Dolgozni szeretnénk. De már nem úgy, mint régen, és talán nem is ugyanazt. Nem reggeltől estig, nem túlórázva, és nem is munkahelyi pletykálkodással kitöltve a munkaidőt. Van, aki az első években legszívesebben minden idejét a gyerekeivel töltené, más már pár hónappal a szülés után rohanna vissza a munkájához, és akad olyan, aki e két véglet között próbálja megtalálni az egyensúlyt.
Szép számmal akadnak olyanok is, akiknek nincs választási lehetőségük, például azért, mert tönkrement a házasságuk, egyedül maradtak a babával. Bármelyik csoportba is tartozzunk, előbb-utóbb mindannyian munkavállaló, de legalábbis munkakereső anyákká válunk. Nincs könnyű dolgunk, annyi bizonyos.
Nehezített pályán – Magyarországon
Tény, hogy a személyes és anyagi függetlenségüket fontosnak tartó nők bármerre lépnek, a hagyományos nemi szerepek korlátaiba ütköznek. Szakértők ezenkívül azt is állítják, és ezt statisztikák is alátámasztják, hogy a magyar nők helyzete európai viszonylatban a kevésbé rózsásak közé tartozik.
Hogy lehet ez? – kérdezhetnénk, hiszen a háború utáni időkben a nők tömeges munkába állásával évezredes szokások látszottak megdőlni. A konyhából csak épphogy kiszabaduló nagymamáinkat azonban meglepte a hetvenes évek fordulata. Ismét divatba jött a régi módi: a nő legjobban teszi, ha a gyerekvállalás után hosszú évekre kivonul a munkaerőpiacról.
Ezt sugallta a férfiak családbeli és társadalmi pozícióját féltő környezeti elvárás, és bár más megfontolásból, de ezt tartotta követendőnek az állam is. Anyáink idejében a csak a családjának élő nő eszményképét a teljes foglalkoztatottság érdekében létrehozott anyasági ellátási rendszer támogatta. Napjainkban pedig a főállású anyaság, az ápolási díj és a nagyszülői gyes bevezetése erősíti ezt az értékrendet.
Ami azonban pár évtizede úgy-ahogy működött, a rendszerváltás utáni Magyarországon egyre kevésbé életképes. Az egykeresős családmodellt gyakran még azokban a családokban sem tudják fenntartani, ahol az anya örömmel maradna az óvodás évekig a gyerek mellett. A családi élettel összeegyeztethető munkahelyek száma azonban elenyésző.
A hazai bölcsődékben kevés a férőhely, a nagymamák általában távol élnek az unokáktól, a női munkaerő pedig még mindig sokkal olcsóbb, mint a férfi. No és talán nincs is olyan munkavállaló nő széles e hazában, aki ne találta volna szembe magát az (amúgy nem jogszerű) kérdéssel az állásinterjún: van gyereke? Alaposan fel kell hát kötnünk a fehérneműt, ha álláskeresőbe indulunk.
Ha körülnézünk a nagyvilágban, láthatjuk, amit itthon is egyre több szakember és döntéshozó hangoztat: a jól megszokott foglalkoztatási formák a munkavállalók jelentős részének már nem felelnek meg. Ilyen jelentős rész a munkavállaló anyák csoportja. Az anyabarát foglalkoztatási formákból mutatóban már nálunk is létezik néhány. Lássuk, miből válogathatunk!
Távmunka
Nem kell pótmama, nincs bejárás, nincs főnök. A munkával töltött időre azonban valahogy biztosítani kell a gyerek felügyeletét, mert nem lehet mindent éjszaka, alvásidőben elvégezni. Elengedhetetlen a komoly technikai háttér, a számítógép, az internetelérés, amit leggyakrabban a munkavállalónak kell biztosítania. Ráadásul csak bizonyos szellemi munkákat lehet ebben a formában végezni. A távmunka hátránya, hogy nem különül el a magánélet és a munka, s ez néha nehézséget okozhat.
Azt se felejtsük el, hogy a távmunkás nem jár el otthonról, az emberi kapcsolatok hiánya pedig már komoly válságot is okozhat az ideje nagy részét amúgy is a négy fal között töltő kismamának. Ellenben az idejével jól gazdálkodó, élénk társasági életet élő mamáknak valóban főnyeremény egy ilyen állás.
Világszerte növekszik a távmunkások tábora – de a hazai munkáltatók körében sajnos még nem népszerű ez a forma. Próbálkozni azonban mindig érdemes.
Részmunkaidő
Ma még elenyésző számban találkozunk itthon ezzel a munkavégzési formával. Magyarországon a foglalkoztatottak 9,3 százaléka dolgozik részmunkaidőben, szemben a hollandiai 50 százalékkal. Pedig a négy- vagy hatórás munkavégzés nem csupán külföldön lenne ideális a kisgyerekes anyák számára.
A család körüli teendők ellátására is jutna elég idő, és a bölcsik, ovik rugalmatlan nyitvatartási rendjéhez is jobban igazodna az anya munkarendje. Hátránya, hogy a részmunkaidős alkalmazottakra sokszor nem vonatkoznak az egyéb juttatások. Emellett az informális kapcsolatokból időnként kimarad az effajta munkavégző, ezért akinek lételeme a munkahelyi pezsgés, válasszon más megoldást!
Állásmegosztás
Nálunk még alig ismert ez a fajta munkavégzés. Lényege, hogy egy nyolcórás állást két személy tölt be, a fizetés és a juttatások pedig, akárcsak a munka, arányosan oszlanak meg kettejük között. Az elvégzett feladatokért is együtt felelnek, ezért nem is tekinthető egyszerű részmunkaidős foglalkoztatási formának.
