A Parents.com 14 követendő módszert gyűjtött össze a totyogót nevelő szülők számára.
1. Priorizálj!
Ne csinálj mindenből problémát, tanulj meg elengedni. Ehhez fel kell állítanod egy prioritási listát: mi az, ami igazán fontos, és mi az, amit el tudsz, el kell engedni. Például ne problémázz azon, miért ragaszkodik a gyerek a rózsaszín pohárhoz, de ne engedj abból, hogy nem lehet az utcán elszaladni. Fontos, hogy ne uralja a “Nem” szó az egész napotokat, és ne alakuljon ki a dac a gyerekben az állandó háborús állapottól. “A gyermek fejlődése szempontjából célra vezetőbb a jó kapcsolat a gyerekkel, mint az, hogy állandóan minden helyzetben a megfelelő reakciót erőszakoljuk ki a gyerekből – állítja Elizabeth Berger gyermekpszichiáter.
2. Előzd meg!
Számos olyan nem kívánatos cselekmény van, ami könnyen megelőzhető. Ilyen például a WC-papír letekerése, vagy a fal összefirkálása. Ahelyett, hogy a kicsivel folyamatosan harcolnál, rejtsd el, tedd feljebb, általa nem elérhető helyre az adott eszközt. Veszekedés helyett előzd meg a kárt okozó cselekedetet. Minden gyereknél vannak a napban jobb és rosszabb periódusok: reggel általában energikusabbak, jókedvűbbek, este fáradtabbak, vagy étkezés előtt éhesek, nyűgösek. A programokat időzítsd a jobb időszakukra.
3. Készítsd fel!
Sokat jelent a totyogónak, ha már jó előre vázolod, mire számíthat. Legyen szó indulásról a a játsziról, vagy orvoslátogatásról. Mondd el neki, hogy mi történik majd, így majd kevésbé döbben meg, ha cselekvésre kerül sor, és kisebb valószínűséggel produkál egy nemkívánatos reakciót.
- Kapcsolódó: 10 dolog, ami hiányozni fog a totyogós évekből
4. Légy következetes!
A 2-3 évesek ebben az időszakban azt figyelik, hogy melyik cselekedetük mit vált ki a környezetükben élő emberekből. A reakcióknak egyértelműeknek és következeteseknek kell lenniük ahhoz, hogy a gyerek tudja, mi a szabály, milyen cselekedetnél mire számíthat. Ha változik a reakció, akkor összezavarodik, és nem is sikerül körvonalaznunk számára az ezzel kapcsolatos szabályt. Például nem jó megoldás, ha sokáig hagyod, hogy harapdáljon, mert cukinak tartod, és nem tudsz rá haragudni, később azonban a fájdalom miatt rákiabálsz és mérges leszel. Már az elejétől érdemes a tudtára hozni, hogy nem szabad harapni, mert ez a másiknak fáj.
5. Tartsd kordában az érzelmeidet
Mielőtt leüvöltöd a fejét a gyereknek, számolj háromig, majd nyugodtan, higgadtan hozd a tudtára, mit nem szeretnél, és mit szeretnél. Ha dühből kommunikálsz, az érzelmek viharában elvész az üzenet – hívja fel rá a figyelmet dr. William Coleman, az Észak-Karolinai Orvostudományi Egyetem gyermekgyógyászati professzora. A gyerek figyelmét elviszi a beszéd látványos drámai körítése, és a közlendőd nem megy át.
6. Biztosítsd arról, hogy látod, érted, mit érez
Ha jelenetet rendez a boltban, mert nem bonthatja ki azonnal az áhított kekszet, akkor ahelyett, hogy leteremtenéd, vagy hárítanád egy egyszerű nemmel a próbálkozását, hozd a tudtára, hogy tudod, mit érez. “Tudom, most mérges vagy, mert nem eheted meg azonnal a kekszet. Előbb ki kell fizetnünk, ez a szabály. Nagyon sajnálom.” Ez egy sokkal empatikusabb reakció, és a kicsi is érzi, hogy nem csak egyszerűen negligálod a próbálkozását, hanem észleled az érzéseit, megérted a komolyan veszed őt.
7. Fogalmazz úgy, hogy ő is megértse
Nincs értelme barokkos körmondatokban hegyi beszédet intézni egy 1-3 éves gyerekhez, hisz még nincs birtokában az ezek megértéséhez szükséges kognitív, nyelvi készségeknek. Sokkal célra vezetőbb, ha tőmondatokban, a lényegre szorítkozva kommunikálsz vele – tanácsolja dr. Coleman. Például: “Ne ugrálj a kanapén! Veszélyes! Leeshetsz!” Inkább a rövid üzeneteket ismételd többször, nyomatékosítandó a mondandódat.
