Úgy tűnik, nemhogy 2000-ben, de 2010-ben is számolnunk kell e veszélyes fertőző betegséggel, szerte a világon. Tavaly májusban pedig az iraki gyermekbénulási járvány keltett világszerte megdöbbenést.
A kanyarónak Magyarországon a fiatalabb szülők – de az ifjabb orvosok is – alig ismerik a tüneteit. Pedig nem is oly rég még rengeteg magas lázú, beragadt szemű, jellegzetes kiütésű gyermek nyomta az ágyat. A kötelező kanyaró elleni oltás óta alig regisztrálnak nálunk friss megbetegedést.Ám a világstatisztikák nem ennyire örvendetesek. Az EPINFO nevű szaklapban megjelent utolsó összesített adat 1997-ből származik, amikor a világon összesen 702298 friss esetetregisztráltak. Ez ugyan csak a fele volt az előző évinek, de még mindig jóval több a vártnál. A legtöbb fertőzést Afrikából jelentették, tízezer lakosból 48 esett át kanyarón. De legalább ezen a kontinensen csökkent ez az elsősorban gyerekeket érintő, és nemegyszer súlyos szövődményekkel (vakság!) járó betegség. Latin-Amerikában, pontosabban a brazíliai fővárosban, San Paulóban és környékén jelentősen emelkedett a kanyarósok száma, és ez az igen fertőzőképes kór a szomszédos országokban is felbukkant. Mindez azért, mert Brazíliában a lakosság átoltottsága csupán 80 százalékos volt, ellentétben mondjuk az észak-amerikai 93 százalékos aránnyal. Afrikában tíz olyan ország is akadt, ahol csak minden második gyereket sikerült beoltani, anyagi vagy szervezési hiányosságok miatt.
A kanyaró felszámolására új reményekkel kecsegtet a jobb minőségű, hőállóbb és tartósabb védekezést biztosító új oltóanyagok. Az ún. kétdózisú stratégia lényege pedig az, hogy a második oltásnak nem a “kihunyó” stratégia felélesztése a célja, hanem – amennyiben az első oltás valamiért elmaradt – a tartós védettség biztosítása. Ez a módszer terjedt el egyébként egész Európában, így Magyarországon is.
1998-ban az egész világon összesen csupán 5000 poliomielitiszes (gyermekbénulásos) esetet jelentettek. Mivel e betegség nyomon követése igen jól szervezett, ez a szám szakértők szerint a valóságos viszonyokat tükrözi. Ez az alacsony szám annak köszönhető, hogy a Föld összes országában oltják már a gyerekeket, két ország kivételével (Sierra Leone és Kongó), ahol csak részleges oltási kampányok folynak. A kanyaróval ellentétben, a poliomielitisz esetében reálisnak látszik az a WHO által kitűzött cél, hogy 2000-et követően – a himlő után második fertőző betegségként – végleg felszámolják ezt a sok szenvedéssel járó kórt is. Mindennek nem mond ellent, hogy időnként kudarcról, visszaesésről is olvashatunk beszámolókat. Irakból 1999 májusában jelentették az első eseteket: az ország középsőés déli részén igen kiterjedt területeken találtak, igaz, nem nagyszámú fertőző gyermekbénulásos esetet, összesen 16 gyereknél. Úgynevezett vadvírus okozta ezeket a bénulással járó fertőzéseket. Külön aggodalomra adott okot, hogy a fertőzés kezdetben kizárólag nomád családok legifjabb tagjai között lépett fel, ám később már állandó lakóhellyel rendelkező gyerekek között is kimutatták megbízható speciális vírusdiagnosztikai eszközökkel.
A fertőzések oka egyértelmű volt. A korábbi oltási fegyelem lazult, és a megbetegedettek többségénél beigazolódott, hogy nem kaptak vakcinát vagy csak részlegesen történtek meg az oltások. Az iraki közegészségügyi hatóságok azóta már hatékony lépéseket tettek, és az egész ország területén egyhónapos időközzel két, úgynevezett nemzeti immunizációs napot szerveztek. Ennek keretében 1999 októberében és novemberében minden öt évnél fiatalabb gyermeket beoltottak. A következő oltási kampányt 2000 elejére tervezik, szintén két alkalommal oltanak majd. Ezenkívül fokozottan figyelik az epidemiológiai helyzetet, különösen a kórházakban, egészségügyi intézményekben szigorították a közegészségügyi fegyelmet. Magyarországon már 1931 óta bejelentendő a poliomielitisz. Az utolsó ilyen fertőzés 1972-ben fordult nálunk elő, az is behurcolt eset volt. Rajtunk tehát nem múlika betegség végleges eliminálása.
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
