A Medve Matek csapata és ’A Matematika Összeköt Egyesület azért dolgozik, hogy az első helyett a második ugorjon be a diákoknak, ha a matematikára gondolnak. Tévedés ugyanis, hogy a matek valamiféle elméleti tudomány, aminek a tananyagát semmire nem használjuk majd az életben. Ellenkezőleg: a matek áthatja a mindennapjainkat, még ha nem is vesszük észre. Ha nem is Thalesz tételét kell felmondanunk, igenis ott van velünk a boltban, amikor a visszajárót számoljuk, a munkahelyünkön, amikor két mappát egyesítünk, de akár csak akkor is, amikor a mosnivalót osztjuk el sötétre és világosra vagy mikor a párunkkal vitatkozunk. Hiszen minden racionális tevékenységünk a logikára épül.
Ez persze még sovány érv akkor, ha a gyerekünkkel kell megszerettetni ezt a tudományágat. Ha viszont azzal kecsegtetjük, hogy a matek jó szórakozás, az már vonzóbb lehet. De hogyan lehet szórakoztató a matematika? Erre a kérdésre próbált választ adni huszonhárom éve egy tanárokból álló szakmai közösség Debrecenben. Akkor keletkezett a M.E.D.V.E (“Matek”, “Erdei”, “Debreceni”, “VEtélkedő”) mozaikszó is. Azóta fiatal matematikusok, közgazdászok, informatikusok és mérnökök viszik tovább az ügyet, vagyis oktatnak játékos módon matekot. Jóval több ez, mint számolás, hiszen két jó dologgal is összekötik: mozgással és közösségépítéssel. Ez az ötlet nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló, több díjat is elnyert.
Fotó: Medvematek
A csapat online és offline csapatversenyeket szervez, akár több ezer résztvevővel. De a játékmeneteket le is lehet tölteni, így bárki maga is rendezhet házi versenyt saját lakóhelyén, mondjuk egy tanár az osztályának. „A célunk tulajdonképpen rehabilitálni a matematikát, vagyis élvezetes módszerekkel pozitív attitűdöt alakítani ki azért, hogy a diákok ne a „nemszeretem” oldalát lássák” – mondja Dr. Balogh Tamás László gazdaságmatematikus, matematikatanár, aki a főszervezői csapatot irányítja. Ő maga egykor még diákként vett részt a programban, Debrecenben. Versenyzőként, táborozóként aztán önkéntesként.
Ezeket a medvés nagyrendezvényeket körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy futóversenyt, ahol elszórtan helyezkednek el feladatosztó állomások, ahol fejtörőket kell megoldani, és a megoldástól függ, hogy a csapatok merre haladnak tovább. Mindehhez kifejlesztettek egy informatikai háttérrendszert is, ezért a gyerekek többnyire valamilyen kütyüvel a kezükben teljesítik a kihívásokat. Budapesten az országos rendezvény helyszíne a Gellérthegy, de további tizenöt vidéki helyszínen is ezerfős programok zajlanak rendszeresen, amihez esetenként akár százötven önkéntes is szükséges. Ebből is kitűnik, milyen erős lehet a matek, illetve a közös játék szervező, összetartó ereje.
A központi szervezői stáb applikációt is fejlesztett. „Azt szerettük volna, hogy országszerte sok helyen személyes szervezői jelenlét nélkül lehessen játszani lehessen játszani, így már százhatvan pályánk elérhető közparkokban, sétálóhelyeken”.
Ehhez tartozik egy nem túl magas rendezési díj, de egyébként nonprofit módon működik a szervezet, amely akár független rendezvényre ráépülve is megszervezi a programot. „Ha valaki jó alapokat szerez matekból, annak minden szakmában hasznát veszi” – véli Balogh Tamás. De az informatika, a robotizáció előretörésével különösen igaz ez; a problémamegoldó tudás értéke folyamatosan nő.”
Persze mindegyikünknek volt néhány olyan osztálytársa (és persze sokan magunk voltunk azok), akik sok tárgyból jók voltak, de a matematika kifogott rajtuk. Balogh Tamás nem hisz abban, hogy lennének ’reál’ és ’humán-agyú” emberek, sőt, szerinte épp az volna a lényeg, hogy az iskolák tantárgyakon átívelő rendszerekben oktassanak. Persze – mint mondja – vannak, akik különösen fogékonyak a matematikai, informatikai, logikai gondolkodásra, ugyanakkor szerinte ezeket egy átlagos szinten mindenki el tudja sajátítani. Könnyebb persze úgy, ha egy detektívsztoriba vagy épp kincskeresésbe csomagoljuk a feladatokat…
Fotó: Medvematek
A Medve Matekot azért is szeretik ennyien, mert csapatélményt ad. Márpedig Balogh Tamás szerint amikor a mostani gyerekek felnőnek, akkor csapatmunka, másokkal való összedolgozás nélkül nem fognak boldogulni.
