Nemrég derült ki számomra, hogy a férjemnek szeretője van. Egy világ omlott össze bennem, nem tudom leírni az érzést. Hol önmagamat hibáztatom, hol kedvem lenne kihajigálni a cuccait az utcára, és minden kapcsolatot megszakítani vele. Szinte folyton bőgök, amit nyilván a gyerekeink is látnak. Kétéves és ötéves fiaink vannak.
Ami a legrosszabb, egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban. Ő azt mondja, már nincs barátnője, csak alkalmi kaland volt, velünk akar maradni. Én úgy érzem, hogy a háttérben még ott van a nő. De ha már nincs, akkor is nagyon megalázó az egész. Nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne. Megmondjam a gyerekeknek, hogy apa másba szerelmes? Viselkedjek előttük úgy, mintha mi sem történt volna? Mi jobb nekik: a rossz házasság vagy a válás?Domi
Kedves Domi!
Valóban nehéz a helyzeted, hiszen sok-sok értékedben rendülhetett meg a bizalmad. Vajon elbuktál mint nő? Mint feleség? Mint anya? Vajon a férjed nem volt eddig sem érdemes a szeretetedre? Mi történhetett a múltban? Mit tudhat az a nő, amit te nem? Vajon ha másképp csináltad volna ezt vagy azt… A férjed velejéig rossz ember? Minden tönkrement visszavonhatatlanul? És egyáltalán: mi lesz holnap? Két hét múlva? Egy év múlva? Nagyon nehéz kérdések ezek.
Nyilván egyikre sincs pontos és örök érvényű válasz, pedig szeretnél valamibe kapaszkodni. Folyamatos érzelmi hullámzásban vagy, amit biztosan nem tudsz tökéletesen titkolni a környezeted elől. A gyerekek elől sem, bármennyire „kicsik még”, és bármilyen jó színész vagy. Ők nem a szavaid alapján szereznek információt arról, hogy mi a helyzet. Látnak mindent. A könnyeidet is, a gesztusaidat, a hangszínedet, a pillantásodat, ahogy apára nézel. Szóval levették már, hogy valami nincs rendben.
Nem tudsz úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, de azt sem javaslom, hogy mondj el nekik mindent. A kétéves biztosan nem is nagyon értené, az ötéves pedig valamit igen, de nem sokkal többet, mint amennyit a metakommunikációból már érzékel.
Természetesen azt fontos neki elmondani, ha szomorúnak lát, hogy nem miatta vagy szomorú. (Ezzel együtt előfordulhat, hogy neki lesz bűntudata, hiszen a kicsik sokszor magukat tartják felelősnek szüleik konfliktusaiért.) Szóval érdemes annyit megfogalmazni, hogy apával gondok vannak köztetek. Amíg nem vagy biztos abban, hogy mit szeretnél csinálni, nem kell a gyerekekkel semmit közölni. Hiszen most is úgy érzed, egyik nap válni akarsz, másik nap helyrehozni a dolgokat.
Vajon a gyerekek tudnának követni? Elsősorban neked kell megemészteni a történteket, és dűlőre jutni. És persze arról még szó sem esett, hogy a férjeddel hogy tudtok minderről beszélni? Ő mennyire segít a dolog feldolgozásában, mit látsz rajta? Ő tudja-e, hogy mit akar? Nyilván van olyan barátnőd, aki azt mondja: hajítsd ki. Én ebben biztosan nem adhatok tanácsot. Lehet, hogy ez lenne a legjobb megoldás, de az is lehet, hogy nem. Ha szeretnél segítséget kapni abban, hogy megtaláld a saját utad, keress egy pszichológust, ha a férjedben mutatkozik valamilyen hajlandóság a tisztázásra, keressetek párterapeutát.
És végül a válásról. A rossz házasság is rossz, meg a rossz válás is rossz. Bár most indulatok tombolnak benned, valószínűleg jogosan, azt tiszteletben kell tartanod, hogy a gyerekeknek az apjukkal való kapcsolatuk alapvető szükségletük. Akár a válás, akár az együtt maradás mellett döntenétek, a gyerekek számára minden jobb, mint a két szülő folytonos acsarkodása, vagy az az állapot, amikor a feszült csend próbálja álcázni a konfliktust, a tabukat, titkokat. Ennél a válás is jobb, amiben benne van az újrakezdés lehetősége.
Kapcsolódó cikkeink:
– Csak a gyerek miatt maradok vele
– Hogyan bánjunk a gyerekkel válás idején?
– Kisgyerek egyenlő párkapcsolati válság?
Kapcsolódó cikkek
