A pszichoforyou.hu-n megjelent Kötődési sérüléseink – Úgy szeretsz, ahogy kisgyermekként megtanultad c. cikk legfontosabb állításait foglaljuk össze.
Az, ahogyan a szüleink képesek kötődni hozzánk, ahogy a családi dinamikák működnek, a korai élményeink és tapasztalataink határozzák meg, hogy később milyenek leszünk egy párkapcsolatban, milyen viszonyunk lesz a szexualitáshoz. A megtanult szeretetképlet “olyan mély lenyomatként él bennünk, hogy még a jelenben is nagymértékben befolyásolja azt, hogyan szabályozzuk az érzelmeinket, milyen módon kommunikálunk, és hogy egy probléma esetén milyen megküzdési stratégiákat fejlesztünk ki” – olvashatjuk a cikkben.
A legismertebb kötődéselméletek Bowlby és Ainsworth nevéhez fűződnek. Bowlby szerint a biztonságos kötődés akkor alakul ki a kisbabában, ha az anya válaszkészen reagál a jelzéseire. Ha az anya képes arra, hogy a saját szükségleteit háttérbe szorítsa és a baba szükségleteire figyeljen (felveszi, amikor sír, felkel hozzá éjjel is, stb.), akkor fogja biztonságban érezni magát a baba.
Ainsworth Idegen Helyzet Teszt vizsgálata alapján a csecsemő reakciója mutatja meg a kötődés minőségét. Ezek szerint lehetséges a biztonságos, a szorongó-ambivalens, a szorongó-elkerülő és a dezorganizált kötődés.
A biztonságosan kötődő baba bátran fedezi fel a környezetét, majd amikor az anya kimegy a szobából, sír, keresi és nyugtalanná válik. Az anya visszatérésekor megnyugszik, de addig semmi és senki sem tudja őt megvigasztalni. Ez azt jelenti, hogy veszélyhelyzetben az édesanyát igényli, így egy idegen felnőtt jelenlétére sem reagál pozitívan. Ez a biztonságos kötődés egyik legfontosabb ismérve.
- Kapcsolódó: Mit kell tudni a biztonságos kötődésről?
A szorongó-ambivalens baba az anya jelenlétében erős érzelmeket él át, nyugtalanná válik, és nem távolodik el tőle, még a játék kedvéért sem. Ha az anya távozik, akkor nagyon elkeseredetté válik, és a visszatérte sem tudja megnyugtatni. A baba ugyan kapaszkodik az anyába, de nem nyugszik meg. Ők azok a gyerekek, akik az anya jelenlétében sem játszanak, hanem ülnek mellette. Számukra az anya nem biztonságot adó személy. Ezek az anyák labilisak, kiszámíthatatlanok.
Az elkerülő kötődő babák egyáltalán nem reagálnak az anya távozására, de a visszatértére sem.. Nem mosolyog, nem sír, csak néz maga elé, bármi is történik a környezetében. Ez azért van, mert nem alakult ki a kötődés az anya és gyermek között. Az elkerülő kötődés már a baba egy éves kora körül észrevehető. A gyerekek megtanulják, hogy hiába fejezik ki az érzelmeiket, az anya nem reagál rájuk, ezért egy idő után nem is jelzik az érzelmeiket, inkább elfojtják azokat.
A dezorganizált kötődő gyerekek szinte menekülnek az édesanyjuktól, önbántalmazó magatartást tanúsítanak. Ebben az esetben annak ellenére, hogy a babák az édesanyától megnyugvást várnak, az anya félelmet kelt bennük. Saját megküzdési stratégiákat fejlesztenek ki a szülő jelenlétéből fakadó veszély túléléséhez. Gyakran bántalmazó, érzelmileg elhanyagoló szülők mellett alakul ki ez a kötődési minta.
Hogyan befolyásolják a kötődési típusok a párkapcsolaton belüli működést?
A biztonságosan kötődő személy olyan kapcsolatban érzi jól magát, ahol partnerként működhet. Nincsenek játszmák a párkapcsolatban. Általánosságban elmondható, hogy érett érzelem- és viselkedésszabályozó képességgel rendelkeznek, képesek az együttműködésre a párkapcsolatban. Mivel kisgyermekkorában kialakult a világba vetett bizalma, ezért képes az intimitásra, az érzelmi közelségre is. Ez igaz a szexualitására is. Nyitott az újdonságokra, figyeli a saját és a másik igényeit is, képes kimondani a vágyait, nem jön zavarba a saját fantáziáitól, igényeitől.A szorongó-ambivalensen kötődő személy kisgyermekkorában félelmetes helynek látja a világot. Az anya szorongását úgy próbálja kiegyenlíteni a gyerek, hogy nem mászik fel a mászókára, de így saját vágyait, kíváncsiságát sem elégíti ki. Túl szorosan kapcsolódik és a békesség kedvéért sok minden megengedett az ilyen családokban. Határproblémák jellemzőek, és gyakori, hogy aggodalmaskodó gondolataik vannak.A párkapcsolatokban is túláradó érzelmeket, gyakran nagy mélységeket és magasságokat élnek meg. Olyan partnert választanak, akik erősek és kevésbé érzelmesek. Hajlamosak az alárendelődésre, a partner idealizálására. Sokszor lemondanak saját szükségleteikről, nem mondják ki, ők mit szeretnének.Gyakran az idealizált partner viszi a felelősséget.A szexben nem az orgazmus és az élvezet a fontos, hanem az összeolvadás lehetősége a fő motiváció. Szinte gyermeki csüggéssel olvadnak össze a szexben.
- Kapcsolódó: Így hat a kapcsolatainkra a kötődési típusunk
Az elkerülő kötődőknek gyermekkorukban az anyukájuk általában nem fejezte ki az érzelmeit, nem reagált a baba jelzéseire, pl. nem vette fel a babát, amikor sírt. “Az alapvető élménye az lesz, hogy az érzelmek veszélyesek, ezért megtanulja leválasztani magát a saját érzelmeiről, így az apátia és a közöny válik egyik megküzdési módjává.” Az ilyen gyerekek visszahúzódóak és ez felnőttként is jellemző rájuk: társaságban inkább háttérben maradnak, mert nem biztosak abban, hogy szerethetőek.Létezik egy másik megküzdés is: az a törekvés, hogy bebizonyítsa magának a saját nagyszerűségét. Az önszeretet hiánya teljesítményorientált viselkedést eredményezhet, amiben a győzelem, a maximális eredmények elérése jelenti számára az értékességet.”Mivel nincsenek kapcsolatban a saját érzelmeikkel, ezért könnyen válnak bántalmazókká, mert gyakran hiányzik a másik ember iránt érzett empátia. Szomorú sors ez, hiszen gyakran élnek át belső ürességet, amit párkapcsolat esetén a társ is érez, és szenved is ettől” ##8211## olvashatjuk a pszichoforyou cikkében.Az elkerülők gyakran félnek a párkapcsolattól, noha vágynak rá. Nem képes arra, hogy az érzelmi jelenlétet folyamatosan fenntartsa. Számára a kapcsolódás fájdalmas, ezért kihátrálnak a párkapcsolataikból.Az elkerülők hajlamosak arra, hogy az egyéni szükségleteiket helyezzék előtérbe a szexuális életükben is. Nem az érzelmek dominálnak, hanem a hatalmas élvezet, énközpontú a nemi életük.A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemes gondolkoznunk a kötődési mintáinkon és azokat szakemberrel átdolgozni. Ha megismerjük a gyermekkorban rögzült sémáinkat, akkor tudatos szintre hozhatjuk a tudattalan működést. Ezzel pedig a mindennapi viselkedésünk válik szabályozhatóvá, átírhatóvá válhatnak a mintáink.
Forrás: pszichoforyou.hu