Emlékszem, 2020 áprilisa volt, amikor a Covid első hullámának közepén levél érkezett az óvodából: felvették a kislányomat – kétéves és négyhónapos volt ekkor – szeptembertől a körzetes tagintézménybe. Megköszöntem a nagy szeretettel, személyesen átadott üzenetet, de rögtön mondtam: nem véletlenül nem jelentkeztünk, egyelőre maradunk a bölcsődében. Döntésemen az sem változtatott, hogy nyár végére abszolút óvodaérett lett a gyerek: ágy- és szobatiszta volt, kristálytisztán beszélt, szépen játszott más gyerekekkel.
A covid későbbi hullámai bizonyították, hogy jól döntöttem, mert bár az óvodák és az iskolák hónapokra bezártak, a bölcsőde – köszönhetően az alacsony létszámnak – végig nyitva maradt. A gyerek végül – két és fél év bölcsi után – úgy érkezett meg az óvodába a negyedik születésnapja előtt pár hónappal, hogy beszoktatásra egyáltalán nem volt szükség, és a legtöbb verset, mondókát, körjátékot ismerte, valamint a napirend sem okozott gondot. Óriási előnyként élem meg azt is, hogy nem kell mérlegelni, elkezdje-e az iskolát, mert mire elvégzi a nagycsoportot, pont ott lesz korban, hogy – ha csak nagy baj nincs, aminek jele egyelőre nem látszik – muszáj lesz neki.
A nagyvárosokban, ahol sok a gyerek, gyakori jelenség, hogy a három éven aluliak nem kerülnek be az óvodába helyhiány miatt, illetve a szobatisztaság előtt állókat kiszűrik, amit sok szülő tragédiaként él meg. Pedig mind az enyémhez hasonló, óvodaérettséghez közel álló gyerekeknél, mind a fejlesztésre szorulóknál óriási előny, ha a bölcsőde az első közösség, amihez a kicsinek alkalmazkodnia kell. A vállalkozó-párok sarjai (kereskedők, szolgáltatók, szellemi szabadfoglalkozásúak) a képletes összegű GYED miatt jellemzően egy- másfél éves kor között kerülnek be, így ők nagyobb eséllyel maradnak a harmadik születésnap betöltése utánig, míg a többség kétéves kor körül, a GYED lejártával iratkozik be. Ha viszont a gyerek nyáron született, nagy az esélye annak, hogy két és fél évesen, vagy a háromhoz közel még nem jut be óvodába – nos, ilyenkor is remek választás a bölcsi.
Van, aki direkt azért választja, hogy fejlesztést kapjon a gyerek
“Hiszem, hogy első közösségnek a bölcsőde szerencsésebb, mint az óvoda, hiszen sokkal több idő jut a beszokásra: általában kettő-négy hét, majd később is sokkal több figyelmet kap a gyerek” – mondja Vali “néni”, Dr. Tabbouchné Sz. Valéria kisgyermekgondozó, aki a 80-as évek elejétől pályán van, és Boros Gabriella kolléganőjével együtt a gyöngyösi Jeruzsálem Úti Bölcsőde munkatársa. “Az átlagos gyerek valóban kétéves kor körül kerül be, az intézményvezető azonban arra törekszik, hogy korosztály szerint jöjjenek a csoportokba a gyerekek. Mindig vannak néhányan, akik decemberben, januárban töltik a hármat, de szeptemberben még a bölcsit kezdik, és ennek számos előnye van. Az óvó-védő, kis létszámú közösség – a csoportban tizenkét-tizennégy gyerek lehet, az egy éven aluliak kettőnek számítanak – növeli a kicsik biztonságérzetét, a korai fejlesztés pedig csodákra képes ebben a korban” – teszi hozzá.
Dr. Tabbouchné Sz. Valéria és Boros Gabriella kisgyermek-gondozók – Fotó: magánarchívum
Itt, vidéken speciális a helyzet, nagy az elvándorlás, kevés a gyerek, így a szülők általában választhatnak, a bölcsit vagy az ovit kezdje-e meg a két és fél évesük – a sűrűn lakott nagyvárosokban ez ismeretlen luxus. A két kisgyermekgondozó szerint itt nem számít ritkaságnak, hogy a szülő kimondottan azért választja őket, mert elmaradást lát a gyereke fejlődésében, és szeretné, ha megérzésében szakemberek erősítenék meg, valamint szükség esetén a gyerek személyre szabott fejlesztést is kapna – helyben.
“Gyakori probléma a megkésett beszédfejlődés, a nagymozgások hiányossága, illetve a finommotorika elmaradása – ezek a problémák hároméves kor előtt gyönyörűen korrigálhatók. A bölcsődében az érintett gyerekek gyógypedagógusi segítséget kapnak. A szakember heti egyszer jár hozzájuk – nem a szülőnek kell vinnie valahova –, a kezelési tervet pedig velünk is megosztja, és mi az ő szupervíziója mellett csináljuk az előírt gyakorlatokat, feladatokat játékos formában”.
“Nagy előny, hogy a gyógypedagógus része a csoport életének, részt vesz az ünnepségeken, kirándulásokon, a gyerek jobban megnyílik felé, mintha egy idegenről volna szó” – meséli Valika. “Ha az érintett gyerek nem kap korai fejlesztést, sok esetben “elkallódik”: az óvodában már nem jön “házhoz” a gyógypedagógus, huszonhat gyerek között pedig nem biztos, hogy ráér az óvodapedagógus külön foglalkozni vele. Később aztán sok esetben jönnek a tanulási nehézségek, magatartási problémák, és addigra már egy sor frusztrációt szerez a kicsi”.
