A lányokra jellemző iskolai viselkedés, hogy megfelelési vágyukban csendben, egyedül küzdenek meg a nehézségeikkel, internalizálva azokat. Ennek oka nem abban keresendő, hogy lányok, hanem sokkal inkább abban, hogy ezt várja el tőlük a társadalom: a lányok legyenek jók, üljenek csendben, viselkedjenek rendesen.
A figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar “az egyik leggyakoribb gyermekkori idegrendszeri fejlődési rendellenesség” a Centers for Disease Control and Prevention szerint. Ahogy a neve is sugallja, az ADHD-s gyermekek figyelmetlenséggel, impulzivitással és/vagy hiperaktivitással küzdhetnek.
A Children and Adults with Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder nevű szervezet becslése szerint az iskoláskorú gyermekek 11%-a szenved ADHD-ban, és az esetek több mint 75%-ában a tünetek felnőttkorban is fennállnak.
Miben különböznek az ADHD tünetek a fiúk és a lányok között?
Az ADHD-nak három típusa van:
- túlnyomórészt figyelmetlen,
- túlnyomórészt hiperaktív-impulzív, és
- kombinált megjelenési forma.
A lányoknál gyakrabban diagnosztizálnak a figyelemre irányuló ADHD-t, míg a fiúknál gyakrabban diagnosztizálnak hiperaktív-impulzív vagy kombinált típust.
Ez a különbség gyakran összefügg azzal, hogy a lányok esetében késik a diagnózis felállítása, mivel a lányok tünetei általában kevésbé zavaróak az osztálytermi környezetben. Ahogy Dr. Helen Egger gyermekpszichiáter a HuffPostnak fogalmazott, a fiúkra sokkal inkább jellemzőbb, hogy az osztály bohóca, akinek nem megy jól a tanulás, akivel otthon állandóan kiabálnak. Ez a hiperaktív viselkedés klasszikus példája, amelyek gyakrabban fordulnak elő fiúknál, akiket kétszer olyan gyakran diagnosztizálnak ADHD-val, mint a lányokat, ráadásul fiatalabb korban.
A figyelemzavarral összefüggő ADHD-s gyerekeket – sokan közülük lányok, de persze fiúk is – gyakran álmodozónak nevezik – mondta Helen Egger, aki ezt gyakorló orvosként és szülőként is tapasztalta. Lányánál nyolcadikos kora körül diagnosztizálták az ADHD-t.
A hiperaktív gyerekeket néha úgy írják le, mint akiket egy olyan motor hajt, amely egyszerűen nem akar leállni. Helen Egger lánya, Rebecca Egger saját magát egyáltalán nem ilyennek festi le: csendes és álmodozó volt, aki mindig fáradt.
Visszatekintve azonban ez a kimerültség értelmet nyer. “Folyamatosan próbálsz gondoskodni arról, hogy ne veszíts el valamit, hogy jobban menjenek a dolgok, állandóan küzdesz. Minden sokkal nehezebb és fárasztóbb” – mondta.
A gyerekeknél – magyarázta Helen Egger – “a fiúk aránya a lányokhoz képest kettő az egyhez. Felnőttkorban ez egy az egyhez. Miért van ez így?”
Mivel általában a szülők és a tanárok azok, akik gyanakodhatnak ADHD-ra, a saját elfogultságaik erősen befolyásolják, hogy egyáltalán éljenek-e a gyanúperrel.
Egy tanulmány, amely összehasonlította a diagnosztizált gyermekeket azokkal a gyermekekkel, akiknél a tünetek magas szintje volt megfigyelhető, de nem feleltek meg a diagnosztikai kritériumoknak, azt találta, hogy a gyermekek szülei a lányoknál alulértékelték a hiperaktivitást és az impulzivitást, a fiúknál pedig túlértékelték azokat.
Ugyanez a tanulmány azt is megállapította, hogy míg a fiúk nagyobb valószínűséggel mutattak olyan viselkedést, ami zavaró volt az osztályban, a lányoknál nagyobb valószínűséggel fordultak elő internalizáló tünetek, például szorongás és depresszió.
Dr. Janine Zee-Cheng, egy Indianában praktizáló gyermekorvos szerint a lányok úgy lettek kondicionálva, hogy nem ugrálnak fel a helyükről és szakítják félbe a tanárt, inkább valahogy megpróbálnak összeszedettek lenni és mindent jól csinálni, miközben folyamatosan elkalandoznak.
Nagyon demoralizáló, ha valaki ADHD-s, és nem tud róla. Az emberek azt gondolják, hogy nem tesz elég erőfeszítést. Olyanokat mondanak, hogy csak próbáld meg jobban, nem igyekszel eléggé. Az az érzés, hogy újra és újra kudarcot vallasz, miközben a legjobbat próbálod kihozni magadból, óriási hatással van az önbecsülésre”– mondta Helen Egger.
Lehetséges, hogy azoknál a lányoknál, akik képesek “jó” viselkedéssel elfedni az ADHD tüneteit, szorongás vagy depresszió alakul ki az ADHD kompenzálásával járó megterhelés miatt.
“Emlékszem, amikor megkaptam a diagnózist, hogy ADHD-s vagyok, azt éreztem, hogy “Ó, Istenem, végre” – mondta Rebecca Egger. “Amikor végre nevet tudsz adni a dolognak, az nagyon felszabadító érzés.”
Kép: Getty Images
Forrás: huffpost.com
Kapcsolódó cikkek
