A szülői létben valóban van egy önfeláldozási faktor, de egyre biztosabbnak tűnik, hogy az áldozati szerep sem a szülőnek, sem a gyereknek nem előnyös hosszú távon. Amikor mindent a gyereknek, a családnak rendelünk alá, azzal nem számolunk, hogy milyen mintát mutatunk ezzel a gyereknek. Nagyon is hasznos és kifizetődő, ha a szülő magára is szán időt, hogy mást ne mondjunk, a gyerekek ezzel felelősséget tudnak tanulni, akár a saját jólétük irányába is.
Hogy lehetne több szabadidőnk szülőként? Ez valóban az egymillió dolláros kérdés. A mother.ly 5 pontban szedte össze, hogyan láss hozzá.
1. Segítsd elő az önszabályozási készségek kialakulását!
A gyerekek nem születnek fejlett önszabályozási készségekkel; ezeket az évek során sajátítják el. A kisgyerekek nagy érzelmeket élnek meg, de korlátozott agyi érettségük van ahhoz, hogy ténylegesen kezelni is tudják azokat. Az önszabályozást a gyerekek a szüleiktől sajátítják el, ez kezdeteben több időt vesz igénybe, de idővel elsajátítják és ezzel nem lesznek minden egyes pillanatban a szülőre utalva.Ahogyan azt kutatók, például John Gottman javasolta, az önszabályozás elősegítésének egyik legjobb módja, ha gyermeke “érzelmi edzőjévé” válik.Szemben azokkal a módszerekkel, amelyek a gyermekek érzelmi kitöréseit büntetéssel fegyelmezik, az érzelmi coaching lehetővé teszi, hogy a gyermek dührohamai, hisztijei mögöttes jelentésére összpontosítson. A hangsúly azon van, hogy megpróbáljuk átérezni az érzéseiket, értelmezzük azokat és együtt dolgozzuk fel.A mindennapi életben az érzelmi coaching azt jelenti a szülők számára, hogy nem kell többé minden testvéri civakodásban bíráskodniuk, és idővel a hisztirohamok is kevesebbek és kevésbé drámaiak lesznek. Bár eleinte időigényesebb, idővel ez a megközelítés olyan érzelmi készségeket ad a gyerekeknek, amelyekkel maguk is képesek kezelni a konfliktusokat, így a szülő fokozatosan félreállhat.
- Kapcsolódó: 17 tipp, hogy ne égj ki anyaként
2. Engedd, hogy unatkozzanak!
Néhány szülő úgy véli, hogy az unalomra az a válasz, hogy még több programot szervezünk, még több elfoglaltságot iktatunk be, folyamatosan szórakoztatjuk a gyereket. Azzal azonban, hogy hagyjuk unatkozni a gyerekeket, képessé tesszük őket arra, hogy megbirkózzanak a helyzettel (ami nyilván kezdetben kellemetlen) és kitaláljanak maguknak valamit. Azaz használják a képzelőerejüket, a fantáziájukat. Találékonyabbak lesznek, mint gondolnánk.Ha nem mentjük ki őket az unalom kellemetlen érzéséből, akkor a világuk egy egész sor olyan új készség előtt nyílik meg, amelyekről nem is tudták, hogy megvannak.
Az önszabályozáshoz hasonlóan az unalommal való megbirkózás képessége is időbe telik, amíg kialakul. Ha egyszer megengeded magadnak és a gyerekeidnek, hogy nyitottak legyetek az unalomban rejlő lehetőségekre, több szabadidőd lesz ahelyett, hogy új tevékenységekkel próbálnád elterelni a gyerekeid figyelmét.
3. Hagyj figyelmen kívül néhány helytelen viselkedést!
Ezzel aztán rengeteg időt és küzdelmet spórolhatsz meg. Nem kell állandóan rászólni a gyerekre, felhívni a figyelmét arra, hogy megint nem megfelelően csinál valamit. Próbálj rangsorolni és a kevésbé lényeges dolgokra inkább legyints. Ami csak bosszantó, azzal inkább ne nagyon törődj.Például a vacsora közbeni szüntelen matatás az asztalon idegesítő lehet, de a legtöbb ember számára ez nem olyan súlyos viselkedési forma, amely beavatkozást igényel. Nehéz figyelmen kívül hagyni, de vajon megéri-e csatát vívni a gyerekkel? Valószínűleg nem. Nyilván, ha a gyerekeid játékokkal dobálják egymást, az azonnali beavatkozást igényel. A lényeg tehát a súlyozáson van.Ráadásul azzal, hogy nem szidjuk meg a gyerekeinket minden apró dolog miatt, olyan pozitív hangulatú kapcsolatot építhetünk ki, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben a pozitív viselkedés felé tereljük őket.
