Mi az a dackorszak?
Ahogy a baba magabiztosan járni-kelni kezd a világban, rendkívül fontos mérföldkő köszönt be, ez a dackorszak.A 14-15 hónapos babánál észre vehetjük, hogy amint togyogóvá válik, elkezdi felfedezni a környezetét, a világot. Ez egy nagyon izgalmas felfedező időszak a baba számára. De tudnunk kell, hogy a baba agyának az a területe, amelyik az ok-okozati összefüggésekért, a kritikus gondolkodásért, a problémamegoldásért felelős, még nem fejlődött ki megfelelően. Ezért hiába is mondjuk neki azt, ne csináljon valamit, pláne hiába mondjuk azt, hogy ha megcsinálja, annak ilyen és ilyen következménye lesz, nem fogja érteni, mert az agya egyszerűen még nem képes erre.Az agy prefrontális része felel tovább az impulzuskontrollért, azért, hogy ellen tudjunk állni a vágyainknak. A dackorszakba lépő kisgyereket a vágyai, az érzelmei irányítják, a kíváncsisága és felfedezni akarása, ezért könnyen beláthatjuk, hogy nem azért rosszalkodik, hogy minket bosszantson, hanem azért mert nincs is tudatában annak, hogy nem helyes, amit tesz. Ő csak kíváncsi és egyre inkább megéli a saját akaratát, de a vágyait nem tudja irányítani.Sok minden történik közben benne érzelmileg is. Érzi a saját erejét és akaratát, de ezzel egyidőben a kicsiségét, erőtlenségét is. A határok feszegetése és az én-erő megjelenése egyben azt is jelenti, hogy megkezdődött a leválás időszaka, mindez pedig feldolgozásra vár. Nagy érzelmi viharok dúlnak benne, miközben képtelen még arra, hogy szavakba öntse, verbalizálja az érzéseit, csalódottságát, frusztráltságát.
- Kapcsolódó: Ezért ellenkeznek állandóan a kisgyerekek
Jelek, hogy ez már a dackorszak
Az addigi vidám, kiegyensúlyozott babából egyszeriben dacos, akaratos, mindenben ellenkező, sokat síró kisgyermek lesz. Kedvenc szavai az én és nem. Rettenetes megviseli ha éhes, ha fáradt, ha összedőlt a homokvár vagy ha elesett. Ha nem úgy alakul valami, ahogy szeretné, nagyon neki tud búsulni. Akár a földön fekve sír, akár nyilvános helyen is, ha frusztrált. Főleg a dackorszak kezdetén a szülő úgy érzi, hogy egy időzített bombán ül, mert szinte bármiből dráma lehet. Azért érdemes tudatosan figyelnünk, hogy mi váltja ki ezeket a szituációkat, a nap mely részében gyakoribb a rettenetes elkeseredés.Ezt az időszakot a hisztivel is azonosítjuk, és különféle praktikákkal igyekeznek kezelni. Ennél célravezetőbb megoldás azonban az, ha nem kezelni, hanem megelőzni próbáljuk ezeket a dühkitöréseket, hisztiket. Hogyan?- Olyan környezetet érdemes teremteni, amelyben jól érzékelhető határok vannak, de a határokon belül szabad mozgást biztosítunk számára, hogy megélhesse a felfedezést, kielégüljön a kíváncsisága.- Hagyjuk, hogy sokat mozogjon, szabadon játsszon, ha kedve van, kapcsolódjon másokhoz.- Olvassunk mesét, énekeljünk sokat, hallgassunk zenét, de kerüljük a kütyüzést, a tévézést, a túlstimulálást, a túl sok ingert.- Tartsuk be a napirendet, nagy biztonságot ad (gyereknek, szülőnek egyaránt). Legyenek a napok kiszámíthatóak, a napi ritmus ne boruljon fel. Ne maradjon el a délutáni alvás.- Soha ne büntessük meg, ha sír, ellenkezik vagy hisztizik, inkább érezzünk vele együtt. Igyekezzünk türelmesek, empatikusak lenni (nem mindig könnyű) és figyelmeztessük magunkat arra, hogy ez csak egy átmeneti és természetes állapot, ami a gyereknek hasonlóan nehéz, mint nekünk.- A dackorszak, a hisztizés nagyon fontos mérföldkő a kisgyermek életében, a fejlődés természetes és elengedhetetlen része. Ekkor tanulja meg, hogy miként érdemes kezelni az érzéseit, mélyen beépülnek azok a minták, ahogyan a szülő reagál ebben a helyzetben.
Kapcsolódó cikkek
