A 2000-es évek eleje óta egyre több figyelem irányul a bullying, a megfélemlítés jelenségére, amely egyre gyakoribbá vált, főként mivel az online világ kiszélesedésével egy új terepen is zajlik ez a dolog. A virtuálisan zajló bullying inkább a tizenévesekre lehet jellemző, de a megfélemlítés valós térben az iskolákban, sőt az óvodákban is megjelenhet.
A bullying kifejezésnek nincs egészen pontos magyar megfelelője, leginkább a kortárs bántalmazással, iskolai erőszakkal szokás azonosítani, de a módszeres szekálás, szívatás, alázás, hatalmaskodás a másik felett kifejezésekkel lehetne még jobban leírni a fogalmat Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológus szerint.
A bullying lényege, hogy egy vagy több egyén, gyerek úgymond kipécéz valakit, akit módszeresen és tartósan bántalmaz valamilyen formában. – A bullying tehát nem egyszeri esetet jelent, és nem más-más személyekre irányul a szándékos bántalmazó viselkedés, hanem tartósan fennáll egy, maximum két egyén irányába – magyarázta kérdésünkre a szakember.
Mit jelent az óvodában a bullying?
A jelenség alapvetően inkább az iskolás korosztályra jellemző, de gyökerei egyre gyakrabban megmutatkoznak már az óvodás korosztálynál is. Az ilyen korú gyerekeknél a bullying általában lökdösődést, verekedést, csúfolódást, sértegetést, kiközösítést, fenyegetőzést és hasonlókat jelent. A gyermekpszichológus szerint ha ekkor nem talál megfelelő válaszra a környezet részéről a rendszeres agresszív viselkedés, sokkal nagyobb eséllyel válik a későbbiekben bántalmazóvá, elkövetővé az illető, aki ellen pedig az erőszak irányul, áldozattá.
Veszélyes, ha elbagatellizáljuk
A gyermekpszichológust arról is kérdeztük, mennyire vannak tudatában a gyerekek annak, ha bullyinget követnek el ennyi idősen, és véleménye szerint semennyire sem, amiben óriási szerepe van környezetnek. – Ha a felnőttek figyelmen kívül hagyják, esetleg elbagatellizálják, illetve ha a többi jelenlévő gyerek pozitívan reagál rá – például kineveti az áldozatot -, akkor az elkövető viselkedése megerősítést nyer. Így pedig nem fogja érteni, hogy amit tesz, az rossz, sőt, akár máskor is hasonlóan fog cselekedni – fogalmazott Tamás-Lipták Zita.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy minél korábban észleljük, ha az oviban azt tapasztaljuk, valaki rendszeresen bántalmaz valakit és határozottan reagáljunk rá, állítsuk le és beszéljünk róla, mi történt, milyen érzés ez a másiknak, miért nem lehet ilyet csinálni. – Nagyon fontos, hogy ne csak a két érintettel beszéljük meg a történteket, hiszen az ügy szereplői azok is, akik mindezt végig nézik – hívta fel rá a figyelmet a gyermekpszichológus.
Miért lesz bántalmazó viselkedésű egy ekkora gyermek?
Az agresszív viselkedés mögött egyéni jellemzők – például temperamentum, személyiség -, illetve családi hatások, tapasztalatok állhatnak. Utóbbi lehet, ha bántalmazó, elhanyagoló a család, vagy éppen túl engedékenyek a szülők, esetleg bizonytalan/nehéz az élethelyzetük. – Akik a későbbiekben elkövetők lesznek, azoknak az empátiás készsége is gyengébb az átlagnál. Áldozattá pedig jellemzően a szorongóbb gyerekek, gyengébb problémamegoldási készséggel rendelkezők válhatnak.
Náluk is nagyon sokat számít az is, hogy jelzéseikre a környezetükben lévő felnőttektől, szülőktől és pedagógusoktól milyen reakciókat kapnak: ha inkább elutasítást vagy elbagatellizálást, akkor könnyebben benne is ragadnak ebben a szerepben, hiszen azt tanulják meg, hogy nincs értelme segítséget kérni – mondta el Tamás-Lipták Zita. Éppen ezért, ha a környezet időben felismeri, hogy bullyingról van szó, leállítja azt, jól reagál és az áldozat mellé áll, és kifejezésre juttatják minden résztvevő számára – beleértve a “közönséget” is, azokat, akik kívülről figyelik a bántalmazást -, hogy ez miért elfogadhatatlan, akkor jó eséllyel ki tud a gyerek lépni az áldozat szerepből.
