Mikor múlunk el kisgyermeknek lenni? Talán abban a pillanatban, amikor rájövünk, a világ teljesen máshogyan működik, mint ahogyan az korábban gondoltuk. Ezt akár a “Mikulás” pillanatnak is lehetne nevezni, amikor rájön a gyermek, hogy a levelei sosem jutottak el az Északi sarkra, hogy a nagy szakállú, piros ruhás Télapó valójában a szomszéd volt? Sokan csalódást és szomorúságot éreznek ilyenkor, és azt, hogy megtévesztették őket, vagy valami ennél is rosszabbat: elvettek tőlük valami különlegeset.
Jó, hogyha az idő múlásával nem tűnik el ennek a bájos, gyermeki naivitásnak az egésze, hanem egy csipetnyit magunkkal tudunk vinni belőle felnőttként is. Nincs is varázslatosabb annál, hogyha még ilyenkor is van, ami magával tud ragadni a tündérmesék világába, tudjuk élvezni az illúzionisták trükkjeit, a filmeket, a játékokat. Emellett lehetővé teszi számunkra azt, hogy a saját gyermekeinkkel is egy másik síkon léphessünk kapcsolatba, ami az első években különösen fontos (lenne).
Az alábbi fotót az angliai Louise Mallet posztolta a Facebookra. A fiatalabb fiának, Max-nek egy kicsit ijesztő volt az iskolakezdés. Az édesanyjának azonban egy nagyszerű ötlete támadt: mindkettejük tenyerébe rajzolt egy szívet, és azt mondta neki, hogy az egy gomb, aminek a segítségével öleléseket tudnak egymásnak küldeni.
A nő így ír erről a Facebookon: “Amikor megnyomtuk, tényleg olyan volt, mintha átölelnénk egymást… Működött!… Fogtuk egymás kezét, és amikor az iskola előtt felvettem, megkérdeztem tőle, megkapta-e az ölelésemet és azt mondta, hogy igen!”
A poszt nagyot ment a közösségi oldalon, a brit sajtó is felkapta a témát, rengeteg szülő kommentelt, hogy ezt ő is ki fogja próbálni, de volt olyan, aki már visszajelzést is adott arról, hogy működött a dolog.
Jól hangzik, nem? Érdemes egy esélyt adni neki.
Még több cikk a szorongásról:
Kapcsolódó cikkek
