Az ismeretterjesztő könyvek bevezetése a kisgyerek életébe ott kezdődik Balázs Eszter Anna, a Central Kiadói Csoport gyerekkönyvkiadói ágazat főszerkesztője szerint, amikor az első könyvet a gyermek kezébe adjuk. “Onnantól, hogy képes egy képre hosszabban fókuszálni, már kedveskedhetünk neki pici formátumú, kemény kötésű, masszív oldalakból álló – és a sérülés elkerülése végett lehetőleg lekerekített sarkakkal ellátott – könyvekkel. Üljünk le és nézegessük vele együtt. Idővel már önállóan is lapozgatni akarja majd. Sőt, a keménylapos könyveknek van egy még korábbi “baba” verziója, a puha textilkönyv és az úgynevezett fürdőskönyv. Elsőre túlzásnak tűnhet ezeket ismeretterjesztőkönyvként emlegetni, de ha belegondolunk, ebben a korban kisgyermeknek minden fogalom és szó új. Azzal, hogy elkezdünk megnevezni tárgyakat és élőlényeket, színeket és formákat a könyvben, már “ismeretet terjesztünk” – mondta el Balázs Eszter Anna.
Ebből következően a legelső könyveknél nem is igazán érdemes különbséget tenni ismeretterjesztő és képeskönyv között. Ebben a korban maga a történet még nem annyira érdekes a gyerek számára, mivel túl komplex – sokkal inkább zajlik itt az érzelmek megnevezésének tanulása az arckifejezések alapján, valamint a körülöttünk lévő világ alkotóelemeinek a megismerése. Ez mind-mind a tanulási folyamat rendkívül fontos része, amit a könyvek által segíthetünk elő.
“Amikortól a gyerek összefüggőbb történeteket tud már értelmezni – mert mesét hallgatnia nyilván addig is érdemes, a beszéd dallamát mindenképp élvezi fogja -, amikor képes az összefüggéseket megérteni, onnantól kezdve kerülnek majd előtérbe a mesekönyvek. Igaz, továbbra is nagyzolásnak tűnhet ismeretterjesztőnek titulálni azokat az 1-2 éveseknek szóló könyveket, melyek sokszor inkább lexikonszerű kiskönyvekről, benne pár színes rajzzal. Ekkor még a műfajok átjárhatók – a mesekönyvek egy részében a kisgyereket a mese helyett még a felfedezett kis katica, a sarokban elbújó “vaú-vaú” köti le, és ezt az igényt érdemes szülőként lekövetni. Ám a könyvválasztáskor mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy ebben a korban a gyerekek szeme, agya még inkább a határozott körvonalú, erős kontúrú, határozott színű rajzokat és az egyértelmű arckifejezéseket tudja könnyebben értelmezni” – magyarázta a Lampion Könyvek főszerkesztője.
Érdemes gondolni arra is, hogy amikor ezekkel a könyveket olvassuk, “ne tanulásként tekintsünk a tevékenységre – mert ugyan remek lehetőség arra, hogy a gyerek szókincsét bővítsük, de arra is, hogy minőségi időt töltsünk együtt. Ezek a közös pillanatok segítenek abban is, hogy kialakítsuk benne a könyvolvasás szokását. A gyerek számára az olvasás ekkor válik meghitt és vágyott alkalommá, hiszen összebújva, nyugodt hangon beszélve foglalatoskodunk együtt. Emellett észrevétlenül elsajátítja azt a fontos tudást is, miként kell fogni és lapozni egy könyvet.” – hívta fel rá a figyelmet Balázs Eszter Anna.
A szakértő példaként említette a Játékos szavak és a Kukucs-könyvek sorozatokat, amelyek az ismeretterjesztést és a szókincs bővítését a finommotorika fejlesztésével is összekötik. A könyvön található apró lyukakon, vonalvezetéseken a kicsi végig tudja futtatni az ujjait, amivel a pontosabb ujjmozgást gyakorolhatja (és ami egyúttal az írástanulás nagyon kezdeti előkészítése is). Ezeknél a könyveknél legalább olyan fontos az, hogy a gyerek megtanulja megnevezni a dolgokat, mint az, hogy élvezze a könyv lapozását, és a már megismert dolgok újrafelismerését. Ilyenkor ültetjük el ugyanis az olvasóvá nevelés magjait, hiszen már kiskorában megéli, milyen kellemes hatással van rá, ha kinyit egy könyvet, ha meglát benne valami érdekeset vagy számára ismerőst, és a látottak elindítanak benne érzéseket, kérdéseket.
“Ezért szokták azt mondani az olvasáskutatók, hogy a könyv szeretetének átadását nem lehet elég korán kezdeni. Az olvasás előszobája a mesehallgatás, ami még jóval szülés előtt elkezdődhet felolvasással, mondókázással, énekléssel. Szerintem emiatt is fontos, hogy a közös “ismeretterjesztő” könyvek nézegetésére se úgy tekintsünk, mint direkt tanulásra, fejlesztésre, amikor mindenképpen tanítani akarunk valamit, mert az felesleges elvárást alakíthat ki a gyerekkel szemben, benne pedig feszültséget okozhat. Hiszen a gyerekek a szuperérzékeny szenzoraival pontosan érzékeli, hogy a szülő most valamit nagyon át akar adni neki” – tette hozzá a főszerkesztő. Ezzel pedig feleslegesen terheljük a gyermeket. Ehelyett inkább arra érdemes törekednünk, hogy élményközpontú alkalmak legyenek a közös olvasások.
