Kisgyerek

A nagy játszipara: muszáj kölcsönadni azt, ami a miénk?

A játszótér farkastörvénye szerint az ott található játék mindenkié, és ezalól az otthonról hozott játékok sem képeznek kivételt. Ha ezt nem akarod elfogadni, akkor jobb, ha hanyagoljátok ezt a helyszínt! Vagy mégsem?
2022. December 12.
játszótéri játék
Az otthonról hozott játék is közös? (Kép forrása: Getty Images)

A játszótéren igenis minden közös. Nehogy már attól rettegjünk, hogy a másik hároméves gyereke felpattan egy nyamvadt kínai műanyag kismotorra, vagy kölcsönvesz egy vödröt, hogy abba gyűjtsön kavicsokat!  – olvasom egy szülő hozzászólását egy fórumon. Ha valamit nem akarunk kölcsönadni, akkor egész egyszerűen ne vigyük el a játszótérre!

A másáé mindig izgalmasabb

Életkori sajátosság, hogy a gyerekeknek mindig a másé kell, ami konfliktusforrás lehet. De azért a játszótéren egyébként is kialakulhatnak kisebb-nagyobb összezörrenések, hiszen többféle korú, eltérő neveltetésű és szemléletű család gyermeke találkozik ezen a helyen. Ugyanakkor nem kell minden esetben beavatkozni – bármilyen hihetetlen, gyakran a kisgyermekek simán megoldják a problémáikat nélkülünk is. És vajon tudsz ennél hatékonyabb módszert arra, hogy gyermeked szociális problémamegoldó képessége formálódjon és fejlődjön?

Játszótéri gyorstalpaló

A játszótéren nincsenek kőbe vésett szabályok, és engem speciel az sem zavar, ha egy gyerek visszafelé mászik a csúszdán, vagy egyéb, kreatív módon használja a játékokat. Érdemes azonban felkészülni a játszótér-látogatásokra, és időben elmagyarázni a gyermekünknek azt is, hogy mi vár rá a közös játék során.

Mindenképpen fektessük le az alapvető emberi normákat (pl. nem szórjuk tele a másik szemét homokkal, nem okozunk sérülést, figyelünk a nálunk kisebbekre), és feltétlenül térjünk ki a játszóterezés legneuralgikusabb pontjára is: a közös játékok ügyére. Hogy tudniillik a játszótéren a játékok kézről kézre vándorolnak, és előfordulhat, hogy épp a mi játékainkra vet valaki szemet. Ilyenkor pedig nem feltétlenül az a helyes reakció, hogy elkezdjük püfölni a másikat.

De vajon muszáj mindenáron közösködni?

Az én gyerekem nem akar közösködni!

Nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akiknek a gyermeke ragaszkodik a saját játékaihoz, és – illem ide vagy oda – nem szívesen adja azokat kölcsön másoknak. Timi gyakran élt már át nehéz pillanatokat emiatt:

„Azt szoktam mondani a kisfiamnak, hogy engedje meg, hogy a másik kisfiú/kislány is megnézze a játékot, és játsszanak együtt. Általában a megnézésbe belemegy, de utána szépen visszakérünk mindent. Ha ez nem jön össze, akkor elmondom a másik gyereknek, hogy »Ne haragudj, de ez a kedvenc játéka, most nem fogja odaadni, csak nézd meg a kezében!« Legtöbbször van még nálam játék, és abból felajánlok egyet.”

Timi azért is érzi különösen nyomasztónak ezt a helyzetet, mert őt még úgy nevelték, hogy mindig oda kellett adni a játékot a másiknak, és ő maga is sokszor érez belső késztetést, hogy akár saját kárára is lemondjon bizonyos dolgokról. Ráadásul igen gyakran a játszótéri anyukák és apukák is elvárják, hogy a gyerekek készségesen megosszanak egymással mindent. Ő azonban ragaszkodik ahhoz, hogy nem fogja a kisfiát olyasmire kényszeríteni, amit nem szeretne.

