Beth Kelley pszichológiaprofesszor és PhD hallgatója, Annie Li elsőként vizsgálta az autizmus és a hazugság kapcsolatát.
A kísérletben autista gyermekeknek nagy ajándékot ígértek, majd egy szappant adtak nekik. Ezt követően megkérdezték őket, örülnek-e az ajándéknak. Legtöbben igennel válaszoltak, ahelyett, hogy beismerték volna csalódottságukat. Az ilyen típusú hazugságot “szociális hazugságnak” hívják tudósok, és a társadalom tagjaival való jó viszonyt szolgálja.
A második kísérletben az volt a gyermekek feladata, hogy találják ki, milyen játékot rejtettek el a szobában. Ehhez hangokat mutattak nekik. A csipogó hangról például az összes gyermek rájött, hogy csirkéről lehet szó. A gyerekeket azonban komplexebb feladat elé is állították, aminek a célja a hazugság ellenőrzése volt. Karácsonyi zenét játszottak nekik, ez alapján kellett volna kitalálniuk az elrejtett játékot. A zene elhangzása után azonban a kutatást végzők elhagyták a szobát. A gyerekek ezután – titokban – átkutatták a szobát, és megtalálták az elrejtett játékot, a Szezám utcából ismert Elmót. Amikor a kutatók visszatértek, megkérdezték a gyermekektől, találták-e valamit. Mind az egészséges, mind az autista gyermekek letagadták, hogy megtalálták a játékot. Ám amikor azt a kérdést tették fel a gyerekeknek, hogy vajon mi lehet az elrejtett tárgy, az egészségesek az autistákkal szemben hazudtak. Annak érdekében, hogy ne derüljön ki, hogy kutakodtak, azt válaszolták, hogy talán egy télapó vagy karácsonyfa van elrejtve.
“Az eredmények nagyon meglepőek, mert eddig úgy gondoltuk, hogy az autistáknak nehézségeik vannak mások érzelmeinek és gondolatainak felismerésében. Nem feltételeztük, hogy hazudni is képesek annak érdekében, hogy ne bántsanak meg másokat” – mondják a szakemberek.
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