A munkatárspárosoknak, vagyis azoknak, akik megosztják egymás között az állást, döntő szerepük van, feltétlenül jól kell együttműködniük. Az állásmegosztás módszerét jó negyven évvel ezelőtt az Egyesült Államokban kezdték alkalmazni a nők kezdeményezésére, akiknek elegük lett a “karrier vagy vacsora” típusú kérdésekből, de meglepő módon a pályakezdő vagy nyugdíj előtt álló férfiak is örömmel fogadták az újdonságot.
A következő évtizedekben az új vívmányt átvették az Egyesült Királyságban, majd megjelent Európában is. Elsőként a helyi önkormányzatok álláskínálatában találhattunk megosztott állást, a 80-as évekre pedig a versenyszektorba visszatérő anyák is kiharcolták maguknak a lehetőséget. Jellemzően ma is a közszférában a legelfogadottabb az állásmegosztás. Angliában a közszolgálati szervek 87 százaléka, a magánszektor szervezeteinek pedig 47 százaléka teszi lehetővé az állások megosztását.
Magyarországon a Jól-lét Alapítvány az első olyan anyabarát állásközvetítő és tanácsadó műhely, amely felkészíti az anyákat a munkakeresésre, és speciális módszerekkel munkatárspárosokat is keresnek a munkaadók számára.
További információ:
Gyerek? Akadály!
Vannak tehát máshol már kipróbált, működő módszerek, amelyeket itthon is örömmel fogadnánk. Ám a rendkívül konzervatív munkáltatói és sokszor munkavállalói hozzáállás nem segíti a terjedésüket. Gyakran megesik, hogy a munkaadók még a törvényi kereteket sem tartják be, és ha járatlanok vagyunk a jogaink kérdésében, akár meglévő állásunkat is elveszíthetjük.
A magyar jogszabályok, ha csak harminc napig is, de védik a munkába visszatérő kismamákat, viszont a cégek egy része fittyet hány a paragrafusokra, esetleg kihasználja az alkalmazottak tájékozatlanságát. Márta esetében is ez történt. Pénzintézetnél dolgozott öt évig. Két lánya születése után összesen hat évet töltött “otthon” – ez idő alatt megszerezte második diplomáját, és közepes szinten megtanult egy harmadik idegen nyelvet is.
Amikor a kisebbik gyerek is óvodás lett, bejelentkezett a munkahelyén mint visszatérő alkalmazott. A személyzeti osztályon először azt mondták neki, hogy az állását már betöltötték, de keresnek számára hasonló szintű munkahelyet a cégnél. Egy-két hét elteltével azonban kiderült, hogy nincs szabad állás, legalábbis Mártának nincs. A személyzetis munkatárs telefonon baráti jó tanácsként felajánlotta számára, hogy közös megegyezéssel szüntessék meg a munkaviszonyát, ugyanis ebben a pozícióban “nem kívánatos” a gyerek.
Márta elfogadta a javaslatot, és elhagyta a céget, kapott némi végkielégítést, de másfél évig volt állástalanul, mert ebben a pozícióban más cégeknél sem voltak kívánatosak a gyerekei. Jelenleg teljesen más jellegű munkát végez, mint korábban, és a fizetése jóval alacsonyabb az előzőnél.
Hogyan tovább?
Hát, a helyzetünk tényleg nem valami fényes… De egyre több oldalról érkezik segítség.
A gyed extra 2015 értelmében a gyermek 1 éves kora után a kismama úgy tud visszamenni (tetszőleges óraszámban) dolgozni, hogy nem esik el a gyed folyósításától. A GYED extra minden 2 év alatti gyermek után külön-külön jár. Ez azt jelenti, hogy az a nő, akinek két 2 év alatti gyermeke van és visszatér dolgozni – akár részmunkaidőben is – a fizetése mellett két gyedet kap.
A részmunkaidős foglalkoztatás támogatását segíti, hogy elvileg az óvodai férőhelyhiány is megoldódott, hiszen egy törvénymódosítás alapján 2010 szeptemberétől kötelező minden három év fölötti gyereket fölvenni az oviba. Az intézményes támogatások köre napról napra bővül. Az idő talán meghozza a társadalmi hozzáállás változását is, és hamarosan nem lesz kérdés, hogy a munkát választjuk vagy a családot. Ki ezt, ki azt, ki mindkettőt.
Harminc új férőhely!
Egy Buda környéki településen úgy próbálták javítani az óvodai felvétel esélyeit, hogy azokat a gyerekeket, akik kétszer járják a nagycsoportot, “átveszi” az iskola, mégpedig óvó nénikkel, dadusokkal együtt. A gyerekek a frissen felújított iskola könyvtárépületében kaptak egy termet, ahol továbbra is főleg szabad játékkal telik a napjuk, de már kóstolgathatják a diákélet hangulatát. Így az oviban felszabadult harminc férőhely a legkisebbek számára.
Olvasó-szerkesztőnk, Király Boglárka mesélt a terveiről
Legszívesebben otthon maradnék kisbabámmal három évig, de anyagi okokból sajnos nem engedhetjük ezt meg magunknak. Gyermekápolói munkámat, ahol éjszakai műszakot is vállalnom kellene, nem tartom összeegyeztethetőnek a kisgyerekes léttel, ezért a GYED ideje alatt egy kis pályamódosítást előkészítő képzésnek is szeretnék időt szakítani.
Azt tervezem, hogy két év múlva felnőtt rendelésen helyezkedem majd el asszisztensként. A rendelési időket könnyebb lesz összeegyeztetni a gyerekem és a családunk igényeivel.
Babaszoba-tipp:
Álláskereső tréning kisgyermekes anyáknak: www.tudatoseletert.hu
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
