Számtalan helyen láthatjuk a genetikai teszteket, úgy a magyar, vagy a külföldi oldalakon reklámozva. Már régóta játszottunk otthon a gondolattal, mi lenne, ha elvégeztetnénk, és vajon milyen dolgokra derülhetne fény? Játék, vagy komoly tudással kecsegtető információhalmaz? – kezdi cikkét Keszán-Dopita Tünde a HáziPatika oldalon.
Rengeteg olyan eseményről olvasni az interneten, ahol családok omlanak össze, vagy egyéni sorsok térülnek el egy ártalmatlannak tűnő genetikai teszt nyomán. „Rájött, hogy az apja valójában a nagybátyja…”, „A családom igazából nem is a családom…” és lehetne sorolni a cikkcímeket. Ugyanis egy ilyen teszt eredménye nem csak az etnikai hovatartozást mutatja meg, hanem egy többmilliós DNS-adatbázis alapján egyezéseket is keres.
A legutóbbi genomteszt-akció már 30 eurós árral kecsegtetett, szóval eljött az idő a vásárlásra! A közvetlen lakossági értékesítésre szánt genetikai teszteket úgy alakították ki, hogy egy alap genom-mintázattal szembesüljünk, némi magyarázattal és olyan információk mellékelésével, ami a cégeket jogilag biztosítja arról, hogy ne legyenek támadhatók.
Igazából azon túl, hogy egyfajta érdekes játékként fogtuk fel, azért félig viccelődve felvetettük, milyen érzés lenne új rokonokra találni itthon vagy akár a nagyvilágban. A férjem szerint egy részben ő biztosan eszkimó – afrikai… (erre később visszatérek) A magam genetikai eredetét tekintve inkább valószínűsítettem a kelet-európai régió túlsúlyát.
Annak rendje és módja szerint megrendeltük, majd elutaltuk a jelzett összeget az amerikai cég számára. Nem telt bele két hét, és a kezünkben tarthattunk egy-egy csinos kis dobozt, benne a teszttel és az instrukciókkal. A mintavétel fájdalommentes és egyszerű volt, mindössze néhány fordítás a száj nyálkahártyáján, és kész is. (szerintem egy-két COVID-teszt sokkal bonyolultabb…) A dobozban található egyedi azonosítószámmal regisztrálni kellett a cég weboldalán, így innentől kezdve kifejezetten csak a saját mintáink elkészülését követhettük, valamint a saját eredményeinket láthattuk az elkészülés után.
Első körben kettőnknek és a férjem édesanyjának mintáit küldtük el. Az eredményre várakozás közel húsz napja alatt minduntalan felbukkantak kérdések. „Vannak-e vonzódásaim bizonyos népekhez?” „Mit is mondott Józsi bátyja, honnan vándoroltak ide az ükszüleink?” „Most aztán kiderül, hogy a dédmamánk felmenői között volt-e olasz!” „Jó. Az anyám az anyám, ez nem lehet kérdés. Vagy…?” „Bennem biztos van skót vér!” (A férjem néhány évig Skóciában élt, rendkívüli módon kötődik az emberekhez és a területhez is.)
Eljött a nap, amikor megérkeztek az eredmények. Természetesen meglepetésekkel. Szinte rácsaptunk a billentyűzetre, amikor a mobiltelefon képernyőjén felvillant: „Önnek egy új emailje érkezett.” Lássuk csak. A férjem legnagyobb részt balkáni géneket hordoz, a hatvan százalék feletti eredmény is ezt mutatja. (Az egyik legjobb barátja szerb, imádja Boban Markovicot és a balkáni zenét.) A család távolabbi tagjait megkérdezve valóban azonosítható, hogy arról a területről vándoroltak be az őseik. A szintén erősebb (22 százalék) skandináv eredet nem kapcsolható senkihez, és az angol (7,8 százalék) szál is érdekes. Kelet-európai genom mindössze 7,2 százalékban található, ami azért jócskán halványabb, mint feltételezte eredetileg. Még hogy skót! Némi angol vér csörgedez azokban az erekben…
Hogy Tünde mit talált a saját leírásában, megtudhatod a CIKK FOLYTATÁSÁRA kattintva.
Kapcsolódó cikkek