A tematikus ismeretterjesztő könyveket nagyjából 3 éves kortól szokták ajánlani a kisgyerekes szülőknek. A Kukucskálj bele! vagy a Nézd meg-sorozat remek példa erre. “Ezek a könyvek már nem az alapszókincset, hanem egy annál bővebb témakört vesznek górcső alá – például a különféle járműveket, vagy hogy mi található a ház körül, és miért jó fogat mosni. Ebben a korszakban az is csodálatos, hogy ilyenkor szinte még minden érdekli őket, érdemes azonban figyelni a gyerek reakcióit is, mert van, akit ekkorra már a vonatok kötnek le, mások a dinós korukat élik, vagy épp a kisállatosat” – mondta Balázs Eszter Anna.
Ebben az ismeretterjesztő kategóriában megtalálhatók az egyszerűbb kiadványok, és a kihajtható fülekkel bíró könyvek is. Utóbbiak még izgalmasabbá és interaktívabbá tehetik az olvasást a 3-6 évesek számára, hiszen a kihajthatós ablakok alatt vicces jelenetek vagy egyéb érdekességek felfedezésére van mód.
“Ahogy haladunk a korosztályban egyre feljebb, úgy nő a terjedelem is, és úgy lesz a tematika is egyre specifikusabb. A Kukkants bele-sorozatban vannak már kifejezetten nagyalakú könyvek, 5-8 éveseknek valók. Egyik kedvencem ebből a hajós könyv, amelyben az időben is visszautazunk, és megnézzük, miként építették fából a hajóhadakat, mikor és hogyan találták fel a gőzhajót, de olyan alapvető kérdésekre is részletes és rajzos választ kapunk, miért nem süllyed el egy úszó szálloda. Vagyis ezeket a köteteket már kifejezetten a gyerek érdeklődési körét figyelembe véve érdemes kiválasztania a szülőnek. Persze ezekben a könyvekben is tovább lehet fokozni az élvezetet a részletgazdagsággal és a kinyitható fülekkel – hiszen azt a legtöbben nagyon szeretik, amikor a szerkezetek mögé leshet” – magyarázta Balázs Eszter Anna.
A Lampion Könyvek főszerkesztőjét arról is kérdeztük, hogy miért lehet érdemes ismeretterjesztő könyveket is olvasni a mesék mellett. “A tapasztalatom szerint vannak olyan gyerekek, akiket egy időszakban nem kötnek le a mesék. Nincs türelmük történetet hallgatni, viszont boldogan mélyednek bele a vonatok fajtáiba, és kívülről fújják, melyik mozdonyt hogy hívják és mennyivel képes menni. Megtörténhet, hogy a dinoszauruszokról nincs kedve mesét hallgatni, de abban, hogy melyik dinónak mi a neve, verhetetlen. Szerintem az ismeretterjesztő könyvek nézegetése óriási lehetőség, hogy a szülő észre vegye, mi érdekli a gyermekét. Ha épp nincs mesehallgatós kedvében, nem kell megijednünk – egyszerűen csak ne erőltessük, hanem vegyük elő a kedvenc témájával foglalkozó könyvet száztizenharmadszor is, és élvezzük, hogy mi mindent tud már, mennyi mindenre emlékszik. A történetekre való éhség majd úgyis visszajön” – mondta, és hozzátette, hogy ő maga ebből a szempontból nagyon megengedő, szerinte bármilyen könyvet is vesz a gyermek a kezébe, az már jó dolog, az ízlés majd úgyis kialakul később, a szülői terelgetésnek és a sok-sok olvasmányélménynek köszönhetően.
És hogyan válasszuk ki a gyermekünk számára a megfelelő könyvet? “Szerintem az ismeretterjesztő témakörben a könyvválasztásnál a legjobb módszer az, ha magunkkal visszük a gyereket, és hagyjuk, hadd nézelődjön a könyvesboltban vagy a könyvtárban. Üljünk le és szánjunk rá időt, hogy megfigyeljük, mi az, amiért ő nyúl, amit érdekesnek tart. Szülőként érdemes nyitottnak lenni, mert előfordulhat, hogy egészen más téma érdekli a gyereket, mint minket. Ilyenkor lehetőleg segítsük ebben (ha a korosztályának megfelelő témáról van szó) – hiszen mi is csak nyerünk vele, őt új oldaláról ismerve meg.”
Iskolás kortól még inkább jellemző, hogy a gyerek érdeklődési köre specifikálódik. “Ez a korosztály egyre nyitottabb a szórakoztatva ismeretterjesztő könyvek irányába. Ezek a könyvek komoly ismeretanyagot adnak át, például egy bizonyos történelmi korszakról, de mivel belehelyezkednek a korba, testközelbe hozzák az akkor élőket a mai gyerekekhez, és könnyebben átélhetővé teszik akár az ókori történeteket is. Szerintem azért is nagyon jók ezek a könyvek – tette hozzá Balázs Eszter Anna -, mert mindkét típusú gyereket meg lehet fogni velük. Lekötni a figyelmét annak is, akit a tények érdekelnek, és annak is, akit a történetek. Igazi win-win helyzet.”
Kapcsolódó cikkek
