Ha azon veszed észre magad, hogy már alaphangon ingerülten és kiabálva beszélsz a gyerekkel, akkor itt az idő visszavenni egy kicsit.
A stressz időként jól is jöhet, például amikor a gyereknek utolsó pillanatban kell megvarrni egy jelmezt a másnapi óvodai szerepléséhez. Azonban, ha túl sok van belőle, az akár padlóra is küldhet.
“A család és a párkapcsolat ugyanolyan stresszfaktor lehet, mint a munka, az anyagiak vagy a háztartás. Mégis, ezekre sokszor nem tekintünk így. Pedig a gyereknevelésbe és az emberi kapcsolataink ápolásába is bele lehet fáradni” – mondja Michele S. Alignay amerikai pszichológus.
Amikor az ember folyamatosan csak ad a családjának, a párjának, magára azonban nem szakít időt, az bizony nagyon hamar “kapcsolati stresszé” alakul. Az egyensúly fenntartása nagyon fontos – az anyukáknak meg kell érteniük, hogy önmaguk szeretete és kényeztetése nem önzőség.
“Meg kell néznünk, hogy milyenek a kapcsolati mintáink és ez hogyan hat saját magunkra, a saját személyiségünkre” – magyarázza Alignay. A dolog azzal kezdődik, hogy fel kell ismernünk, hogy mennyire vagyunk stresszesek, még mielőtt teljesen kiégnénk. A pszichológus szerint az alábbi kérdéseket érdemes feltenni magunknak:
- Többet kapok, vagy többet adok?
- Magamra vagy másokra támaszkodok, hogy megadják nekem, amire szükségem van?
- Képes vagyok segítséget elfogadni?
- Világosan meghúztam a párkapcsolati határaimat?
- Azért adok másoknak, hogy szeretetet kapjak vissza cserébe?
Ez nem mindig könnyű. Gyakran csak akkor adunk magunknak “én-időt”, amikor már a kiégés határán vagyunk. Pauls Davis-Laack stressz szakértő szerint 3 egyértelmű jele van a kiégésnek, és pedig:
1. Túlzottan frusztráltnak, már-már bosszúsnak érzed magad
2. Annyira kimerült vagy, hogy érzelmileg is “visszavonulót fújsz”, szinte érzéketlenné válsz
3. Teljesen haszontalannak érzed magad; úgy érzed, hogy bármit csinálsz, az nem elég jó
Ha elérjük ezt a pontot, meg kell állnunk egy pillanatra és meg kell néznünk, hogy mit tehetünk, annak érdekében, hogy jobban érezzük magunkat. Osszuk meg az érzéseinket valakivel – a párunkkal, egy közeli baráttal vagy akár egy pszichológussal – ez segít rendszerezni a gondolatainkat, sőt akár más megvilágításba is kerülhet a helyzetünk ezáltal.
Alignay szerint fontos, hogy igyekezzünk minden egyes napot jobbá tenni saját magunk számára. Keressünk olyan dolgokat, amiktől jobban érezzük magunkat! Az is segíthet, ha leírjuk a gondolatainkat, érzéseinket. Vagy egyszerűen csak kimondjuk őket hangosan (majd mélyen be és kilélegzünk közben).
Tegyük fel magunknak hangosan a kérdést: “Fáradt vagyok. Mit tehetek azért, hogy ne érezzem így magam?”
Az, hogy visszatérhessünk önmagunkhoz, és újra jól érezzük magunkat a bőrünkben, egy folyamat, ezért kitartásra van szükség.
Dolgozzunk először mi magadunkon, majd vonjuk be a partnerünket is, így ő is tisztában lesz az érzéseinkkel. Hiszen a család nem csak rólunk szól. Ne feledjük, amikor fizikailag, szellemileg és érzelmileg is a topon vagyunk, akkor tudjuk a legtöbbet adni a családunknak is!
(Cikk forrása: smartparenting.com)
Kapcsolódó cikkeink kiégés témában:
Kapcsolódó cikkek
