig egy idő után a párkapcsolatra is rányomhatja bélyeget. Cziglán Karolina azt mondja, a gyerek érkezésével a szülők kapcsolata akarva vagy akaratlanul, de megváltozik, sok párnál drasztikusan megfogyatkozik (akár meg is szűnik) a kettesben töltött idő. Mindezek után a szakértő szerint egyáltalán nem csoda, ha – különösen az otthon lévő fél – átkapcsol valamiféle “zombi” üzemmódba, és azt veszi észre, egyre kevésbé tud örülni akár a jó dolgoknak is.

Ezek már a kiégés tünetei?

A kiégés fogalmával elsősorban a munka világában találkozunk, pedig valójában minden érzelmileg bevonó, megterhelő és monoton feladat végzése közben utolérhet bennünket ez az érzés. A munka világában is főleg azokat érinti a burn out, akik emberekkel foglalkoznak, akiken nagy a munkaterhelés, és azokat, akik a munkájukért igen csekély elismerést kapnak. Ha pedig jobban belegondolunk, szülőnek lenni – annak minden örömével együtt – valójában sok esetben egyet jelent a fentiekkel.

A kiégés tehát a szülőkre nézve is valós veszélyt jelent, ezért is fontos, hogy időben felfedezzük a burn out jellemző tüneteit és megoldást keressünk a problémára.

Pethő Orsolya pszichológus azt mondja, hogy a kiégés egyik gyakran jelentkező tünete, mikor a szülők úgy érzik, hogy a korábban rutin helyzetnek minősülő szituációk, semmiségek óriási feladattá nőttek, amikkel egyszerűen nem tudnak megbirkózni. De általánossá válhat a “mindenből elegem van és mindenki hagyjon békén” érzés is, sokan pedig teljesen merevvé válnak, és ha valami nem pontosan úgy történik, ahogyan azt eltervezték, azt katasztrófaként élik meg, és elveszítik belső stabilitásukat.

Mindemellett jellemzők lehetnek még a depresszív gondolatok, a kiszámíthatatlan, szóban vagy tettekben is agresszív, indulatos viselkedés – gyakran éppen a gyerekkel szemben. De Pethő Orsolya szerint sokan arról is beszámolnak kiégés esetén, hogy érzelmileg eltávolodtak a családjuktól, a gyerekeiktől, kiüresedett a kapcsolatuk. Automatizmussá válik, hogy ellátják őket, de semmi több. Nem képesek irántuk együttérzésre, úgy érzik, talán már nem is szeretik őket.

“Hasonlóan, a saját magukhoz való viszonyuk is lehet kiüresedett, idegennek tűnik az arc, ami visszanéz a tükörből, saját reakcióinkkal, érzéseinkkel, személyiségünkkel sem tudnunk azonosulni. Ha ez még nem lenne elég, mindezt megfejeli a bűntudat, a szégyenérzet a tünetek miatt. Az gondoljuk: hogy viselkedhetek így, hiszen most boldognak kellene lennem?” – teszi hozzá a pszichológus.

Hogyan állítsuk helyre az egyensúlyt?

Kutatások szerint az anyák többsége mind mentálisan, mind fizikailag olyannyira túlterhelt, hogy 85 százalékuknak volt már olyan életszakasza mikor megtapasztalta a szülői kiégés állapotát. Fontos tehát látnunk, hogy az anyaság egy rendkívül embert próbáló feladat, amiben – mint minden más munka esetében is – szabad hibázni, szabad elfáradni és nem utolsó sorban: segítséget kérni.

“Senki se ijedjen meg: ez nem azt jelenti, hogy valaki rossz szülő lenne, vagy ne szeretné eléggé a gyermekét, sokkal inkább azt, hogy egyfelől felkészületlenül érte az új helyzet, másfelől sokszor az a baj, hogy kevés segítséget kap az otthon maradó fél, vagy ő maga nem tudja azt elfogadni, mert úgy hiszi, mindig neki kell helyt állnia” – mondta a szülői kiégéssel kapcsolatban Cziglán Karolina.

A szakember szerint egy ilyen helyzetben a legfontosabb, hogy az ember először saját magának bevallja a valós érzelmeit, és ítélkezésmentesen tudomásul is vegye azokat. Az anyukáknak fontos lenne tudatosítaniuk magukban, hogy semmit sem bűn érezniük – ha pedig ez megvan, akkor azon kell elgondolkodniuk, hogy vajon tudnának-e segíteni magunkon, és hogy hogyan tudnának segítséget kérni és kapni.

“Ehhez először is tisztába kell kerülniük azzal, mire vágynak, mik lennének a szükségleteik. Ne féljenek segítséget kérni, megengedni maguknak a pihenést, és legfőképp: megengedni, hogy ne legyenek tökéletesek. Nem biztos, hogy valóban hasznára válik a babának a sok törődés, ha közben a szülő kimerül. Lehet, hogy elég lenne kevesebb, miközben ott van mellette egy jókedvű anya és apa” – tanácsolja Cziglán Karolina.

Kapcsolódó írásaink: