Hatalmas buli volt, ha a közelünkben letelepedett egy vurstli – vidéken úgy mondták: búcsú. Aki élt és mozgott, ott akart lenni, főként mi, gyerekek. Ahogy a sajátjaimnál tapasztalom, ez ma sincs másként. És természetesen ma is kell venni valamit, sőt, lehetőleg több valamit. Köztünk szólva még a vásárfiák minősége sem sokat javult, sőt, a műfajok is hasonlók. De nézzünk most néhány igazi retró játékot és édességet!
Tükrös szív
Az igazi retro nagyágyú mind játék, mind édesség, de főleg vásárfia kategóriában. Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy ehető-e, szerelmi vallomásnak nagyon is megfelelt. Mi inkább csak kőkemény formájában, a vitrinben találkoztunk vele.
Kókusztekercs
Egy fokkal (de csak eggyel) ehetőbb volt. Összeaszalódott rétegek egy nem túl gusztusos édességes asztalon – ma így látjuk, de akkor nagyon elégedettek voltunk vele.
Kukaclufi
Hol voltak akkor még a fényes, unikornisformájú, csillámos fólialufik, amik maguktól sétáltak! Egykor csak gömb volt, aztán megjelentek az innovatívnak számító kukacformák. Persze nem volt nehezék meg ilyesmi, ha nem kötöttük a csuklónkra, kíméletlenül elszálltak, és akkor volt nagy sírás-rívás! Nemigen volt pénz másikra.
Csokipénz
Leginkább szilveszterkor lehetett kapni a szerencsét hoz édességet, amivel valójában senkit nem tudtunk megviccelni, mert már mindenki tudta, hogy nem pénz, hanem csoki (a valódi pénznek amúgy sem volt soha ilyen színe). Mi mindenesetre mókásnak találtuk.
Moncsicsi
Nagy irodalma van a szőrös kis figurának, amely a nyolcvanas években terjedt el, elképesztő módon. Volt belőle kicsi, nagy, barna és fehér, fiú és lány, ez épp egy csiptetős formátum. Ha sikerült ilyet lőni a céllövöldében, nagyon boldogok voltunk (bár ott többnyire senki nem talált el semmit soha).
Kiemelt kép: Fortepan / Vimo
dialogDownload:show@document->dialog–download#show
dialogDownload:hide@document->dialog–download#hide
dialogDownload:downloadImage@document->dialog–download#downloadImage”>
Fortepan / Vimola Károly