“A kisgyerekek sokkal érzékenyebben reagálnak a környezetükre, és sokkal jobban képesek meg is érteni azt, mint azt eddig hittük” – magyarázza Francesco Margoni, PhD, a trentói egyetem kutatója. Margoni és csapata vizsgáltaik során kiderítették, hogy már a 21 hónapos gyerekek is képesek megkülönböztetni a valódi vezetőket és azokat, akik csak erőszakoskodnak másokkal (az előbbi csoportba tartozók felé valódi tisztelettel fordulnak mások, míg az utóbbi csoport tagjai iránt félelmet éreznek).
A kísérlet során a gyerekeknek különböző rajzfilmeket mutattak, melyekben a vezető vagy a basásákodó karakter parancsokat ad másoknak. A kutatók eközben megfigyelték és elemezték, hogy mi ragadta meg a legjobban a gyerekek figyelmét. Úgy találták, hogy ha a “vezető” adta a parancsot, a kicsik azt várták, hogy a másik karakter engedelmeskedjen, még akkor is, ha a vezető távozott; míg ha a “basáskodó” tette ugyanezt, akkor nem várták el ugyanezt, csak akkor, ha a “basáskodó” maradt, hiszen így elkerülhették a büntetést. Margoni szerint ez azt mutatja, hogy a két év körüli gyerekek is megértik, hogy valaki azért tesz meg valamit, hogy elkerülje a büntetést, vagy azért, mert szeretne megfelelni másoknak. Persze, ez nem jelenti azt, hogy képes maga is ennek megfelelően viselkedni (hiszen azt egy másik agyi terület irányítja).
“Már a tipegők is értik, hogy máshogy kell viselkedni azokkal, akiknek tekintélyük van mások előtt, és azt is tudják, hogy mit jelent az önként vállalt engedelmesség. Ez pedig eszköz lehet a szülők, gondozók számára, hiszen tulajdonképpen csak emlékeztetni kell a kicsiket valamire, amit már egyébként is tudnak.”
Tudják, mikor bíráljuk őket?
Egy másik kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy már a 24 hónapos kisgyerekek is tudják, hogy mikor ítélik meg a viselkedésüket, és arra is képesek, hogy változtassanak ezen. “Másfél-két éves gyerekek is képesek arra, hogy dekódolják mások reakcióit, és felhasználják ezt az információt arra, hogy a saját viselkedésüket ehhez igazítsák, ha tudják, hogy figyelik őket” – mondja Valencia Botto. “Amikor egy ilyen korú kisgyerekkel találkozunk, úgy tűnik, hogy teljesen elmerülnek a saját kis világukban. Valójában azonban nagyon is érzékenyek a külvilágra, és folyamatosan odafigyelnek másokra, viselkedésére, és arra, mit tartanak helyesnek és helytelennek. Ezeket az információkat pedig felhasználják arra, hogy a saját viselkedésükön is alakítsanak.”
Önállóság és együttműködés
18 és 24 hós kor között rengeteget fejlődnek a kisgyerekek: egyre többet beszélnek, megtanulnak segíteni, válaszolnak és reagálnak a kérésekre, együttműködnek másokkal, és azt is megértik, hogy mit jelent valóban megtenni valamit és csak úgy tenni, mintha… Ebben az időszakban jelenik meg az önállóságra való törekvés, mely persze azzal is együtt jár, hogy időnként bizony szembeszállnak a szülőkkel, gondozókkal.Henry Wellman, PhD, fejlődéspszichológus szerint ebben az időszakban a szociális képességek terén is rendkívül látványos a változás. Kutatásaiból kiderült, hogy a kétévesek megértik mások vágyait, érzéseit, mint ahogy azt is, hogy a másik mit részesít előnyben. Meglehetősen nagy a szókincsük, és azt is észreveszik, hogy egy másik ember mikor mond rosszul valamit.(Cikk forrása: webmd.com)Ezt is érdemes elolvasni:
- 5 dolog, ami miatt feleslegesen aggódnak a szülők
- 29 taktika, ami működik a kisgyerekeknél
- Így nevelj magabiztos gyereket!
Kapcsolódó cikkek
