Panniék gyermeke alapítványi iskolába jár, tandíjat fizetnek, ami sok mindent fedez. Napi rendszerességgel takarító takarít, de az éves két-három nagytakarítást a családok végzik (saját eszközökkel, a gyerekekkel együtt), ahogy a festést, a törölközők, függönyök mosását, vasalását, varrását is. Ezeken kívül ők viszik a papírzsebkendőt és a teát is az osztálynak. Panni azt mondja, ez náluk természetes, és el is magyarázza miért. – Az iskolánk pedagógiai szemléletében nagyon fontos elem a közösség. Közösséget alkotnak a gyerekek, a szülők, a tanár a gyerekekkel, a tanár a szülőkkel, egy-egy osztály és tágabban, az egész iskola is egy közösség. Ez azt is jelenti, hogy vannak olyan ünnepeink, amelyeket együtt élünk meg, a családok is jelen vannak, az iskolába nem járó testvérekkel együtt. De a közösség azt is jelenti, hogy gondoskodunk az iskolánkról, az odajáró gyerekeinkről, például azzal, hogy ha fel kell csiszolni a tanteremben található fa munkalapot, akkor vállalkozik rá egy-két szülő. Ha csöpög a csap, valaki megpróbálja megjavítani. Ennek a szemléletnek a mélyén az is megtalálható, hogy így magunkénak érezzük az iskolát, az épületet, ahogy a gyerekeink is. Vigyázunk rá, mintha az otthonunk volna. Ha otthon koszos valami, vagy elromlik, akkor első körben a család próbálja megoldani és csak második körben kérünk segítséget. Valahogy így kell ezt elképzelni az iskolában is.
Panni hozzáteszi, hogy ismerősei gyakran cukkolják azzal, hogy vicces az iskolájuk, hogy kér egy csomó tandíjat, majd ők takarítanak, javítják a kerítést. Panni azt mondja erre, nincs ebben semmi furcsa, többet is kérhetne az iskola és akkor abból mindenre lenne megfizetett személyzet, épp ahogy egy család is takaríttathat mással. Ez a pedagógia nem ezt az utat választotta, és ami nagyon fontos Panni szerint, hogy soha nem is állított mást az iskola, ezt a rendszert mindenki pontosan ismeri, aki ide akarja hozni a gyerekét.
Panniék tehát hozhattak egy döntést egy olyan kérdésben, ami anyagi és egyéb áldozatokkal jár. De mi a helyzet az állami oktatásban? Kérnek, egyáltalán kérhetnek-e bármilyen tárgyi hozzájárulást az iskolák vagy szülői segítséget, például karbantartáshoz, állagmegóváshoz, felújításhoz.
A Pénzcentrum tavaly megkérdezte a Belügyminisztériumot, hogy pénzt kérhetnek-e az iskolák a szülőktől ilyen-olyan dolgokra, akkor azt válaszolták, hogy „az intézmények az oktatás-nevelés alapfeladatainak ellátásához szükséges eszközökre nem kérhetnek pénzt a szülőktől, ugyanakkor a hozzátartozók önkéntesen támogathatják az oktatási, nevelési célkitűzések megvalósítását, például az intézményi alapítványokon keresztül.” De itt most nem is pénzről van szó, hanem olyan eszközökről, amelyeket az iskolának kéne biztosítania, például vécépapír, fénymásoló papír, függöny. Egy szülő Tamás úgy fogalmazott, hogy a szülői munkaközösségek részben azért vannak, hogy iskola feladatokat adjon a szülőknek és szerinte ez mindig is így volt. Legyen szó tárgyi eszközről, időről vagy különféle feladatokról, javításokról. Hozzátette, hogy ő úgy látja, a szülőknek ez nem terhes, „ha nem is örömmel teszik, amire kérik őket, de megcsinálják. A gyerekeik miatt, nem azért, mert helyesnek gondolnánk ezt a gyakorlatot.”
A Gyerekszoba.hu olvasói így segítenek
Megkérdeztük olvasóinkat is, náluk kérnek-e segítséget, tárgyi eszközöket, munkát a szülőktől az iskolák. Elsöprő többségben voltak azok a válaszadók, akiktől igen, kérnek és kapnak is segítséget az iskolák.
– Minden hónapban tisztasági csomag, aminek a tartalma WC-papír, szalvéta, papír zsebkendő, nedves törlőkendő, folyékony szappan. Szeptemberben színes ceruza, színes papír, írólap, gyurma, egyszer kérik egy évben. Lehet vinni gyümölcsöt, szörpöt, de nem kötelezően, aki gondolja, az visz, viszont szívesen fogadják – mesélte Tímea olvasónk.
