9 hiba, amit ne kövess el egy totyogó korú gyerekkel
Hiba #1 Következetlen vagy
A gyerekek szeretik a kiszámíthatóságot. Attól kezdve, hogy mikor van lámpaoltás egészen addig, hogy milyen következményekkel jár, ha rosszul viselkednek. Minél inkább világosak a szabályok, annál elfogadóbbak és rugalmasabbak a kicsik.Megoldás: Amennyire csak lehet, tartsd magad a napirendhez és a már kialakult kis szokásokhoz. Ez sokszor nem könnyű, főleg ha a szülők valamiben nem értenek egyet. Ha nem vagy biztos benne, hogy hogy kellene lereagálni, mikor a gyerek a földre borítja a vacsoráját vagy nem akar lefeküdni, akkor üljetek le a férjeddel, és beszéljétek meg előre a forgatókönyvet, amihez aztán mindketten tartjátok magatokat. A legrosszabb, ha különféle, esetleg egymással ellentétes reakciókkal szembesül a gyerek. Törekedjetek a következetességre!
Hiba #2 Túlzásba viszed a családi programokat
Szuper, ha sok időt tudtok együtt tölteni a gyerekekkel, azonban ezt sem kell túlzásba vinni. A gyerekek szeretnek kettesben lenni egyik és másik szülővel is, amikor nincs testvérharc, kizárólag szülő-gyerek idő.Megoldás: Nem kell nagy dolgokra gondolni: egyszerűen csak ülj le a kicsi mellé játszani, vagy olvass neki mesét lefekvés előtt.
Hiba #3 Túl sokat segítesz neki
A szülők gyakran a legjelentéktelenebb dologban is képesek a gyerek segítségére sietni (pl. játék vagy öltözködés közben). Ezzel pedig csak hátráltatod a természetes önállósodási folyamatban.Megoldás: “Meg kell tanítanunk a gyereket, hogy képes legyen elviselni a küzdelmet” – mondja Betsy Brown Braun, gyermekfejlődési specialista. “A bátorítással azonban nincs semmi gond. Szurkolj nekik, és könnyebben veszik majd az akadályt!”
Hiba #4 Túl sokat beszélsz
Nagyon jó, ha sokat beszélsz a totyogóhoz, azonban kevésbé jó ötlet, ha ezt akkor teszed, amikor éppen rossz fát tett a tűzre. “A sok beszéd ilyen esetben a legtöbbször az ún. magyarázás-meggyőzés-kiabálás-pofon negatív spiráljához vezet” – mondja Thomas Phelan, klinikai pszichológus. “A gyerekek nem kis felnőttek. Nem ismerik a logikát, és egyszerűen nem képesek befogadni, amiket ilyenkor mondunk nekik.”Megoldás: Phelan szerint, amikor azt szeretnéd, hogy a gyerek valami megcsináljon, csak mondd neki világosan és egyértelműen, de ne nézz a szemébe és ne kezdd el hosszan magyarázni a miérteket. Ha a kicsi lázadozik, szóban röviden figyelmeztesd még egyszer vagy számolj háromig. Ha még mindig ellenáll, magyarázkodás nélkül, röviden, tömören tudasd vele, hogy milyen következményeket von maga után a viselkedése.
Hiba #5 Csak gyerekkaját adsz neki
Semmi mást nem eszik meg a gyereked csak a sültkrumplit és a csirkefalatokat? A halacskaformájú ropi pedig az egyetlen halféleség, ami lecsúszik a torkán? Habár sok szülő csak később realizálja, a kicsik nagyon hamar hozzászoktatják magukat az egysíkú, tápanyaghiányos táplálkozáshoz.Megoldás: Bátorítsd, hogy minél többféle ételt megkóstoljon! “A gyerekek nagy százaléka szívesebben kipróbál új ételeket, ha azt látják, hogy a szülei jóízűen falatoznak belőle” – mondja Altmann. “Ha ellenkezik, akkor is mindig csempéssz egy kevés újdonságot a tányérjukra. Vannak olyan kicsik, akiknek százszor kell megkóstolniuk valamit, míg végre egyszer megeszik.”Azért nem kell halálra aggódnod magad akkor sem, ha válogatós gyerekkel áldott meg a sors. “Ez a legtöbb gyerekre jellemző. És minél inkább felfújjuk a problémát, annál nagyobb ügy lesz belőle. Teljesen feleslegesen.” Braun szerint addig nincs ok aggodalomra, amíg valamit szívesen megeszik a gyerek. Abba a hibába azonban ne essünk, hogy bármit kér, három másodpercen belül megfőzzük és elé tesszük az asztalra.
