Amikor a baba 1 éves… Ez is egy csodaszép időszak.
A súlygyarapodás mértékét elsősorban örökletes adottságok, táplálkozási szokások befolyásolják. A legtöbb csecsemő egyéves korára háromszorozza meg születési súlyát, a hossza pedig általában 73-75 centiméter. A kicsik többségének első szülinapján már hat fogacska villan ki a szájából: két alsó és négy felső metszőfog.
Kapaszkodva, oldalirányban lépeget, az apró tárgyakat már a hüvelykujja és mutatóujja hegye közé fogja, a tárgyakat egymásra rakosgatja, szeret pakolgatni, kanállal próbálkozik. Céltudatosan mozog: ha egy tárgyat el akar érni, és útját állja valami, azt határozott mozdulattal félretolja. A játékokat kezdi tudatosan használni, a kisautót tolja, a letakart holmikat megtalálja.
Sok mindent megért, figyel a nevére, ismeri a tiltás jelentőségét, követi az egyszerű utasításokat, kiejti az első tudatos szavakat, noha jobbára még halandzsanyelven ontja magából mondandóját. Az egyéves korban esedékes gyermekorvosi vizsgálaton nem csupán a gyerek testi fejlettségét figyelik meg, hanem az értelmi fejlődés lépcsőfokait is.
Az agy fejlődése során az idegsejtek összekapcsolódnak egymással, egész hálózatok alakulnak ki. Mivel kisgyerekeknél ez még csak folyamatban van, ezért fordulhat elő, hogy az egy és két év közötti kisgyerek a felnőttek számára meglepő módon bele akar ülni egy játékautóba vagy befeküdni a babaágyba. Minden második gyereknél előfordul ilyen tévedés a tárgyak nagyságának megítélésekor. A kicsi már tudja, mire való a holmi (játék, nem igazi), meg tudja különböztetni a kicsit a nagytól, a két információ azonban még “nem ért össze”.
Bár elmagyarázhatjuk neki, hogy miért nem fér bele a játék babák bútoraiba, ezt csak akkor érti majd meg igazán, amikor az adott idegsejtek összekapcsolódtak. Hasonló éretlenség okozza azt a félelmét, hogy beszívja a porszívó, leúszik a kád lefolyóján.
Tükröm, tükröm…
A fejlődés fontos állomása, amikor az egy-másfél éves kisgyerek magára ismer a tükörben. Míg a csecsemő saját testrészeit is a külvilág részének tekinti, ebben az életkorban már határozottan elkülöníti magát környezetétől. Én és te – most kezdenek ezek a fogalmak kialakulni nála. Számos játékkal segíthetjük ezt az önfelismerési folyamatot. A tükörrel szemben állunk, mi a háta mögött, így nézegetjük magunkat.
- Kenjünk krémpöttyöt az arcára. Hová nyúl, a tükörképéhez vagy saját arcához? Kérdezgessük: ki van ott? Mi van az arcán?
- Testfestékkel rajzoljunk orrunkra kis színes pacnit. Megfordul, és meg akarja fogni orrunkat?
- Adjunk két különböző játékot a két kezébe (macit és babát). Emelgesse a feje fölé felváltva őket, közben kérdezzük meg, hol vannak.
- Hova néz, a tükörbe vagy a kezében lévő játékra?
- Séta közben hajoljunk tócsa fölé. Megismeri magát benne? És a felhőket a fejünk felett?
- Kirakatüvegben vagy az autókon észreveszi a tükörképét? Hívjuk fel rá a figyelmét: ki az ott?
- Mutassuk meg az árnyékunkat! Mozogjunk az utcai lámpák előtt, és figyeljük változó árnyképünket. Mozgassuk kezünket, lábunkat, és nevezzük meg testrészeinket. Próbáljunk egymás árnyékára lépni. Hát a sajátunkra sikerül?
Szaktanácsadó: Dr. Fodor Mariann neonatológus gyermekgyógyász
Kapcsolódó cikkeink:
- Rám tapad az egyévesem
- Válogatós egyéves
- Az egyévesnek szimpatikusabb, aki az anyanyelvén szól hozzá
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
