A szülők feladata, hogy ezeket, és ne saját igényeiket elégítsék ki, amikor ölelgetik, puszilgatják, dögönyözik a kicsiket. Hogy mennyire vágyik a kicsi a testi közelségre, az vérmérséklet kérdése is, de ez változhat is az évek során, illetve a különböző élethelyzetekben. Már a kisbabák is szembe tudnak szegülni az akaratuk ellen való dédelgetéssel. Van olyan baba, aki leginkább anyja mellett szeret aludni, megnyugszik, ha felvesszük és körbesétálgatunk vele, élvezi a kenguruutazást.
Mások csak a kiságyukban csendesednek el, a szülők jelenléte játékra szólítja fel őket, nyűgösködnek a hordozóban, mert nem szeretik a szoros testi kapcsolatot. Ha játék közben megsérülnek, szó nélkül elviselik, nem kérnek a mama vigasztaló öleléséből, szívesen lemondanak az esti jóéjtpusziról.
Lehet, hogy ez nem esik jól, de neheztelés nélkül vissza kell vonulnunk. A hűvösebb kapcsolatteremtők is vágynak szeretetünkre, csak másképp. Szívesen játszanak közelünkben, ölbe ülve hallgatják a mesét, ragaszkodnak bizonyos rituálékhoz. Ha rászánta magát, hogy ölünkbe ült, fordítsunk kellő figyelmet rá. Nézzünk a szemébe, és tegyük félre egyéb dolgainkat.
A kicsik megérzik, ha csak félig-meddig vagyunk jelen, ne okozzunk csalódást a távolságtartó gyereknek. Nem baj, ha nem szeret puszit adni, találjunk más közös tevékenységet, helyzetet, amikor ki tudjuk fejezni szeretetünket. Rajzoljunk, gyurmázzunk együtt, közben kettőnkről szóló kis történeteket meséljünk el, jelenítsünk meg. A beteg gyerek nagyon “elanyátlanodik”, ilyenkor külön adag szeretetnyilvánítás jár neki.
Soha ne szólítsuk fel, hogy puszit adjon valakinek, még ha meg is sértődik a nagynéni, nagybácsi. Fontos, hogy megtanulhasson nemet mondani, tudjon saját teste fölött rendelkezni, és ne érezze úgy magát, mint egy bábu, aki csak eltűri, de soha nem irányítja az eseményeket.
Ne erőltessük a puszit!
A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélés sokkal gyakoribb, mint hinnénk, és az esetek zömében ismerős, nagybácsi, mostoha, szomszéd a zaklató. A molesztálás minden esetben mély nyomokat hagy a gyermek lelkében.
Ahhoz, hogy hallgatni tudjon saját jóérzésére, és adott esetben vissza tudjon utasítani egy felnőttet, nem szabad elnyomnunk akaratát és érzéseit, erősítenünk kell önérzetét, saját magával szembeni felelősségét. Ne vezényeljük elő tehát pusziadásra, inkább tanítsuk meg az udvarias köszönésre.
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
