Dr. Laura Markham, az Ahaparenting.com és a Peaceful Parents, Happy Kids (Békés szülők, boldog gyerekek – a szerk.) című könyv szerzője szerint természetes, ha a szülő ilyenkor ráförmed a gyerekre, és elkezd fenyegetőzni, kiabálni – írja a Psychologytoday.com portálon megjelent cikkében. De mivel az emberek a kontroll ellen hajlamosak vagyunk lázadni, ezért ezzel csak fokozzuk a drámát. Mivel a büntetés nem foglalkozik azzal, milyen érzelmek és igények váltották ki az adott viselkedést, ez a fajta megközelítés végül még több ellentétet eredményez.
A szakember szerint azonban van jobb módszer. Vegyük figyelembe a viselkedést vezérlő érzelmeket és szükségleteket, hogy csírájában tudjuk a dolgot megfogni. Az otthonlét során milyen módszerek, családi szokások segíthetnek az érzelmekkel, az igények kezelésében és a testvérek közti versengés enyhítésében?
Csökkentsük a testvérek közti versengést és tanítsunk hasznos készségek
Akármennyire is szeretik egymást a testvérek, időnként aggódhatnak amiatt, hogy szüleik jobban szeretik a testvérüket. A nehezebb időszakokban ez az aggodalom és a veszekedések is fokozódhatnak. Ezt szülőként úgy lehet kezelni, ha megbizonyosodunk arról, hogy minden egyes gyermekünk megbecsülve érzi magát, ha akaratlanul sem fokozzuk a testvéri rivalizálást azzal, ha összehasonlítjuk egymással a gyerekeket, vagy éppen közbeavatkozunk a konfliktusaikba. Ez egy remek lehetőség arra, hogy megtanítsuk a gyerekeknek annak a képességét, hogyan kezelhetik az eltérő véleményüket, nézeteiket úgy, hogy azokat közelítik egymáshoz.
- Most az egyes gyerekeinkkel töltött idő is sokkal fontosabb, mint valaha, ezáltal kapcsolódhatnak, megbecsülve és biztonságban érezhetik magukat, és jó alkalom arra is, hogy az aggodalmaikat elmondhassák, vagy akár a játék során kiadhassák, “kijátszhassák” magukból.
- Az egyes gyermekünkkel való együttérzés – anélkül, hogy a másik testvérrel azt éreztetnénk, hogy téved -, segíthet, hogy úgy érezze, megértjük őt, még akkor is, ha nem kaphatja meg, amit szeretne. A szakértő példája szerint: “Úgy látom, Te egy kis békére és nyugalomra vágysz. Te pedig táncolni szeretnél a zenédre. Ez nem egyszerű helyzet. Mit tehetnénk, hogy megoldjuk?”.
- Ha a feszültség növekszik, lépjünk közbe, hogy a kölcsönös tisztelet normáit betartassuk, szégyen és hibáztatás nélkül: “Úgy tűnik, nagyon mérgesek vagytok egymásra. Anélkül, hogy egymásra támadnátok, elmondhatjátok a másikra, mire van szükségetek.”
- Ahelyett, hogy kijavítanánk vagy a védelmükre kelnénk, tréningezzük a gyerekeinket, hogy álljanak ki magukért. “Hallottam néhány olyan szót, ami nagyon sértő. Mondhatod akár azt is a húgodnak, hogy nem szereted, ha piszkálódik”.
- Ha az egyik gyerek továbbra is folytatja, akkor emlékeztessük a családi szabályokra, és tanítsuk a helyzet kijavítására: “A családi szabályunk az, hogy kedvesek vagyunk egymással. A testvéred elmondta, hogy érezte magát, amikor ezeket a szavakat használtad. Mit tehetnél, hogy rendezd a helyzetet vele?”.
- Soha ne hasonlítsuk össze egymással a gyerekeket, mert ez csak fokozza a rivalizálást.
- Kapcsolódó: Tippek a jó testvéri kapcsolat erősítésére
Biztosítsuk az én-időt
Ha össze vannak zárva, a gyerekek könnyebben egymás idegeire tudnak menni. Mindenkinek szüksége van arra, hogy egy kicsit csak egyedül, magában lehessen, és feltöltődhessen. Az extrovertált típusú személyeknek is szükségük van erre, csak gyakran kevésbé. Ha nem tudnak egy kicsit leállni, feltöltődni, a gyerekek is túlstimulálódhatnak, túl sok inger éri őket, ami összeomláshoz vezethet.
- Tanítsuk meg a gyerekeknek, mit érdemes mondaniuk a testvéreiknek, amikor már elég időt töltöttek együtt: “Nagyon jó volt veled játszani. De most kezdem magamat nyűgösnek/fáradtnak/kimerültnek érezni, ezért szükségem van egy kis időre egyedül.”
- Segíthetünk a gyermeknek azzal, ha ilyenkor a testvérét lefoglaljuk: “A bátyád szeret téged, és később is játszik még veled. De most olvasni fog. Te mit szeretnél csinálni?”.
- Ügyeljünk rá, hogy legyen mód arra mindenkinek a családban, hogy elvonuljon egy csendes helyre, amikor szüksége van erre. Ha nincs mindenkinek saját szobája, jelöljünk ki erre egy “csendes szobát” a lakásban.
- A fejhallgató is segítség lehet most, hogy senki ne vonja el a család többi tagjának a figyelmét a képernyős elfoglaltsággal vagy a zenehallgatással.
- Nagyon hasznos most egy családi ütemterv is – ügyeljünk rá, hogy mindenki számára legyen minden nap egy kis én-idő/csendes idő.
A cikk forrása: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
