Nem hajlandó lefeküdni, éjszaka felébred, tiltakozik a napközbeni szundikálás ellen – sok kisgyermeknél lehet tapasztalni alvási regressziót, amikor úgy tűnik, hogy visszalépés áll be az addigi pozitív alvási szokásaiban. Ennek hátterében gyakran a természetes fejlődési ütem, a stressz, a szeparációs szorongás, vagy valamilyen megváltozott rutin áll.
Általában 18 hónapos és 2 éves kor között lehet ezt tapasztalni a kisgyerekeknél az alvási regressziót, de ez gyermekenként eltérő lehet. A tünetek valószínűleg egyszerre csak néhány hétig tartanak majd, de addig is érdemes kipróbálni a következő tippeket.
Húzza az időt az esti lefekvéskor
A kisgyerekek megtanulják, hogy van némi hatalmuk a világban, és megragadnak minden alkalmat arra, hogy ezt ki is használják. Ezért ne lepődj meg, ha mindent megpróbál, hogy húzza az időt lefekvéskor, írja a Parents. Kérhet például még egy kis vizet, harapnivalót, még egy mesét, ölelést, vagy hogy újra kimehessen a mosdóba.
A megoldás ilyen esetben az, ha ragaszkodsz a szokott esti rutinhoz, de hagyod, hogy közben hozzon egy-két kisebb döntést. A csillagos pizsama vagy a kisállatos? Három jóéjt puszi vagy négy?
Ha sír, amikor kimész a szobából, magyarázd el neki, hogy ideje aludnia, de mondd meg neki, hogy visszamész megnézni, amikor már megnyugodott, javasolta Brett Kuhn, a Nebraskai Egyetem Gyógyászati Központ és Gyermek Alvási Központjának pszichológusa. Térj vissza hozzá, ahogy ígérted, nézd meg, de ne ragadj ott.
Kimászik az ágyból
Ha már nem rácsos ágyban alszanak, akkor nincs, ami megállítsa a kisgyerekeket, akik újonnan megszerzett szabadságukat arra fordíthatják, hogy hajnali 3-kor kószáljanak.
A megoldás ilyen esetben az, ha a kis vándort visszakíséred a szobájába, akárhányszor megjelenik nálad. Egy másik megoldás pedig, ha babakaput szerelsz az ajtajára. „Magyarázd el neki, hogy ez azért van, hogy megóvja, mert megsérülhet, ha a sötétben egyedül sétál a házban” – mondta el Jill Spivack, a The Sleepeasy Solution című könyv és DVD társalkotója. Hagyd nyitva a hálószobája ajtaját, hogy ne érezze magát egyedül.
Fél az alvástól
Csak gondolj bele, hogy te milyen rosszul alszol, amikor sokat aggodalmaskodsz. Ugyanez történik a kisgyermekeddel, csak ő a munkahelyi feladatok vagy a mindennapi teendők helyett a szörnyektől esik pánikba. Spivack szerint ilyenkor nagyot fejlődik a gyerekek képzelőereje. „Még ha korábban nem is féltek a sötéttől, akkor is elkezdhetnek szellemeket »látni« és más hátborzongató lényeket.”
A megoldás az, hogy felismered és tiszteletben tartod a félelmeit, és elmondod neki, hogy megérted, hogy mennyire fél – de figyelj arra, hogy ne súlyosbítsd a szorongását. Nyugtasd meg, mondd el neki, hogy mindig a közelben vagy, és hogy szörnyek nem léteznek.
Próbáld meggyőzni, hogy a szobája biztonságos hely. Például játsszatok gyakrabban a hálószobájában, így a jó időtöltéshez kötheti a helyet, vagy csináljatok ott egyszer-egyszer egy benti ”táborozást”.
Elutasítja a napközbeni alvást
Az újonnan megszerzett függetlenség és a változó alvásigény is állhatnak a háttérben, ha megtagadja a szundi-időt, de a legtöbb gyermek 5 éves koráig nem igazán áll készen arra, hogy végleg felhagyjon a délutáni alvással. Ha kimarad az alvás, estére túl fáradt lehet ahhoz, hogy jól aludjon.
Ilyen esetben megoldás lehet az, ha követed a gyermeked jelzéseit, és figyelmen kívül hagyod az órát. Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, előfordulhat, hogy nem kell a délutáni alvást ugyanolyan menetrend szerint tartani minden egyes nap. Ehelyett keresd a jeleit annak, hogy elfáradt – például túlzottan ragaszkodó, fel van pörögve, vagy a szemeit dörzsölgeti –, és tedd le aludni akkor. A szundi ideje legyen olyan, mint a lefekvésé: sötétítsd be a szobáját, olvass neki mesét, énekelj altatódalt. Ha határozottan elutasítja az alvást, bátorítsd, hogy tartson ”csendes pihenőt”, és játsszon a szobájában.
Felhasznált forrás: parents.com
Nyitókép forrása: Getty Images
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