Az a fránya szobatisztaság…
Mind a kisgyermekgondozók, mind az óvodapedagógusok tisztában vannak azzal, hogy ez egy egyéni érési folyamat, amit nem lehet erőltetni, ugyanakkor az oviban – ha fel is veszik a gyerekeket, mint nálunk – a társak részéről már érheti hátrány azokat, akik még bevizelnek, bekakilnak.
“Frusztráció érheti a kicsit, ha szeretne ugyan teljesíteni, de nem sikerül neki, és egy-egy társa buta babának nevezi, kineveti. A bölcsiben sokkal több idő van a szobatisztaság elérésére, és a társak is természetesnek veszik, hogy van, aki ott tart, de van, aki még nem – ott a pelenkázóhelyiség a kisvécék mellett, nincs csúfolódás” – mondja Valika. Egy bölcsődében általában a gondozó az, aki a maga tapasztalatával ráérez, mikor érik meg a gyerek a szobatisztaságra, és óriási türelemmel keresztülvezeti a kicsiket a folyamaton.
Autista, koraszülött… mégis szuper eredmények érhetők el
Az autizmus spektrumzavart hároméves kor előtt jellemzően nem diagnosztizálják, de ritka esetekben – ha például a szülő vagy idősebb testvér érintett, vagy ha nagyon erősek a tünetek – már megvan a korai diagnózis. Gabi például elvégzett egy tanfolyamot az autisztikus tünetek kezeléséről, így aztán hozzá került már több érintett is a pályafutása során. “Velük napirend-táblázattal dolgozunk, amin kis jelekkel mutatjuk, hogy hol tartunk, és ilyenkor jön a logopédus is. Ilyenkor a gyermek „hozzám tartozik”, és pontról pontra tudok vele foglalkozni az igényeinek megfelelően. A legutóbbi esetben a kicsi gyönyörűen fejlődött, ma már normál iskolába jár, és jól teljesít” – meséli Gabi.
Az ilyen sikerhez kell persze a pozitív szülői hozzáállás, és a társgondozónők közötti egyetértés is. Ha mást állítanak, sokszor félremegy a dolog, mert a szülő – érzékeny téma lévén – annak hisz inkább, aki a kedvezőbb véleményt fogalmazza meg. “Sokszor mi vagyunk azok, akik észrevesszük, hogy a gyerek szókincse nem a korának megfelelő, túlzottan ragaszkodik a napirendi pontokhoz és tárgyakhoz, évszakváltáskor nem akarja letenni a télikabátot, esetleg extrém módon visszahúzódó hónapok elteltével is. Ilyenkor tőlünk indul a kivizsgálás, de a diagnózis sokszor csak jóval később, négy-ötéves korban van meg” – teszi hozzá Valika.
“Volt egy koraszülött kisfiúnk, aki alig 90 dekával jött a világra, és nem sokkal a második születésnapja előtt egy szót sem beszélt még. A szülők őt kimondottan a korai fejlesztés miatt hozták. A gyógypedagógusunk, Pampuk Edina rendszeresen járt hozzá, mi pedig folyamatos konzultáció mellett foglalkoztunk vele, és három-négy hónapon belül beszélni kezdett. A család partner volt a fejlesztésben, a kisfiú most normál iskolába jár, teljesen be tudta hozni a korai lemaradását” – teszi hozzá Valika.
“Szakemberek vagyunk, akik évtizedek óta figyeljük a gyerekeket. Ha észreveszünk eltérést, beszélünk az intézményvezetővel, aki általában arra kér bennünket, várjunk még, figyeljünk, aztán ha beigazolódik a gyanú, a szülőt is bevonva találjuk ki, mi legyen a fejlesztési terv. Rengeteg esetben a kisebb elmaradások helyben pótolhatóak: a kúszás, a mászás, a tartás, a finommotorika mind fejleszthető” – mondja Gabi.
Az iskolára való felkészítés már a bölcsődében megkezdődik
A bölcsődében kötetlen szabadidős foglalkozások vannak, amelyeken nem muszáj részt venni, de általában előbb-utóbb minden gyerek csatlakozik, hiszen jópofa, mókás játékoknak “álcázzák” őket. A gondozónők előre megtervezik a hetet adott tematika mentén, ahol fontos szerepet játszik a részképességek fejlesztése. Mese, mondóka, ének, kézügyesség, rajzolás, festés… feladat a csipesszel való munka, a papírtépés, a galacsinkészítés és sok egyéb is, hiszen ha ezek nem mennek jól korai gyerekkorban, később a ceruzát se tudja fogni a kicsi. “Ezeket a foglalkozásokat lehet és kell is differenciálni, hiszen más a kompetenciája egy 15 hónaposnak, és más egy háromévesnek. Igyekszünk úgy kitalálni a programot, hogy a jó képességű és/vagy nagyobbacska gyerekek se unatkozzanak.”
A kisgyermekgondozók általában óvatosak azzal kapcsolatban, hogy ajánlják-e, hogy a két és fél éves gyerek maradjon még egy évet a bölcsiben. “Ez egy nagyon érzékeny téma, sok szülő szégyelli, ha a gyereke nem óvodaérett, és személyes sértésnek veszi, ha maradásra biztatják. Mások attól tartanak, hogy ha későn kezdi az óvodát, nem marad elég idő az iskolai felkészítésre: holott pont azok maradnak le nagyobb eséllyel, akik nem kaptak kiscsoportos, illetve személyre szabott egyéni fejlesztést hároméves koruk előtt. Néha eszünkbe jut, de jó volna, ha az óvodaérettség eldöntése is szakmai kompetencia maradna, éppúgy, ahogyan az iskolaérettségé…”
Kapcsolódó cikkek
