“Szinte nincsenek az édesanyámmal közös emlékeim a gyerekkoromból. Nem játszott velem, nem mesélt nekem, de még csak meg sem ölelt, csak rásózott a három évvel idősebb nővéremre, hogy foglaljuk le egymást. Ő ránk csukta a szobaajtót, és gyakorlatilag soha nem volt ott. Persze a létszükségleteink mindig ki voltak elégítve, nem éheztünk, voltak rendes ruháink, kívülről minta család is lehettünk, de érzelmileg nem volt köztünk kapocs a szüleinkkel. Az anyámról az a legélénkebben élő emlékképem, hogy folyamatosan takarított és pakolt a lakásban, miközben hangosan szidott engem és a nővéremet, hogy mennyire semmirekellő, trehány kölykök vagyunk…” – meséli a 33 éves Emese, aki csak felnőttfejjel, az emlékeit újraélve szembesült azzal, hogy mennyire egészségtelen is volt a kapcsolata a szüleivel.
Emese azt mondja, ezek a már-már traumatikus emlékek az édesanyjáról egészen kicsi, 3-4 éves korából is megmaradtak, és ha felidézi őket, most is elfogja a gyerekként átélt szorongás. Az érzésére pedig pszichológiai magyarázat is van: kutatások szerint az igazán jelentős élmények, legyenek azok akár pozitívak vagy negatívak, a tudat alatt már a nagyon korai években is megmaradnak a gyerekekben és végig kísérik őket az egész életükön. Fontos tehát arra törekedni, hogy minél boldogabb, szeretetteljesebb környezetet biztosítsd a gyerkőcödnek már a születésétől fogva.
De hogyan is működik az emlékezet?
Ma még a tudósok számára sem teljesen egyértelmű, hogy a gyerekek pontosan hány éves kortól képesek a hosszú távon is fennmaradó emlékek kialakítására. Vannak kutatók, akik úgy vélik, hogy legkorábban három – három és fél éves korban fejlődik ki a hosszú távú memória, és a gyerekek korábbi emlékei az úgynevezett gyermekkori amnézia miatt egyszerűen szertefoszlanak.Mások szerint viszont a gyerkőcök már egészen a korai években is képesek eltárolni a velük történteket – ám ezek az emlékek a serdülőkor körül aztán mégiscsak elvesznek. De hogy még bonyolultabb legyen, tudósok már azt is bebizonyították, hogy az emlékezőképesség valamilyen szinten már magzati korban is jelen van: kutatások igazolták, hogy a csecsemők képesek felismerni a méhben 30 hetes magzati korukban hallott dallamokat.
- Kapcsolódó: Ezért nem emlékszik a gyermeked az első éveire
Bárhogy is legyen, a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb felnőtt általában 3-4 éves koráig tud visszaemlékezni a gyerekkorára. A kutatók szerint pedig ennek az is lehet az oka, hogy a hosszú távú emlékek alapvetően a fontosabb emberi kapcsolatok köré épülnek. De ugyanígy az átélt erős érzelmek, vagy éppen a családi tradíciók is csak növelik az esélyét annak, hogy az emlékek a hosszú távú memóriában rögzüljenek.Érdekesség A Maori kultúrában felnövő gyereknek jellemzően több és jobban beivódott korai emlékük van. Ez részben a szoros szülő-gyermek viszonynak köszönhető, különösen annak, hogy a szülők gyakran beavatják kicsiket a közös múltjukról szóló történetekbe.
Ám annak ellenére, hogy a legtöbb felnőtt nem tudja felidézni a kora gyerekkori élményeit, minden gyerekként átélt esemény vagy érzelmi reakció nyomot hagy az agyukban. Ezt hívják implicit memóriának, ami elég hasznos például, ha arra kell emlékezni, hogy hogyan kell biciklizni anélkül, hogy tudatosan gondolni kellene rá. Ám ez a kora gyerekkor azért is fontos, mert ezekben az években alapozódnak meg a gyerekekben az olyan érzések, mint a bizalom és a remény abban, hogy bátran hihetnek a vágyaik teljesülésében.
- Kapcsolódó: Boldog gyermekkori emlékek, egészségesebb élet?
A szülők kezében van az irányítás
Egy gyerekkori emlékeket vizsgáló tanulmány megállapította, hogy a felnőtt korban megmaradó emlékeknek van egy jellemző közös vonása, attól függetlenül, hogy negatív, vagy pozitív emlékről van-e szó. Mégpedig az, hogy minden emlék valamilyen kiemelkedően fontos emberi kapcsolathoz kötődik – sok esetben értelemszerűén a szülőkhöz. A kutatók szerint a gyerekek felnőve sokkal inkább emlékezni fognak a szülőkkel átélt élményekre, mint az ajándékba kapott játékokra, és jobban emlékeznek majd a mindennapos, sokszor végzett tevékenységekre is. A napi szintű, közös szülő-gyerek programok és a közben átélt érzések is sokkal nagyobb hatással vannak rájuk, mint például az egyszeri “nagy nyaralás” jellegű élmények.Valójában tehát egyáltalán nincs szükség drága ajándékokra, vagy luxusutazásokra ahhoz, hogy a gyerekeknek pozitív élményeik maradjanak a gyerekkorukból. Sokkal fontosabb, hogy a szülő ott legyen mellettük, rendszeresen szánjon időt a közös programokra, és mindezt szívvel-lélekkel tegye.
Kapcsolódó cikkek