Hiba #6 Másokhoz hasonlítod
Semmi jó sem fog kisülni abból, ha azt figyeled, hogy a szomszéd gyereke/az unokatestvér/más gyerekek a játszótéren hol tartanak a fejlődésben a te gyerekedhez képest.Megoldás: Minden gyereknek saját, egyéni fejlődési üteme van, ezért nem érdemes mással összehasonlítani. A védőnő, orvos nyomon követi a gyermeked fejlődését, ha lemaradást tapasztalnak, szólni fognak. Ráadásul a későbbi boldogulás szempontjából semmit nem jelent, hogy ki hány évesen lett szobatiszta, tudott kristálytisztán, hosszú összetett mondatokban beszélni vagy mikor tanult meg futóbiciklizni.
Hiba #7 Túl korán akarod bilire szoktatni
Vannak anyukák, akik nagyon hamar megpróbálják szobatisztaságra nevelni a gyereket, aztán ha valami félresikerül, akkor jól megszidják a kicsit. Ez semmiképpen nem vezet jóra.Megoldás: “Minden gyerek pont akkor lesz szobatiszta, amikor megérik rá” – mondja Altmann. “A folyamatot nem szabadna sürgetni.” Persze azzal rásegíthetsz, hogy megmutatod neki a helyszínt. Esetleg, ha nem érzed kényelmetlenül magad, hagyd, hogy megnézze, hogy hogyan végzed el a dolgod. Magyarázd is el a folyamatot, hogy megbarátkozzon a dologgal. Ha kedve van megpróbálni, akkor pedig dicsérd meg érte! És mi van, ha a fiad/lányod 4 évesen még pelusos? “Ne aggódj” – nyugtat meg Altmann. “Nincs olyan gyerek, aki pelenkásan menne egyetemre.”
Hiba #8 Nem szabsz határt a tévézésnek
Azok a gyerekek, akik sok tévét néznek, később gyakrabban küzdenek tanulási problémákkal. Tanulmányok igazolják, hogy a 2 évesnél kisebbek nem képesek megemészteni, amit a tévében vagy a számítógép képernyőjén látnak.Megoldás: Tévénézés helyett adj könyvet a gyerek kezébe, vagy próbálkozz más kreatív elfoglaltságokkal. “Minél később kerül a kicsi a tévé bűvkörébe, annál jobb.”
Hiba #9 Megpróbálod megállítani a hisztit
A szülők többsége a föld alá süllyed szégyenében, ha a gyereke nyilvános helyen kezd toporzékolásba. Pedig minden gyerek szokott hisztizni. Teljesen hatástalan, ha ilyenkor megpróbálod “kibeszélni” belőle a gyereket – akkor is, ha mindez nagyközönség előtt történik. “Amikor nyilvános helyen kerülünk ilyen helyzetbe, úgy érezzük, hogy a környezet elítél minket” – mondja Braun. “Olyan érzés, mintha megjelenne egy neon színű tábla a fejünk felett azzal a felirattal, hogy ‘szülőnek alkalmatlan'”.Megoldás: Braun azt tanácsolja, hogy ilyenkor emlékeztesd magad arra, hogy a gyereked fontosabb, mint mások véleménye, különösen idegeneké. Ha valaki megbámul, vagy kéretlen tanácsokkal illet, kedvesen mosolyogj, és intézd el valami ilyesmivel “Huhh, emlékszik még, milyen volt?” Majd kapd fel a gyereket, és menj olyan helyre, ahol közönség nélkül levezényelheted a hisztit. Ha vége, öleld meg a kicsit és folytassátok ott a napotokat, ahol félbemaradt.Kapcsolódó cikkeink: