Maga a baktérium vagy a vele szemben termelődött ellenanyag minden második-harmadik, szabadon kijáró egészséges macska véréből kimutatható, így ezek az állatok a macskakarmolási betegség legvalószínűbb fertőzési forrásai. Ők maguk nem betegednek meg, és több hónapig, vagy akár évekig is hordozzák a baktériumot.
A fertőzés macskák között elsősorban a macskabolha révén, míg macskáról emberre az állat karmolása vagy harapása következtében terjed. Az emberi megbetegedések legnagyobb része a macskákkal való szoros kapcsolatra, illetve macskától származó bőrsérülésre vezethető vissza.
Elsősorban a négy és tíz év közötti gyerekek körében fordul elő. A macskák “veszélyessége” is különböző: a kölykök és a fiatal macskák, valamint a bolhával fertőzött állatok nagyobb szerepet játszanak a közvetítésben. A betegség ősszel, télen gyakoribb, mint az év többi részében. Legfőbb tünete az egy-három héten belül jelentkező, magától gyógyuló nyirokcsomó-duzzanat, esetleg enyhe láz, nyirokcsomó-gyulladás.
Nagyon ritkán, elsősorban immunkárosodott személyekben súlyosabb problémák is jelentkezhetnek. Ami a legfontosabb: a macskakarmolási betegség riasztó neve mögött egy önmagát korlátozó, jóindulatú kórforma áll, amely az esetek túlnyomó többségében magától is meggyógyul, és mint ilyen, nem indokolja, hogy ép immunrendszerű gyerekeinket megfosszuk a cicák – ésszerűen élvezett – társaságától.
Szaktanácsadó: Dr. Terényi Melinda állatorvos
További cikkek a macskákkal kapcsolatban:
Forrás: Kismama magazin