Kedves Túlterhelt Édesanya!
Amikor ezeket a sorokat írom, még van másfél hét karácsonyig. Te talán előző este olvasod, talán már az ünnep után.
Nos, karácsony előtt másfél héttel nekem még nincs feldíszítve a lakásom, nincsen fám, nincsen adventi koszorúm, nincs mézeskalácsom és szégyenérzetem.
Jól olvastad: nem szégyellem magam, mert pontosan tudom, miért nincsenek mindezek, és azt is, hogy amik miatt nincsenek, azok egytől egyig fontosabbak. Már akkor, ha muszáj választani. És ha a valós tartalmakat többre értékeljük a külsőségeknél.
Én ilyen vagyok.
Nekem nem a koszorútól lesz az ünnep, hanem fordítva: a meghitt nyugalomból születik meg a saját készítésű adventi koszorú. Csak így látom értelmét. Ha ez nem jön össze valamelyik évben, és csak stressz, veszekedés, idegeskedés árán lehet eljutni a piacra, mindent, de mindent beszerezni, odaszegezni a gyereket az asztalhoz, hogy márpedig segít, és nekem is odaülni, bár úszik a lakás, akkor én nem látom értelmét bármiféle dekoráció készítésének. A lakást akkor kezdem feldíszíteni, ha a szívemmel már megtettem. Ha sikerült békét varázsolnom oda, ahol pár napja még csak határidők ugráltak, mert be kellett fejezni a munkákat, mert el kellett jutni az orvoshoz, mert meg kellett venni ezer dolgot az év végéhez.
Ha ez csak egy nappal karácsony előtt sikerül, az sem baj. Addigra azért szokott. Mert igen, a jelképek is fontosak, a kis megállás is fontos, kell, hogy az ünnepnap más legyen, mint a hétköznap.
- Kapcsolódó: Nem ettől leszel boldog
De nem kell hetekkel korábban kész lennie mindennek, mindenáron. És nem kell, hogy minden tökéletes legyen. Inkább a nyugalmat választom. Pláne, ha alapos okom van rá. Idén például december elejére esett a középfül-gyulladás, az iskolabezárás és hasonló váratlan kihívások. Nektek nem kell mondanom, mit jelent ez. Ilyenkor a legkevesebb, ha nincs díszkivilágítás az erkélyen.
Idén csak reménykedünk benne, hogy össze tudunk jönni. Hogy tudunk találkozni a nagyszülőkkel, unokatestvérekkel. Most, hogy minden bizonytalanná vált, ezt is jobban értékeljük. Az ajándék még annyira sem fontos, mint eddig. Persze a gyerekeké legyen meg, ez nem is kérdés! De nem kell a legtöbb, a legnagyobb, a legdrágább. Legyen néhány olyan, amire nagyon vágynak, és mindig legyen olyan is, amit most nem tudott elhozni az angyal. Mert nem kell mindig, mindent megkapni, az életben sem lesz így – nagyon nem.
- Kapcsolódó: A legjobb ünnepi mesék
Én például nem ajándékra vágyom ebben az időszakban, hanem arra, hogy békében le tudjam zárni az évet. Hogy tiszta legyen a lakás, hogy minden munkát időben leadjak, hogy béke legyen otthon, kevesebb vita, veszekedés (mert azért mindenhol van egy kevés, nem csak nálunk, remélem!), hogy a gyerekek se marják egymást, és létrejöjjön az a bizonyos “ünnepi pillanat”. Ez lenne a legjobb ajándék nekem, és akkor a sálak, könyvek és desszertek már nem is kellenek.
De én is megajándékozom magam. Mégpedig a feloldozással: nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam azért, mert az életünk nem olyan, mint másoké – persze csak az Instagram szerint. Tudjátok… nekem még arra sincs időm, hogy posztoljak az Instagramra… pedig vannak jó kis pillanatai az életünknek, nagyon is! Csak én a lájkokat a gyerekeimtől kapom. Igaz, az csak kettő, de hát nem ezek a legértékesebbek?!
Kapcsolódó cikkek
