Otthon a háttér-televíziózás, a folyton ostoba szövegeket bömbölő rádió hat zavaróan. Hogyan jutna eszébe a mondókázás, énekelgetés, ha amúgy is állandó a hangzavar? Ügyeljünk tehát arra, hogy mindig legyen a napnak legalább egyetlen nyugodt, csendes órája, amikor elmélyülten lehet beszélgetni, firkálgatni, gyurmázni, könyvet nézegetni, játszani vagy éppen egyedül lenni. Remek alkalom erre a közös főzőcskézés.
Főzőcske anyával
A kisgyerek mindig az anyja után járkál, és mindig részt akar venni a felnőttek tevékenységében. Ez sokszor zavaró, hátráltatja munkánkat, mégse küldjük el a kis kotnyelest. Amit biztosan nem tudunk “segítségével” elvégezni, tegyük félre későbbre, a többi házimunkába pedig igyekezzünk bevonni. A székre térdelve ő is pucolhat zöldséget, felvagdalhatja, kavargathat kis lábaskában.
Saját főzősarkot is berendezhetünk neki: egy régi hokedlit némi fantáziával átalakíthatunk tűzhellyé, adjunk műanyag tálkákat, evőeszközöket, fakanalat, sodrófát, vágódeszkát, kis lábosokat a kisgyereknek. Műanyag késsel is remekül el tud fűrészelni egy-egy szál répát, krumplit, almadarabkát, banánt. “Gyümölcssalátáját” meg is eheti a babákkal és macikkal, összevagdalt zöldségeit megfőzhetjük az igazival együtt.
Biztosan szívesen megeszi a főzeléket, ha közben saját falatkáit keresgélheti benne – rossz evőkkel érdemes kipróbálni. Kicsit nagyobb maszatolással jár, ha “levest” főzhet a kisgyerek: edénykéibe tegyünk külön-külön vizet, lisztet, kakaóport, pirospaprikát, sót – ő majd élvezettel összekeveri, és gyönyörködik a színekben. A legnagyobb öröm azonban, ha süteményt sütünk, és vágódeszkájára adunk egy kis gyúrnivaló tésztát.
Formázzunk perecet, pogácsát, cipót, csigát, gombócot, és mondjunk hozzá mondókát. Szaggatóformákkal remek kekszeket készíthetünk. Adjunk napraforgó-, tök-, szezámmagot a díszítéshez. Végül süssük ki a műremekeket. Ha éppen nem sütünk igazi süteményt, sóliszt gyurmából készíthet a kisgyerek babasütiket (egy bögre só, egy bögre liszt, kevés víz).
Kapcsolódó cikkek:
Forrás: Kismama magazin