Bizony, valódi kisgyerek áll előttünk, önálló véleménnyel, ötletekkel, tervekkel, sajátos humorérzékkel. És minden érdekli.
Testi fejlődés, mozgás
Kismajom a családban
A négyévesek többsége tizennégy-tizenhat kiló, és nagyjából kilencven centi, de ebben a korban már erősen érvényesülnek a szülőktől örökölt testi jellemzők. Hízásra hajlamos családtagok esetén fokozottan törekedjünk az egészséges táplálkozásra és a mozgásra késztető környezet kialakítására, ugyanis a túlsúlyos gyerekeknél már ekkor megjelenhetnek az elhízás káros mellékhatásai: a cukorbontás zavara, a magas vérzsírtartalom, sőt az érszűkület első jelei is.
A négyéves persze imád mozogni! Az oviban kezdetleges csapatjátékok is kialakulnak. Ilyesmit a szülő is kezdeményezhet, ha kéznél vannak a nagyobb testvérek vagy más játszótársak. A négyévest azonban még saját teljesítménye nyűgözi le igazán, hiszen most szembesül azzal, hogy ügyesedő mozgása milyen sok izgalmas dologra teszi képessé. Hajtja a pótkerekes biciklit, fölmászik a mászóka tetejére – sőt lemászni is képes. Némelyek egyedül hintáznak, bár a szülőnek még elég gyakran pótolnia kell az elveszett lendületet egy-egy lökéssel.
A labdát biztosan eltalálja, és hatalmasat rúg bele, mégpedig a szándéka szerinti irányba: apák, eljött a közös focizás ideje! Annál is inkább, mert a kicsi már anélkül is képes futás közben hirtelen irányt váltani, hogy kibillenne egyensúlyából. Ügyesen ugrál páros lábbal, de az ugrókötél használata még túl bonyolult számára. Sok szülő fejében megfordul ilyenkor: most kéne beíratni a gyereket valamilyen sportegyesületbe, hogy később versenyző lehessen. A balettozáshoz talán már öreg is… Gondoljuk végig azt is, hogy az egyoldalú megterhelés milyen ízületi problémákat, mozgásszervi eltéréseket okozhat a fejlődés korai szakaszában, és milyen érzelmi, lelki következményei vannak az élsportolóvá nevelésnek.
A gyereknek szabad játékra, szabad mozgásra van szüksége, elég, ha később választ, mégpedig olyan sportágat, amelyre testfelépítése és érdeklődése alkalmassá teszi.
A kicsit már hatékonyan bevonhatjuk néhány házimunkába: tud asztalt teríteni, leszedi a száraz ruhát, nedves szivaccsal letörli a csempét, el tudja pakolni játékait. A ceruzát többnyire ügyesen fogja, de még viszonylag nagy csuklómozdulatokkal rajzol. Gyurmafigurái kezdenek hasonlítani valamire.
Gondolkodás
Mindennek van magyarázata
A négyéves gondolkodása elég érett, és szókincse elég bő ahhoz, hogy ő maga alkosson magyarázatot a világ dolgaira. Ha a felnőttektől kap némi támpontot, addig kombinál, amíg összeáll a kép. A kanálnak melege van a levesben, a Nap azért süt, mert szeret minket, a Balaton azért fagyott be, hogy korcsolyázni tudjunk. A világ körülötte forog, a jelenségek az ő érzéseit tükrözik, vagy az ő igényeit elégítik ki. Ebben a korban a mesevilág valódinak számít. A négyéves nem döbbenne meg túlzottan, ha a szőnyeg vele is fölemelkedne, mint Aladdinnal.
A játékszabályok puszta létezését már megérti, ám az alkalmazásukkal gondjai vannak. Lehet, hogy ipiapacsnál például előbb “pacsolja le” a társát, és csak utána indul a keresésére. Az egyszerűbb szabályjátékokba be lehet vonni: fantasztikusan jó a memóriajátékban, a felnőtteket rendszeresen megveri. Az egyszerű fakirakó részeit ügyesen helyére illeszti, de az igazi puzzle még nem neki való.
Egyre jobban élvezi a meséket. Gyakran előfordul, hogy minden este ugyanazt a történetet kéri. Szereti a kiszámíthatóságot, megnyugtató, hogy előre tudja, mi fog történni, közben újabb és újabb mozzanatokat ért meg. Az ismétlés a beszédfejlődésnek is jót tesz, hiszen megbízhatóan bővíti a gyerek szókincsét.
A tárgyakat tulajdonságok szerint képes osztályozni. Magabiztosan felismeri a színeket, értelmet kap a “vékony”, “vastag”, “előtte”, “utána”. Szívesen számlál meg dolgokat, de néha még belegabalyodhat ebbe a tudományba.
Társas kapcsolatok
Megvan a véleménye!
A négyéves alapvetően a felnőttek között érzi biztonságban magát, de ezt néha szívesen feladja a gyerektársaság kedvéért. Lelkesen utánozza a többieket, sokszor együtt is működik velük, de még nem alakulnak ki olyan játékok köztük, ahol kötött szerepe lenne a játszótársaknak. A lényeg tehát az utánzás, melynek segítségével rengeteget tanulnak a gyerekek.
Eljött az idő, amikor az óvodában külön csoportok alakulnak. A fiúk inkább a fiúkkal, a lányok a lányokkal játszanak, mégpedig “fiús” és “lányos” játékokat. Persze van átjárás a két nem között, egyáltalán nem lepődnek meg azon, ha a kislány építkezik, vagy a kislegény főzőcskézik.
Felnőttek társaságában már gyakran kifejti saját véleményét, közvetlenebb, mint eddig, de idegenek között még igényli szülei társaságát. Beszélgetőpartnerére kitartóan figyel, szívesen és hosszan válaszol kérdéseire.
Jellemző!!! Mesél a rajz
A négyéves már ügyesen használja a ceruzát, filctollat, krétát. A vastag fajtákkal jobban boldogul, és az is fontos, hogy jól fogjon az íróeszköz. Ebben a korban már többnyire kialakul, melyik kezébe fogja szívesebben a ceruzát. A balkezességet ne tekintsük csapásnak, ne próbáljuk átszoktatni a kicsit. Ezzel nagyon megnehezítjük a dolgát, komoly teljesítményt várunk el tőle, ráadásul idegrendszeri fejlődést is megzavarhatjuk. Hagyjuk rá, melyik kezét használja, annál is inkább, mert előfordulhat, hogy az iskolakezdés körüli időszakban ő maga vált, ekkor lesz végleges a “kezessége”.
A négyéves már felismerhető részleteket rajzol, de ezek szinte egymástól függetlenül helyezkednek el a lapon: lebeg a ház a fű fölött, a bácsinak az arcán kívül van a szeme, bármi egymás mellé kerülhet. Jellemző erre a korra az írást utánzó firka, amely sokszor a figurák között jelenik meg. Öt-hat éves kortól fordul a kocka: a gyerek a valóságot akarja lerajzolni, vagyis azt, amit tud a világról. Az autónak mind a négy kereke a rajzlapra kerül, még akkor is, ha oldalról rajzolja. A vezetőt is láthatjuk, kézzel, lábbal, kormánnyal, pedállal, mintha a karosszéria átlátszó lenne. A rajznak ezek a jellegzetességei hét-nyolc éves korra általában eltűnnek.
A kisiskolás olyannak akarja lerajzolni a dolgokat, amilyennek valójában látja. Ekkor már nem a rajzolás készségének a gyakorlása a fontos, hanem az önkifejezés: a képzelet, a vágyak, a félelmek megjelenítése. Ha a gyereket valamilyen megrázkódtatás éri, az alkotás segíthet földolgozni a nyomasztó élményeket. Ha kirajzolhatja magából, könnyebben visszanyerheti lelki békéjét.
Boldog szülinapot!
A legtöbb kisgyerek boldogan fogadja, ha olyan konyhai eszközöket kap ajándékba, amelyekkel segíthet a házimunkában. A kisfiúk és kislányok örömmel bújnak saját köténykéjükbe, nyújtják a tésztát saját sodrófájukkal, keverik a krémet saját fakanalukkal.
Az építőjátékokban is egyre ügyesebb! A kisebb elemek összerakásával is boldogul, egyszerű alakzatokat hoz létre.
Az első ákombákomok
Az óvodáskorúak szívesen utánozzák a felnőttek írását. A hullámvonalakkal lendületesen telefirkált lapok valójában az első írásművek. Ha kisgyerekünk a bal felső saroktól indulva jobbra és fentről lefelé haladva töltötte meg a papírt, jól megfigyelte az írás nálunk szokásos irányát. Kérjük meg, olvassa fel nekünk, mit írt. Fantáziadús történeteket hallhatunk így – kiderül, hogy csemeténk tisztában van már azzal is, hogy az írás valami szóban elhangzó témának a “képe”.
Fordítsuk meg a játékot, és olvassuk fel mi az irományát. Az első valóban olvasható szó rendszerint a neve. Nyomtatott nagybetűkkel rója rajzaira a kis művész a szignót, később családtagjait is megnevezi a képeken. Ebben az életkorban nem kell diszlexiára gyanakodnunk, ha néhány betűt vagy akár az egész szót “fordítva” írja.
Egyedül maradhat-e a négyéves?
Naponta kerülünk olyan helyzetbe, hogy váratlanul el kell hagynunk a lakást, hogy egy csomagot áthozzunk a szomszédból, vagy hogy leszaladjunk a szeméttel.
A négyéves apróságok még szülői felügyeletet igényelnek, és nincsenek abban a helyzetben, hogy egyedül maradjanak, különösen, ha közben még a náluk kisebbekre is “vigyázniuk” kellene. A kicsik találékonysága végtelen, talán épp ezt néhány percet használják ki arra, hogy belekóstoljanak valami olyasmibe, amire egyébként rá sem néznek.
Éppen ezért jobb megoldás, ha a gyereket is magunkkal visszük, bármilyen hosszadalmas vagy fárasztó megoldásnak tűnik így az egész. Ha kistestvér is van a háznál, tovább bonyolódik a helyzet. Ha a pici még nem tud felülni, nyugodtan egyedül hagyhatjuk négy-öt percre, ha már ügyesen tornázik, inkább vigyük őt is magunkkal.
A rövidke távolléteket gyakorolni is lehet: próbáljanak meg néhány percre eltávolodni gyermekeiktől úgy, hogy hallótávolságon belül maradjanak! Előtte győződjenek meg arról, hogy nem maradtak-e veszélyes tárgyak a kicsik közelében, nem maradt-e nyitva az ablak, a teraszajtó, nem fő-e a tűzhelyen valami, nincs-e bekapcsolva a sütő. A közelmúltban nem is egy tragédia bizonyította, hogy a kutya nem megfelelő bébiszitter, eszünkbe ne jusson kettesben hagyni őket, még akkor se, ha mondjuk csak a gázóra-leolvasót kell beengedni.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