4. Alaposan gondoljuk át a lefekvési rutint!
Valószínűleg sokunk fejében él egy olyan idealizált kép az altatással kapcsolatban, hogy összebújunk a gyerekkel, olvasunk egy mesét, ők pedig békésen elalszanak. A valóságban azonban sokszor azt tapasztaljuk, hogy konfliktusokkal terhelt az altatás.Lefekvéskor a gyerekek hirtelen éhesek, szomjan lesznek, húzzák az időt, még egy mesét akarnak. Láthatóan nem akarna sem elaludni, sem elengedni minket. Erre gyakran két megoldást alkalmazunk: szigorúan igyekszünk betartatni a szabályokat vagy eleget teszünk a gyerek összes kérésének. Miközben másra sem vágyunk, csak arra, hogy legyen este szabadidőnk.Az igazi probléma a kapcsolat. A gyerekeknek szükségük van az érzelmi tartályok feltöltésére, különösen lefekvéskor. Ez különösen a nagyon kis gyermekeknél (2 éves korig) fontos. Egy tanulmány szerint az, hogy a szülők mennyire érzelmesen reagáltak a gyermekeikre lefekvéskor, jobban megjósolja az alvás minőségét, mint a tényleges lefekvési rutin. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy közeledben és biztonságban érezzék magukat, mielőtt a nap véget ér.
- Kapcsolódó: Így altasd el a babát – A legjobb tippek!
Ezt azonban nem kell mindig a nap utolsó félórájába zsúfolni. Ha a nap folyamán megtaláljuk a módját annak, hogy együtt legyünk és feltöltsük azt a bizonyos érzelmi tartályt, az segíthet enyhíteni a lefekvéssel kapcsolatos küzdelmeket. Ha lefekvés előtt időt töltünk velük olyan tevékenységekkel, amelyeket élveznek, vagy könyveket olvasunk, az segíthet az érzelmi kapcsolat kialakításában.Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat és az érzelmeiket, vágyaikat a nap folyamán kielégítetted, jól összekapcsolódtatok, akkor nagyobb valószínűséggel lesznek nyugodtabbak az estéitek is. Ez pedig azt jelenti, hogy szabad estéid lesznek.
5. Delegálj feladatokat! Igen, házimunkát.
A házimunka szó hallatán valószínűleg nem az időmegtakarítási lehetőségekre gondolsz. Azonban azzal, hogy a gyerekeket bevonod a háztartási teendőkbe, fokozatosan visszanyerheted az időd egy részét. Mindannyian tudjuk, hogy a gyerekeknek jót tesz a házimunka; az erre vonatkozó kutatások egyértelműek.Mégis, valódi kihívásokat jelent a gyerekek bátorítása a háztartási feladatokban való segítségnyújtásra. A gyerekek gyakran nem motiváltak a feladatok elvégzésére, hajlamosak lassan haladni, és előfordulhat, hogy nem úgy végzik el őket, ahogyan szeretnéd.Azok a gyerekek, akik úgy nevelkednek, hogy a szülő az “érzelmi edzőjük”, nagyobb empátiával kezdenek majd viszonyulni a szülőhöz és a házi munkához is (mindennemű feladathoz). Ez nem biztos, hogy egyik napról a másikra történik meg, de általános iskolás korukra a gyerekek már erős empátiakészséggel rendelkezhetnek, ha addigi életük során így nevelték őket.
A kisgyermekek gyakran nagyon motiváltak abban, hogy segítsenek. Főként, ha a szüleiktől ezt látják. Sok kisgyermek semmit sem szeretne jobban, mint egy igazi felmosórongyot, seprűt vagy portörlőt a kezébe venni. Ha a házimunkát már kicsi korban elkezdi, kihasználhatod, hogy ebben a korban a házimunka egy játéknak tűnik.A házimunkák átruházása a szülők és a gyerekek számára egyaránt előnyös. A gyerekek értékes, egész életre szóló készségeket tanulnak, a szülők pedig egy kis időt nyernek.A szülőség mindig sok időt, érzelmet és türelmet igényel. A pozitív szülői magatartás szempontjainak beépítésével azonban elősegíthetjük azoknak a készségeknek a fejlődését, amelyekre a gyerekeknek szükségük van ahhoz, hogy fokozatosan felelősséget vállaljanak önmagukért.
Segítsd elő az önszabályozást és bátorítsd az önállóságot!(Cikk forrása: mother.ly)
Kapcsolódó cikkek
