Amikor a gyermek úgy viselkedik, mint aki visszafejlődött, teljesen érthető, ha úgy érezzük, hogy az erőfeszítéseink arra, hogy az addigi élete minden szakaszán át tudjon haladni, a kútba estek. De ilyenkor jó, ha tudjuk, hogy sok kisgyereknek van olyan fázis az életében, amikor újra babaként kezd viselkedni. Dr. Alison Mitzner gyermekorvos a romper.com portálnak elmondta, hogy bár aggasztó lehet, valójában a kisgyerekeknél a regresszió gyakori és normális. “Annak ellenére, hogy úgy tűnik, ennek nem lesz vége, mégis hamarosan elmúlik” – mondta.
Milyen okai lehetnek a regressziónak, és mit tehetünk ilyen esetben?
A kistestvér érkezése miatt
Egy kistestvér érkezése óriási érzéseket idézhet elő a kisgyermekben. Emiatt pedig ő maga is elkezdhet úgy viselkedni, mint egy kisbaba. “A kisgyerekek nagyon sokat tanulnak a megfigyelés által, ezért amikor azt látják, hogy az új babára menyi figyelmet fordítanak, visszatérhetnek a csecsemőszerű viselkedéshez, vagy a babamód beszédhez, mert úgy gondolják, ettől ők is kapnak némi figyelmet” – magyarázta a portálnak Dr. Amy Nasamran gyermekpszichológus, az Atlas Psychology alapítója.Ilyen esetben ügyelni kell arra, hogy nagyon sokat öleljük meg a kisgyereket, és segítsük megérteni, mennyire fontos a nagytestvérként betöltött szerepe, és hogy ugyanannyira szeretjük (ha nem jobban), mint mindig. Dicsérjük meg, ha segít a baba körül, és mondjuk el, milyen jó példát mutat a kicsinek. Dr. Nasamran szerint, ha felhívjuk a figyelmet a vezetői magatartásra, azzal motiválhatjuk, hogy továbbra is felelősségteljes, idősebb gyermek legyen.
Mert figyelemre vágyik
Ha látszólag ok nélkül kezd el gügyögni, újra úgy “beszélni”, mint egy baba, az egyszerűen azért lehet, mert kisbabának lenni nagyon sok figyelemmel jár. Dr. Nasamran szerint tehát a gyerekek néha babaként viselkedhetnek a szüleik visszajelzése miatt. “A szülőtől kaphat például pozitív figyelmet (Ohhh, nagyon aranyos vagy!), vagy akár negatív figyelmet (Nem vagy baba, ezért ne is viselkedj úgy!) de akármelyik is, valamilyen reakciót kap, és az áhított figyelmet” – mondta. Ilyen esetben érdemes átgondolni, kap-e annyi figyelmet a gyermek, mint korábban, és több ölelést és extra közös játékidőt adni neki, amíg túl nem lesz ezen az életszakaszon.
Mert stresszes
“Egy nagyobb változás a gyermek életében okozhat nála regressziót” – magyarázta Dr. Mitzner. Emiatt a kisgyereknek lehetnek alvási problémái, gondok a szobatisztaság terén, dühkitörései, vagy elkezdhet úgy “beszélni”, mint egy baba. Szerencsére léteznek módszerek, amelyek segíthetnek enyhíteni a kisgyermek stresszét. Kezdetnek érdemes megpróbálni több időt tölteni vele, és átbeszélni, mi az, ami zavarja, nyugtalanítja.Továbbá a gyermek pozitív viselkedését is meg kell dicsérni, és felhívni a figyelmét arra, amikor nem úgy viselkedik, mint egy baba. Dr. Nasamran szerint a gyerekek többet tesznek azért, amire mások figyelmet fordítanak, ezért érdemes észrevenni azokat az eseteket, amikor “nagygyerekként” viselkedik, és ezért gyakran megdicsérni – így azt tanulja, hogy továbbra is érdemes így viselkednie.
- Kapcsolódó: Így jelzi a kisgyerek, ha stresszes
Mert valami újhoz kell alkalmazkodnia
A változásokhoz gyakran a felnőttek is nehezen tudnak alkalmazkodni, és ez még nagyobb kihívást jelenthet a gyerekek számára. “Előfordulhat regresszió akkor, amikor a gyermeknek alkalmazkodnia kell egy, az életében bekövetkezett változáshoz vagy új helyzethez” – mondta Dr. Mitzner. Ilyen lehet például egy költözés, a szülők válása, az iskolaváltás, stb.A szakember szerint érdemes mindig pozitív megközelítést alkalmazni, hogy segítsük leküzdeni az aggodalmakat. Legyünk mellettük, tartsunk közös minőségi időt, és biztosítsuk arról, hogy mindig szeretve és biztonságban van. A következetes családi rutinok is segítenek egy ilyen időszakban.
Mert nem tudja szavakkal kifejezni az érzelmeit
Annak ellenére, hogy a kisgyermek egyre többet beszél, szeret csevegni, az összetettebb érzelmek kifejezésével akadhat gondja. Ha az érzései leírására nem ismer szavakat, inkább meg akarja mutatni azokat.Bár a regresszió nagyon frusztráló lehet, törekedni kell arra, hogy együttérzéssel és ne csalódással közelítsünk a gyermekhez. “Ne szidjuk, ne büntessük és ne is próbáljuk megállítani a viselkedését” – hívta fel rá a figyelmet Dr. Laurie Hollman gyermekpszichoanalitikus. Kezdeményezzünk beszélgetést néhány olyan érzésről, amelyet esetleg átélhet, de nem tudja kifejezni, csak megmutatni. Idővel pedig túljutunk ezen a szakaszon is.
Kapcsolódó cikkek