Jelenleg kilencéves kortól felfelé lehet részt venni az általuk kínált programokon, és amint egy medvebocs eléri a nagykorúságot, részt vehet az egyesületi munkában. „Felszabadítóan hat rájuk a tantermen kívüli közeg – mondja az ügyvezető – olyan ez nekik, mint egy nagy buli. Sokan vannak, akik nálunk szerették meg a matekot, és még a jegyei is javultak. A tanárok pedig azt jelzik vissza, hogy azóta könnyebben is tudnak bánni a diákjaikkal, mint azelőtt.”
– A Medvematek az összes középiskolás évemet végigkísérte – mondja Németh Ágoston, aki kiskorától kezdve járt a táborokba, ma pedig már szervezi azokat Pusztafalun, Pálkövén, Sástón. Ezekre a nyári hetekre az egész országból, de külföldről is érkeznek diákok.
– Ötödikes koromban ismerkedtem meg a módszerrel, és lassan az összes „medvés” rendezvényre eljártam, már csak az ott szerzett barátok miatt is. Ugyan ez egy matekverseny, ide kirándulni, barátkozni is jönnek a srácok. Nemcsak az „élmatekosokat” várták és várjuk; bárki talál a szintjének megfelelő feladatokat. Itt inkább az a lényeg, hogy érdekes és szép matekot tanítsunk.
Ágoston szerint nem feltétlen a mai tanárok hibája, hogy sokan idegenkednek ettől a tantárgytól. – Nem minden adható át tantermi keretek között – mondja. – Márpedig a legtöbben csak a suliban találkoznak ezzel a műfajjal, így nem csoda, hogy nem tudják megszeretni.
Tehát nem feltétlen élmatekosokat nevelnek, azért lettek, akik a matematikusi pályára kerültek, mások vegyészek, informatikusok, orvosok vagy épp tanárok az egyesületben, ő maga villamosmérnök lesz. – Ha élvezetből csináljuk, akkor ez nemcsak matek, hanem agypróba, fejleszti a problémamegoldó készségeket – magyarázza. – Egymástól is lehet tanulni. Leginkább magamon látom a fejlődést: gyakorlott rendezvényszervezővé váltam az évek során.
A medvés versenyek hozadéka az is, hogy a gyerekek elszabadulnak a képernyő elől, bár mint Ágoston mondja, „mi már a képernyőhasználó generáció vagyunk”, annak minden előnyével is. – Magam irgalmatlan mennyiségű tudáshoz férek hozzá a neten nagyon gyorsan. Ezzel együtt a mi táborainkban alig látni valakit, aki a telefonját nyomogatja…
Szintén az indulástól kezdve vesz részt a Medve-rendezvényeken Süveges-Szabó Marianna, a Baár Madas Református Gimnázium és Általános Iskola matematikatanára. – Szinte minden rendezvényen ott vagyok – mondja, náluk nagyon lelkesek a kicsik és a nagyok is. Van, aki a gimnáziumból is visszajár a versenyekre.
– Ez a körítéstől függetlenül vastagon matematikaoktatás – véli a pedagógus – olyan gyerekeket is megmozgat, akik azt gondolják, nem megy nekik, vagy félnek tőle. Ha azt mondom, matekozni megyünk, az ijesztő lehet. De ha arra hívom őket, hogy a hegyoldalban okostelefonnal oldjunk meg érdekes feladatokat, mindenki ugrik. És ha már egyszer eljött, akkor ott is ragad. A hangulat bevonzza.
Fotó: Medvematek
Amikor a járvány miatt nem tartották meg a nagy versenyeket, az iskolaudvaron tudtak játszani QR-kódok segítségével. De magán a matekórán is használják a feladatsorokat: – Egyszerűen felcsatlakozunk a feladványos oldalra, számolásos, geometriai tesztek is vannak – mondja Marianna. – Nem tankönyvízű szövegeket adnak, nem a gúla térfogatát kell kiszámolni, inkább egy általános rálátást kapnak a gyerekek, ami a kompetenciaméréses feladatoknál visszaköszön. Ha más nem, már azt elérjük, hogy a diákok nem ijednek meg egy nem hagyományosan megfogalmazott feladattól. A korábban gyengébbeknél is jól kimutatható a fejlődés.
A tanárnő tudja, hogy sokaknak van olyan érzésük, hogy ezt vagy azt a matekos témakört soha nem fogják használni az életben. Pedig a matektanulás nagyon is befolyásolja a gondolkodásmódunkat, csak nem feltétlen látványosan. – Én nem tudnám semmire azt mondani, hogy felesleges a tantervben, legfeljebb átcsoportosítanék dolgokat, és más ütemben tanítanék, hogy a kicsik ne legyenek túlterheltek – mondja a pedagógus, aki nem szívesen „teszi be fiókokba” a gyerekeket aszerint, ki a jó matekos, és kinek megy nehezebben. „Eleinte a saját gyerekemnek sem volt jó érzéke hozzá, és nem is érdekelte. Aztán kapott egy jó tanárt, és végül közgazdász lett.”
Kapcsolódó cikkek