Ha a mi gyerekünket bántják?
Szülőként fontos kérdés, hogy ismerhetjük fel, ha gyermekünk esetleg bullying áldozatává vált. A szakértő szerint figyelmeztető jel lehet, ha a gyerkőcnek egyszer csak nincs kedve oviba menni – pedig addig szeretett járni -, ha zárkózottabbá, lehangoltabbá, szorongóbbá, esetleg ingerlékenyebbé válik: ilyen esetben érdemes alaposan körbejárni, hogy mi lehet a háttérben.
– Ha a gyerek arról panaszkodik, hogy bántják őt az oviban, figyeljünk oda rá, beszéljünk arról, hogy ez pontosan hogyan történik, és ha bebizonyosodik, hogy nem egyszeri vagy véletlen esetről van szó, akkor mindenképp beszéljünk az óvónőkkel és törekedjünk arra, hogy együttműködve velük megoldjuk a helyzetet – javasolta a gyermekpszichológus. Fontos ugyanis, hogy az óvónők nélkül kevéssé lehet sikeres a beavatkozás, hiszen itt nem pusztán egyéni helyzetről van szó, hanem ez a közösség problémája is, csoport szinten kell foglalkozni vele.
– Ha csak annyi történik, hogy a gyerekünket ellátjuk tanácsokkal, azzal kapcsolatban, hogyan reagáljon, hogyan védje meg magát, és esetleg ő még ezt sikeresen alkalmazni is tudja – fogalmaz a szakember -, könnyen lehet, hogy a bántalmazó viselkedésű gyerek ezután új célpontot keres, tehát a jelenség a közösségben megmarad.
Azt sem egyszerű elfogadni, ha a gyermekünk az, aki hajlamos a bántó viselkedésre, ha ő az, aki egy vagy akár több társával viselkedik ilyen módon. Ennek intő jele lehet, ha a gyermekre jellemző a durva játék, beszéd, a kegyetlenkedés (például más élőlényekkel), illetve ha kortárs kapcsolataiban erőszakosan próbál irányító szerephez jutni. – Ha a gyerekünk valóban bántalmazó viselkedésű, azt jó eséllyel előbb-utóbb valaki vissza fogja jelezni. Ilyenkor érdemes önvizsgálatot tartani, hogy szülőként ebben milyen szerepünk lehet és szükség esetén szakemberhez kell fordulni – tanácsolja Tamás-Lipták Zita.
Közösségi problémaként kell kezelni
A gyermekpszichológus szerint fontos, hogy a bullyinggal ne csak egyéni, hanem közösségi problémaként foglalkozzunk, ne csak a bántalmazóra és/vagy a bántalmazottra gondoljunk, hiszen ez az egész közösséget érinti, mindenkinek szüksége van a felnőttek segítségére ebben a helyzetben.
– Érdemes ilyenkor az iskola/óvodapszichológust is bevonni a dologba, illetve olyan szakembert, aki jártas a témában, pedagógusként az ő segítségüket kérni, hogyan érdemes a helyzetet osztály/csoport szinten kezelni. Felnőttként azzal is fontos tisztában lennünk, hogy hajlamosak vagyunk a bántalmazásra a gyerek tudatos viselkedéseként gondolni, amely így bennünk is indulatokat kelthet.
Pedig a szakember szerint nem szabad elfelejteni, hogy ez a viselkedés inkább jelzés a gyerek részéről, hogy valami baj van, így ennek megfelelően kell hozzá viszonyulni. Emellett pedig prevencióként szolgál, ha a gyerekeknek általánosságban, kicsi koruktól kezdve azt tanítjuk, hogy joguk van magukat megvédeni, és a piszkálást, szekálást más esetben sem lehet elnézni.
– Az esetleges bullyinggal fontos foglalkozni, segíteni a gyerekünknek feldolgozni, mert komoly sérüléseket ejthet az önbecsülésén, önértékelésén. Ha ezt nem tesszük rendbe nála, az hosszú távon meghatározhatja személyiségfejlődését, az önmagáról kialakított képét, a saját magába vetett hitét – tette hozzá -, és azt, hogyan lesz képes megoldani különböző nehéz helyzeteket.
Kapcsolódó cikkeink bullying témában:
Kapcsolódó cikkek
