A méhviaszból készült gyurma megmunkálása kissé más technikával történik, mint a közismert plasztilin gyurmáé. Mivel lassabban puhul, szükség esetén fűtőtesten előmelegíthetjük, a színeket keverhetjük. Picike darabokat adjunk a gyurmából a kisgyereknek, mivel nem egész tenyérrel, hanem az ujjhegyekkel kell alakítani. Egészen vékonyra nyújtható, bogárka, pillangó is készíthető belőle. A mesterművek jól tartják formájukat, apró bábként használhatók játékhoz, mesemondáshoz.
A legkisebbeknek ajánlható az ujjfesték. Kezdetben felesleges az ecsettel bajlódniuk, ujjuk hegyét, vagy akár egész tenyerüket is bemaszatolva hagynak nyomot a rajzlapon. Az első képzőművészeti alkotások célja nem a valóságábrázolás, hanem a színek és formák örömteli felfedezése.
Hasonló élményt nyújt a színes gyapjú is, amelyet gyömöszölve, tépkedve, sodorgatva és egymáshoz tapasztva könnyen kialakul a nyuszi, a maci vagy éppen az angyalka, de ha semmit nem alkot belőle a kisgyerek, akkor is jó érzés a puha, meleg, csiklandós kócot szorongatni.
Valódi agyagtéglából építkezni is egészen más élmény, mint legóból, fakockából. A kis vörös téglák csak méretükben különböznek az igazitól, súlyuk, tapintásuk, egymáshoz illeszthetőségük tényleges kőművesmunkát tesz lehetővé. Ezek az élmények nemcsak a kreativitást fejlesztik, hanem különböző érzéki benyomásokat adnak, a bőrérzékelést serkentik.
Meglepetésként készíthetünk kisgyerekünknek “tapintófüzetet“. Fűzzünk egybe különböző felületű anyagokat, például bársonyt, dörzspapírt, irhát, hullámpapírt, bőrdarabkát, és simíttassuk meg csukott szemmel. Vajon kitalálja-e milyen anyag? És mire használják azt, hol találkozunk vele?
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin