Bárhogy igyekezzünk is, manapság szinte lehetetlen maradéktalanul távol tartani gyerekeinket a különféle képernyőktől – pláne, ha idősebb, már tévét néző, tabletező-telefonozó testvéreik is vannak. Figyelembe véve ugyanakkor, hogy ma már számos hasznos, interaktív applikáció és tévéműsor készül a gyerekeknek, ez nem feltétlenül negatív tény – a képernyő előtt töltött percek számára azonban nagyon oda kell figyelni.
Ha ugyanis a gyerekek túl sokat nézik ezeket az eszközöket, akkor nehezen helyrehozható károkat okozhatnak sebesen és folyamatosan fejlődő agyuknak. Elsősorban a koncentráció, a figyelemfenntartás, a kommunikációs készségek és a gazdag szókincs kialakításának folyamata láthatja kárát. A gyerekek életének első három éve különösen kritikus ebből a szempontból, hiszen az ekkor szerzett, tudatukat formáló tapasztalatok egész későbbi életükre hatással lesznek.Használd a baba fejlődése kalkulátorunkat, hogy nyomon tudd követni kisbabád fejlődését!
A kiegyensúlyozott felnőttkorhoz elégséges számú, változatos forrásokból érkező ingerre van szükségük, aminek a képernyők által nyújtott impulzusok értelemszerűen csak kis szeletét nyújtják, vagyis a túl sok monitorbámulás megannyi lényeges tevékenységtől elvonhatja őket.
Hogy beinduljon a képzelet
De magukkal a képernyőkön keresztül fogyasztott tartalmakkal is akadnak problémák. Vessük össze például a rajzfilmeket a könyvből olvasott mesékkel! Utóbbiak esetében a gyerekeknek érteniük és értelmezniük kell a felolvasott szavakat, vizualizálni a jeleneteket, illetve komoly mentális gyakorlatokat végezniük, hogy követni tudják a narrációt.
A rajzfilmek – noha az egykori elképzelés, hogy teljesen passzívan befogadhatóak lennének, nem igaz – ehhez képest kevésbé mozgatják meg a képzeletüket, és vonatkozó vizsgálatok szerint nehezebben is tanulnak ezekből, mint amikor hús-vér emberektől sajátíthatnak el valamit. Ugyanakkor viszont fontos kulcsokat kínálnak a korunkat alapvetően meghatározó, képalapú kommunikációhoz, kisebb adagokban tehát mindenképp elfogadhatóak.
Ezzel együtt nem csupán öreges nyavalygás, ha egy szülő úgy véli, hogy gyerekének a tévézés, tabletezés helyett jobb lenne inkább a kortársaival szaladgálnia. Vannak ugyanis olyan agyi területek (a frontális lebenyben), amelyek csak így tudnak megfelelően fejlődni, és ezzel hozzájárulni, hogy a gyerek képes legyen tartalmas társas kapcsolatokat kialakítani (például megérteni a rendkívül összetett nonverbális jeleket). Ez pedig nemcsak a barátságokat, párkapcsolatokat, hanem a későbbi iskolai és munkahelyi teljesítményt is alapvetően befolyásolja.
Az okostelefonok, tabletek egyik káros hatását pedig alighanem mi, felnőttek is pontosan érzékelhetjük magunkon: mivel ezek az eszközök villámsebességgel reagálnak az érintésre, miközben a lehetőségek igen tágas halmazát kínálják, úgy képesek stimulálni agyunk jutalmazásért felelős részeit, mint a való életben szinte semmi más. Ez pedig ahhoz vezet, hogy számos egyébként tartalmas és élvezetes tevékenységet kevésbé tudunk majd értékelni. A gyerekekre ez természetesen ugyanígy igaz.
Így húzzuk meg a határt!
Napi két óra tévézés-tabletezés még idősebb, kisiskolás gyerekek számára sem ajánlott, hiszen még az ő memóriájukat, nyelvi és koncentrálási képességeiket is rontani képes. Kisebbeknél pedig még ennél is kevesebb időt szabad engedni. Noha ma már a megváltozott technikai körülmények miatt szinte lehetetlen betartani, hogy 2 éves kor alatt a gyerekek egyáltalán ne nézzenek mozgóképeket, igyekezzünk minimalizálni ezt az időt – például azzal, hogy elkerüljük a “háttértelevíziózást” a lakásban, mert ha megy a tévé, előbb-utóbb nézni fogják a gyerekek. Ugyanebből a célból az okostelefonunkat se hagyjuk elől ott, ahol szabadon elérhetik.
Iskoláskorig szorítsuk a képernyőidőt minimum két óra alá egy-egy nap: fél- vagy akár egyórányi (illetve hétvégenként egy teljes játékfilmnyi) mese óvodáskorban például belefér, de többet ne engedjünk. Ha lehet, nézzünk mindent együtt a gyerekkel (legalább az első alkalommal), hátha kommentárt, megbeszélést igényelnek a látottak, illetve hogy ki tudjuk szűrni mindazt, ami még nem illik aktuális érzékenységükhöz. Beszéljünk velük arról, amit néznek, és játsszuk ezeket újra, fejlesszük valahogy tovább, mert így még a passzívabb tartalmak is hasznos feladatokká formálhatóak a gyermeki agyak számára!
Kapcsolódó cikkeink:
- A tévézés befolyásolja az iskolaérettséget
- A tabletező kisgyerekek később kezdenek beszélni
- Nem tesz jót a gyermekek agyának a képernyő
- Mennyit engedjük “gépezni” a gyereket?
- A képernyő nyomot hagy a gyerekek agymintázatában
Kapcsolódó cikkek
