Szirmai Gergő videóblogger, filmkritikus Barbie-kritikájának zárószegmenseként egy sajátos „men-ológban” hangosította ki a férfiak problémáit, amiben az érzelemkifejezéssel kapcsolatos ellentmondásokra is felhívta a figyelmet:
„Egy férfi legyen érzékeny, de ne érzelegjen. Tanuljon meg sírni, csak ne előttem, mert az fúj… Egyik pillanatról a másikra akkor most kezdjen el tökéletesen kompetensen beszélni az érzelmeiről, annak ellenére, hogy amióta létezik emberi társadalom, ezt egy generációnyi férfi se gyakorolta előtte még soha. Csak így lesse el, hogy kell lelkizni, mondjuk a nagyapjától, aki még átölelni se volt hajlandó. Ne nyavalyogj, te férfi! Legyél férfi, és menj el nyavalyogni egy pszichológushoz! De erről ne szólj senkinek, mert betegnek fognak titulálni. (…) Akkor lehetsz agresszív, amikor lehetsz agresszív. Ezt nem mondjuk meg, mikor van, tippeld be. És hogyha rosszul döntesz, börtönbe mész”
Gergő monológját végighallgatva önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés, hogy a nőkhöz képest valóban nehezebb helyzetben vannak-e a fiúk és férfiak az érzelemkifejezés terén?
Miért sírunk?
Az ember az élővilág egyetlen tagja, amely képes az emocionális sírásra. Ez azonban nem kötődik kizárólagosan egyetlen érzelemhez, hiszen sírva fakadhatunk boldogságunkban és szomorúságunkban, könnyezhetünk egy-egy romantikus film hatására vagy megbántottságunkban épp úgy, mint egy szerettünk elvesztése miatti érzett fájdalmunkban.
Azon még mind a mai napig folyik a vita a kutatók között, hogy miért is sírunk pontosan. A sírás többnyire önnyugtató, feszültségoldó epizódként jelentkezik, ami segít a stresszcsökkentésben; máskor azonban még inkább felkorbácsolja érzelmeinket, és felfokozott izgalmi állapotot hoz létre. Úgy tűnik, a sírás egyszerre billenthet ki nyugalmi állapotunkból és állíthatja is helyre fizikai-mentális egyensúlyunkat.
A sírást azonban nem csak pszichológiai tényezők befolyásolják.
Nemi különbségek a sírásban
Az újszülöttek első kommunikációs formája a könnyek nélküli sírás, amivel valamilyen diszkomfortérzetre hívják fel környezetük figyelmét. A csecsemő sírással jelzi, ha éhes, ha fáj a hasa, ha magányos és testi közelségre vágyik, szülei pedig igyekeznek kielégíteni szükségleteit. A sírás tehát – nemtől függetlenül – teljesen természetes része a csecsemőkornak. Később azonban a sírásnak, mint kommunikációs formának az alkalmazása és megítélése is átalakul.
Fotó: Getty
Kutatások szerint valahol hat és tizenkét éves kor között jelennek meg az első különbségek fiúk és lányok érzelemkifejezésében, amely aztán a kamaszkortól differenciálódik élesen egymástól. Ennek részben hormonális okai vannak (a lányok szervezetében ez idő tájt jelentősen megnő a prolaktin szintje), de a nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szociokulturális hatásokat sem.
Az általánosan elterjedt kép szerint a nők – akár érzelmeik intenzitását is felvállalva – gyakrabban sírnak, aminek elsősorban emocionális beállítottságuk az oka. Velük szemben a férfiak e téren visszafogottabbak. Darwin a 19. században még a férfi és női agy közti különbségekben látta ennek magyarázatát, mára világossá vált, hogy a nemi sztereotípiák, a fiúk és lányok eltérő szocializációja is jócskán beleszól abba, hogy mikor és milyen módon engedünk teret érzelmeinknek, amelyek ily módon kulturális jelentésrendszerekbe vannak ágyazva.
Anyámasszony katonái
A kislányok korán megtapasztalhatják a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat, miszerint érzékenynek, gondoskodónak, gyengédnek kell lenniük, és többnyire szabadon kimutathatják az érzelmeiket. Vizsgálatok tanúbizonysága szerint a nők nem félnek megmutatni sérülékenységüket, és a férfiaknál gyakrabban sírnak akkor is, ha mérgesek, csalódottak vagy szomorúak. Számukra ugyanis az íratlan társadalmi szabályok lehetővé teszik az érzelmek nyíltabb megélését.
Ezzel szemben a kisfiúk felé gyakori elvárás a szülők részéről, hogy ne viselkedjenek „úgy, mint a lányok”: ne fakadjanak sírva minden csip-csup dolog miatt, és ne mutassák ki, ha fájdalom éri őket. Ez a fajta szocializációs nyomás azt sugalmazza, hogy a fiúk hosszú távon jobban járnak, ha gondosan magukba zárják érzelmeiket.
A férfiak a későbbiekben emiatt is igyekeznek elnyomni azokat az érzéseiket, amelyek gyengeségüket és sebezhetőségüket mutathatják, ellenben könnyebben engednek teret a haragnak és az agressziónak, amelyek a magabiztosságukat és erős személyiségüket hivatottak kifejezni.
Fotó: Getty
Érdekesség, hogy nyelvünkben is nyomot hagyott ez a fiúkkal kapcsolatos elvárás. Anyámasszony katonája – mondják kissé lenézően arra a fiúcskára, akinél eltörött a mécses, vagy félelmet mutat. Ezt a becsmérlő kifejezést korábban azokra a fiatal fiúkra aggatták, akik alkalmatlannak bizonyultak a katonai sorozáskor, és nem köthették fel kalapjukra a színes szalagot, ami a felnőtté válás szimbóluma volt. Ezeket a fiúkat, akik kénytelenek voltak otthon maradni az anyjuk mellett, gyakran gúnyolták a közösségben.
Mára már világossá vált, hogy a sírásnak igenis fontos szerepe van a feszültséglevezetésben, és a kommunikációban egyaránt. Amikor a társadalmi sztereotípiákat mantrázzuk, és azt hangsúlyozzunk a gyermekeinknek, hogy egy nagyfiú nem bőg, akkor azzal azt is üzenjük, hogy az érzelemkifejezés valami negatív dolog. Ez pedig hatalmas tévedés.
Szülőként óriási felelősségünk van abban, hogy olyan férfivé váljon gyermekünk, aki le meri fűrészelni magáról ezt az évszázados „bilincset”.
Miért nagy kihívás a fiúk érzelmi nevelése?
Fotó: Czap Villő, Facebook
Hogy neveljünk magabiztos, felelősségteljes férfiakat, akik asszertíven kommunikálnak, nem félnek kimutatni az érzelmeiket, és a nőkre egyenrangú félként tekintenek? Czap Villő pedagógus, coach, kommunikációs szakember, három fiú édesanyja pontosan ismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel a fiúk nevelése során szembesülhetünk mi, anyák. Szerinte elsősorban a düh kifejezésével kapcsolatban merülnek fel nevelési dilemmák. Anyaként ugyanis sokszor nehéz pontosan felmérni, hogy milyen mértékig és milyen területeken lehet teret engedni a kisfiúk viselkedésében gyakrabban jelentkező erőszakosságnak.
A fiúk és férfiak érzelemkifejezésével kapcsolatban azt is elárulta, hogy ők kevésbé tudják gyorsan és adekvátan kifejezni az érzelmeiket. – Annak, hogy nekik egy sokkal biztonságosabb és komfortosabb környezetre van szükségük ahhoz, hogy megnyíljanak, elsősorban biológiai és idegrendszeri okai vannak – magyarázza Villő, aki úgy tapasztalja, hogy szerencsére a társadalom egyre inkább elfogadó például a férfikönnyekkel kapcsolatban – bár mint megjegyzi ez inkább igaz a felvilágosultabb nevelési elveket valló, illetve az értelmiségi családokban. – Ugyanakkor Facebook csoportokban, vagy akár az utcán gyakran tapasztalom, hogy elsősorban a férfiak és az idősebb generáció tagjai lehurrogják őket, ha sírva fakadnak – teszi hozzá a szakember.
A fiúk sikeres érzelmi nevelésének négy titka
Arra a kérdésemre, hogy miként támogathatjuk fiainkat abban, hogy ki tudják fejezni érzelmeiket, Czap Villő négy fontos dologra hívta fel a figyelmet.
Megbízható férfiminta
A fiúk érzelmi nevelésében kulcsfontosságú egy hiteles, megbízható férfiminta (apa, nagyapa, edző, lelkész…) jelenléte, akitől adekvát érzelemkifejezést láthatnak, és aki önálló, felelősségteljes emberként képes kapcsolódni az érzelmeihez.
Mentalizáció
Legyünk azon, hogy gyermekünk megfelelő szókinccsel rendelkezzen érzelmei kifejezésére. Ebben a mentalizáció módszere lehet segítségünkre, melynek során egy-egy érzelmileg megterhelő szituációban elmondjuk, mi zajlik le benne – hiszen egy kisgyermek még nem tudja megfogalmazni érzéseit. Amikor például nem akarja abbahagyni a játékot és sírva fakad, akkor állapítsuk meg: „Most fáj, hogy abba be kell fejezned a játékot, és nem akarsz elmenni aludni, mert nagyon élvezted.”
Sírás meghallgatása
A kapcsolódó nevelésből ismert módszer lehetőséget és teret ad a gyermeknek arra, hogy mindenféle beavatkozás nélkül kiengedhesse a feszültséget és nehéz érzéseit. Nekünk, anyaként pedig csak annyi a dolgunk, hogy mellette legyünk, míg megnyugszik. Ezzel megtaníthatjuk azt, hogy teljesen rendben van, hogy sír és ki van borulva, mi ettől ugyanúgy szeretjük.
Ne vedd magadra gyermeked érzelmeit!
Attól, hogy a gyerekednek rossz, te magad nem vagy rossz anya; és attól, hogy ő kiborult, nem kell feltétlenül megszüntetned a kiborulása okát. Fontos, hogy – gyermekünk érzéseit elfogadva – akkor is szabjunk határokat, ha ez számára nem kellemes.
Engedd meg magadnak a sírást!
A fiúk és férfiak nincsenek könnyű helyzetben érzelemnyilvánítás terén. Ma már azonban tudjuk, hogy az a fajta beidegződés, hogy magukba kell fojtaniuk az érzelmeiket, mennyire káros. Egy igazi férfinak nem kell tűrnie és csendben szenvednie, neki is teret szabad, sőt kell engednie pozitív és negatív érzéseknek egyaránt.
A férfiak körében tapasztalt magasabb öngyilkossági arány sajnos jól tükrözi, milyen beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha rettegünk érzelmeink megélésétől, megjelenítésétől. Azt gondolom, hogy igenis meg kell tanítanunk fiainknak, hogy az igazi bátorság és férfiasság fokmérője az is, ha mernek segítséget kérni. Ahogy Czap Villő fogalmazott a beszélgetésünk során: a magabiztos és kiegyensúlyozott férfi képes felelősséget vállalni érzelmeiért és szükségleteiért egyaránt.
Az emberiség egyik legősibb irodalmi alkotásában, a Gilgames eposzban is elsiratja a főhős a legjobb barátját, Enkidut; és a homéroszi eposzok hősei is érzelmeiket, gyengeségeiket felvállaló harcosok, akik nem szégyellik, ha időnként könnyekre fakadnak.
A 21. században újra vonzóvá válhatnak számunkra azok a férfiak, akik nem rejtik el előlünk fájdalmukat
Kapcsolódó cikkek