– Számomra ezek nem szívességi szolgáltatások, hanem a gyermekem komfortját és jólétét, jól létét segítő ténykedések. Plusz jó pont, hogy valamilyen szinten társadalmi összefogást igényelnek és örülök, hogy azok a gyerekek is részesülnek ezekből a komfortokból, akik egyébként nem. Mi gyűjtünk csoportpénzt, amit aztán a gyermekeknek szánt műsorokra, játékokra, ünnepségekre költ az SzMK az óvoda szakembereivel összefogva, csak a megszavazott összeget, nincs hirtelen plusz kiadás, ez szervezhetőbb és átláthatóbb – írja olvasónk Eszter, igaz nem iskolára, hanem óvodára vonatkozik a válasza.
– Igen. Minden évben 2 alkalommal tisztasági csomag, amiben wc papír, szalvéta, papírzsepi, folyékony szappan, popsitörlő a meghatározott mennyiségben. Kert, udvarrendezés, sütemény behozatala rendezvényekre is volt már kérés. Az iskolában teremfestés volt tavaly. Az intézményeknek nincs keretük ezekre, nincs támogatás – fogalmazta meg Magolna.
– Nem, nincsenek ilyen elvárások (iskolai SzMK elnök vagyok, én sok mindenben besegítek, de a szülőket nem terhelem, ha nem muszáj). Rendezvényekre felajánlást várunk, esetleg ez az, amit jobban hangsúlyozunk. Persze aki szeretne, az tud segíteni, de mindent megoldunk – írja Katinka olvasónk. – Nem. Iskola megoldja. Tisztasági csomag kell csak – fogalmaz Izabella, és ezzel ők képviselik a válaszadók kisebbik felét, mert a nagy többségtől kérnek vagy talán el is várnak az iskolák ezt-azt. Ahogy Timi is írja: – A mi gyerekeink használják a wc papírt, a zsebkendőt, amire szükség van, amiben tudunk, segítünk, legyen az festés, varrás, akármi. Krisztáéknál tényleg széles a skála, ő így fogalmaz: – Mindent… toalett papírt, szalvétát, fénymásoló papírt… Ráadásul, mi szülők mentünk be augusztus 31-én kitakarítani az osztályt. Fénymásolót már vitt be egy apuka, mert az egész iskolának csak egy van, és az sem működik jól… Az ablakok olyan rossz állapotban vannak, hogy csak az egyiket lehet kinyitni, most főleg erre próbálunk gyűjteni.
– Bocsánat, de 40 éve pályán vagyok és mindig adtak a szülők és segítettek, mert tudták, hogy ezt pluszba visszakapják a gyerekeik. Én is ezt tettem a gyerekeimnek, és nem éreztem kényszernek – írta Zsuzsa, válaszából valószínűsítjük, hogy pedagógus. Egy nagyon lényeges pontra tapintott rá a válaszában: ez mindig is így volt.
Több olvasónk is ugyanígy fogalmazott, nincs ebben semmi extra, hiszen 20, 25, 30 vagy még több ideje is így működik. Az iskoláknak nincs elég pénze, tárgyi eszköze, segítsége (értsd szakember), ezért a szülőket vonják be ezekbe a feladatokba. Ha nem is direkt kérik, de jobb érzésű szülők a gyerekeik jobb körülményeinek biztosítása miatt maguktól is ajánlkoznak. Panni szerint ez a rendszer lehet, hogy ősidők óta így működik, de szerinte nem helyes. – Az állami oktatás ingyenes. Elvileg. Mert gyakorlatilag nem az. Persze mondhatjuk, hogy egy csomag szalvétát vagy szappant mindenki be tud vinni, meg tud venni, de azért ez sincs teljesen így. Nem mindenkinek aprópénz, pláne, ahol több gyerek van – hívja fel a figyelmet az anyagiakra. – Másfelől nehéz helyzetbe kényszerülnek a pedagógusok, az iskolák. Ha kérniük kell, azért, hiszen nem ez lenne a dolguk, ha nem kérnek, csak várják a segítséget, akkor meg azért. Az állami oktatásban a szülőknek nincs választási lehetőségük, valószínűleg ciki, ha te nem viszel zsebkendőt, a többiek meg igen. Nem azzal van baj, ha a szülőkre számítanak néhány dologban, hanem arra, ha mégis azt mondjuk, ezek ingyenes iskolák. Ezzel nem mindenki ért egyet, például Hajnalka olvasónk sem sem: – És ez miért probléma????Ha odajár a gyereked.
Panni egyébként hozzáteszi, hogy ő kifejezetten a közösséget összekovácsoló alkalmaknak tartja a közös takarítást, közös varrást, festést vagy kertrendezést, de ugye ők eleve erre vállalkoztak és fontos, sőt, szép dolognak tartják. A közösségi szempontot Tamás is megfogalmazza: – Jó dolog, ha nemcsak a szülőin vagy reggelente találkozom a gyerekem szüleivel, hanem jobban meg tudjuk ismerni egymást, miközben kifestjük az osztálytermet. Kialakulhat egy jó kis közösség, ami nekünk szülőknek is jó, de főleg a gyerekeknek. Ettől még persze kérdés számomra, hogy a szülők dolga-e festeni, javítani, papírt hozni, varrni. Akár igen, akár nem, a gyerekeinkért megtesszük.
Kapcsolódó cikkek