8. Hagyj neki választási lehetőséget!
A dacos reakciók hátterében sok esetben csak az akarat érvényesítésének, az irányításnak vágya áll. Ez egy természetes törekvés, amit kár lenne a porba tiporni. Légy kompromisszumképes! Ha valamire rá szeretnéd venni a gyereket, kínálj fel közben két alternatívát, így majd úgy érzi, neki is van beleszólása a dolgokba, végül észrevétlenül, konfliktus nélkül tudod végigvinni a tervedet. Például, ha indulnotok kell ügyintézni, kérdezd meg tőle, hogy melyik cipőt szeretné felvenni a kettő közül. Arra azonban vigyázz, hogy ne kínálj neki túl sok választási lehetőséget, mert az frusztrációt okozhat.
9. Válogasd meg a szavaidat!
Mindig ügyelj arra, hogy az adott cselekedetet minősítsd, ne a gyereket. (Például ha összefirkálja a falat, akkor ne azt mondd neki, hogy “elegem van belőled”, helyette azt mondd: “nem szeretem a falfirkálást”.) Másik hasznos módszer, ha nem tiltasz, helyette javasolsz. Például ha az építőkockákat szétszórja, ne tiltsd meg neki, helyette javasold, hogy építsetek belőle tornyot, vagy vonatot.
10. Tanítsd empátiára
A kisgyerekek nem egykönnyen értik meg, miért kell abbahagyniuk egy szórakoztató tevékenységet – úgymint mások harapdálása, a nekik tetsző játék elvétele a másik gyerektől, és még folytathatnánk a sort. Amikor a tudtára hozod a gyereknek, hogy nem szabad, azt is tedd hozzá, hogy ez a másiknak rossz érzés. (“Ne harapj meg, nekem ez nagyon fáj! Nekem ez rossz!”) Ezáltal empátiára tanítod a kicsit, bár az empatikussá válás útja hosszú, rendkívül sok türelmet és munkát igényel a szülő részéről.
11. Adj neki határidőt
Ha többszöri kéréssel sem tudod leállítani az adott tevékenységet (például agresszív viselkedést), akkor adj neki határidőt: “Háromig számolok, addig hagyd abba!” Ha a háromig számolás után sem szűnik meg a cselekvés, akkor határozottan vond ki a cselekményből a gyereket, vidd arrébb, és röviden, tömören mondd el neki, hogy ezt nem szabad, és miért nem.
12. Legalizáld az érzéseit
Fontos biztosítanod arról a gyereket, hogy az érzései teljes mértékben elfogadhatók, ám annak felszínre jutása, kifejezése nem mindegy, hogy történik. Rendben van, ha dühös, de dühében nem üthet meg senkit, helyette például bokszoljon bele a párnába. Beszélgess vele arról, és próbáld meg rávezetni arra, hogy vajon hogy érheti el a célját, hogy szüntetheti meg békésen a mérgét kiváltó okot. (Például ha a szomszéd kislány nem akarja odaadni a játékot, akkor mit lehet tenni, hogy odaadja. Akár lehet az adott játék helyett felkínálni mást.) Ez azért fontos, mert fejleszti a gyerek konfliktuskezelési, problémamegoldási képességét is.
13. Jutalmazd a helyes viselkedést
Az ellenőrzéssel, irányítással szembeni ellenállás, dac természetes ösztön a gyerek részéről, nincs értelme emiatt a porba tiporni őt. Az egyéniségének, személyiségének tiszteletben tartásáról is tanúbizonyságot teszel akkor, ha a jó reakciókra, viselkedésre pozitívan, dicsérettel reagálsz. Olyan ez, mintha megédesítenéd a gyógyszert, amit kötelező lenyelni – egyből jobban lecsúszik.
14. Ne beszélj róla negatívan a jelenlétében
Akármennyire el vagy keseredve, a gyerek füle hallatára ne szidd mások előtt! Képzeld bele magad a helyzetébe: te mit éreznél, ha a főnököd úgy panaszkodna rád egy másik kollégádnak, hogy azt te is hallod? Neked hogy esne? Nem éreznéd megalázónak?Ha a fenti tanácsokat megfogadod, egészen biztosan nem a kilátástalan harcról szól majd az egész napotok. Erőszak nélkül megtaníthatod a gyermekedet a helyes viselkedésre, mindamellett, hogy tiszteletben tartod önállósodási törekvéseit, egyéniségét is.
Kapcsolódó cikkek
