Ismerek olyan babát, aki nincs még egy éves, de a szobája és a lakás nappalija is tele van a játékaival. Nem használati eszközökkel, amikkel játszik, hanem valódi játékokkal: plüssökkel, formabedobóval, kockákkal, babákkal. Elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg szüksége van ennyi játékra egy 10 hónapos babának? Annyi játékra, ami beborítja a lakást? Egyáltalán képes átlátni, mi mindennel játszhatna? Az Infant Behavior and Development szaklapban nemrég megjelent tanulmány pontosan erre a kérdésre próbált választ adni.
A kevesebb egész biztosan több
Többek között azt vizsgálták a kutatók, hogy mi befolyásolja a játék minőségét és az interakciót a szülő-gyerek között. Megvizsgálták a kérdést úgy is, amikor a gyerekeknek kevés (4 darab) játéka volt és úgy is, amikor viszonylag sok (12 darab). A kutatók a következőkre lettek figyelmesek:
- a kisgyerekek hosszabb ideig és kreatívabban, fantáziadúsabban játszottak akkor, amikor kevesebb játékuk volt
- kétszer annyi időt töltöttek a játékaikkal, azok felfedezésével akkor, amikor szűkösebb volt a kínálat, ráadásul többféleképpen játszottak a kevesebbel
A kutatás legfontosabb üzenete az, hogy amikor a gyerekeknek kevesebb játékuk volt, akkor hosszabb ideig játszottak a játékokkal és a szülővel is, és kreatívabb volt a játszás is. De miért van ez így? Az egyik magyarázat szerint a sok játék eltereli a gyerekek figyelmét, a bőség zavara állhat elő. Emiatt rövidebb ideig játszanak egy játékkal, gyorsan egy másik után nyúlnak, nem vagy kevésbé használják a fantáziájukat, ha nehezebben boldogulnak egy játékkal, egyszerűen félreteszik és elővesznek egy másikat. A kutatók azt is felfedezték, hogy amikor sok játék van, akkor a felnőtt irányítja az interakciókat, a gyerekek nem nagyon kezdeményeznek.
Egy 2012-ben végzett tanulmány arra mutatott rá, hogy az amerikai középosztálybeli családok otthonában átlagosan 139 játék látható és hozzáférhető a gyerekek számára. Leggyakrabban a játékok közös helyiségekben, például a nappaliban vagy az étkezőben voltak elhelyezve.
Másképp működik a figyelmük
A túl sok játékkal az a probléma, hogy a kisgyerekek figyelme egészen másként működik, mint a felnőtteké. Képzeljünk el egy kisgyermeket, aki egy játszószobában van, ahol rengeteg játék veszi körül. Némelyiküknek valószínűleg már az is nehézséget jelent, hogy egyáltalán válasszon, mivel játsszon. De nemcsak a választás nehéz számukra, hanem az is, hogy figyelmüket egy valamire fókuszálják, amikor ennyi minden veszi őket körül.
Most akkor ne vegyünk többet játékot a gyereknek?
Erről nyilván nincs szó, de igyekezzünk olyan játékot (is) venni, amivel többféleképpen is játszhat, ami így megmozgatja a fantáziáját, mélyebb felfedezést, ezzel nagyobb örömöt is jelent. Próbáljuk meg nem felhalmozni a játékokat, amivel már kevésbé vagy egyáltalán nem játszunk, adjuk tovább, vigyük el gyerekotthonba, adományboltba vagy adjuk el. Így az is szokássá válik, hogy ami nem kell már, az még jó lehet másnak.
Forrás: psychologytoday.com
Kapcsolódó cikkek