De miért is osztaná meg, ha nem akarja? Te vajon szívesen odaadnád a mobiltelefonodat bármelyik szülőtársnak, hogy legyen mivel múlatnia az időt, amíg a kis poronty játszik?

Ugye, hogy nem?

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor ilyenkor valójában mi, szülők osztozkodunk, és nem a gyerekek. Ezekben a szituációkban pedig a kölcsönadott játék nem az empátiáról és kedvességről szól, hanem egy kikényszerített dolog lesz. Ilyenkor a másikkal való osztozkodáshoz harag és bosszúság tapad, ami nem jó tanítómester.

Játszótéri etikett – avagy így kérjünk kölcsön játékokat!

1. Vidd vissza!

Tapasztalataim szerint a játszótér népének általában nincs ellenére, ha felpattannak a gyerekek egymás kismotorjára, vagy a közös homokozásba belefeledkezve megragadják a szomszéd játszópajti sütiformáját vagy kislapátját. Amire viszont érzékenyen rezonálnak a szülők (és akár a gyerekek is), az az, ha a játékoknak lába kél, vagy a játszótér egy másik pontján bukkannak fel; hovatovább hazainduláskor úgy kell visszakönyörögni a delikvenstől.

Ahogy Varró Dani is megverselte már a Játszótéri etikett című könyvében:

A játszótéren is szabály, / hogy kölcsönbármi visszajár”

A vitát megelőzendő: érdemes alkoholos filccel ráírni a gyerkőc nevét és/vagy óvodai jelét a játékokra, így a játékidő végeztével egyértelmű lesz, hogy melyik holmi kié.

2. Kérd el! – a gyerektől

Tudomásul kell venni és tiszteletben kell tartani, hogy van olyan szülő, aki érzékenyen reagál arra, ha a gyerek dolgait se szó, se beszéd elveszi és -viszi valaki. Lehetőség szerint figyeljünk arra, hogy kérjünk engedélyt az eszköz/játék használatára a másik féltől!

Tudom, ez az a szabály, ami nem mindig kivitelezhető, hiszen a játszótér elhagyatott részén fetrengő kisbiciklinek és dömpernek nem feltétlenül tudjuk kinyomozni a gazdáját. Ha azonban egyértelmű, hogy kié a holmi, akkor legyünk olyan kedvesek, és kérjünk engedélyt, hogy kisdedünk megnézhesse, avagy kipróbálhassa a szimpatikusnak tűnő játékot.

A félreértések elkerülése végett: az engedélyt a gyerektől kérjük, és ne a szülőtől, hiszen mégiscsak az ő játékáról van szó.

3. Ezeket ne kérd kölcsön!

A játszótérre érdemes olyan játékokkal érkezni, amelyeket otthon nem vitrinben őrizgetünk, és akkor sem dőlünk a kardunkba, ha valami baja esik.

Vannak azonban olyan játékok, amelyek tiltólistásak más gyerkőcök számára. Ilyenek például a babakocsira akasztott csecsemőjátékok (pl. rágókák, csörgők, szájba vehető eszközök). Senki sem lesz elragadtatva attól, ha ezeket a játékokat kosztól ragadó kis kezek tapogatják össze, arról nem is beszélve, hogy cseppet sem higiénikus ez az akció.

Szintén nem túl szerencsés, ha egy nagyobb gyermek szeretné a kisebbeknek készült játékokat birtokba venni, hiszen ezekben kárt tehet (pl. bébitaxi).

Vállalj felelősséget gyermekedért! Ha azt tapasztalod, hogy egy játék nem neki való, akkor ezt azonnal jelezd számára!

4. Fogadd el, hogy nem akarja megosztani!

Szerintem egyáltalán nem árt, ha a gyerekeinket kedvességre és nagylelkűségre neveljük a játszótéren is, szóval biztassuk őket bátran a játékok megosztására! De fogadjuk el, ha adott helyzetben úgy dönt, hogy nincs kedve nagylelkűnek lenni, mert épp aktívan játszik az adott játékkal, vagy egész egyszerűen ragaszkodik egy számára kedves dologhoz.

Forrás: Gyerekszoba.hu