Az első lépések után látszólag fáradhatatlanul talpal kisgyerekünk egész nap, még evéshez sem akar leülni, és a napközbeni alvást is kihagyná. Sűrűsödő esései, kisebb-nagyobb balesetei figyelmeztetnek minket: igenis fárad. Segítsük hozzá a számára szükséges pihenéshez.
Induljunk babakocsis sétára vagy rövid autós útra, vigyük háti hordozóban, vagy ültessük ölünkbe egy kis képeskönyv-nézegetésre, amikor azt tapasztaljuk, hogy már alig áll a lábán. Kerüljük ki a kézen vezetgetés csapdáját! Kisgyerekünk ugyan szereti, ha ránk akaszkodva, szinte lógva rohanhat ide-oda, ám ez inkább akadályozza önálló járásfejlődését, és a szülőknek is nagyon kényelmetlen. Egyensúlyérzéke akkor fejlődik, ha érzi a testsúlyát.
Könyökét ne emeljük vállmagasságánál feljebb, így neki kell összhangban tartania testét és mozgását. Ereszkedjünk le mellé, és hóna alatt fogjuk át a törzsét. Engedjük el, és ne kísérgessük kézen fogva, inkább biztosítsunk megfelelő terepet az önálló járkáláshoz. Jó móka, ha apa is velünk van: üljünk egymással szembe, így kisgyerekünk egyikünk karjából a másikunkéba veti magát. Mindig ügyességének megfelelően növeljük a távolságot kettőnk között.
Vigyázat! Könyökízületi ficam
A karjánál fogva megrántott vagy magunk után vonszolt kisgyereknél történhet meg a baj. Az ízületek lazasága miatt egyszer csak kiugrik a helyéről a csont a könyökízületben. A gyerek jellegzetesen lógatja a karját, fogni sem tud, és keservesen sír, mert a ficam nagyon fájdalmas. Vigyük minél előbb baleseti sebészetre a kicsit, ahol az orvos egyetlen mozdulattal helyre rántja azt, ami kicsúszott. Más kezelésre nincs szükség, az egész a pillanat műve csupán. Mire észbe kap a pici, hogy rázendítsen, már vége is van.
Kapcsolódó cikkek:
– Az állástól a biztonságos járásig
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
