Yuko Munakata, a Colorado Boulder Egyetem pszichológiai és idegtudományi tanszékének professzora egy TEDxCU előadásban beszélt arról, hogy a szülők valójában nem tudják befolyásolni, mivé válnak majd a gyermekeik.
- Kapcsolódó: Te milyen típusú szülő vagy?
A szülők azt akarják, ami a gyerekeiknek a legjobb. A gyereknevelési könyvek pedig azt ígérik, hogy megmutatják nekik, hogyan tudják kezelni a mindennapi nehéz döntéseket, és hogyan érhetik el, hogy a lehető legjobb legyen döntéseik eredménye. A szakember szerint szóljanak akár tigris típusú, akár a “szabadtartásos” nevelésről, vagy éppen a holland vagy német gyermeknevelésről, ezek a könyvek egy következetes üzenetet osztanak meg: ha a gyermek nem lesz sikeres, akkor a szülő valamit rosszul csinál.
De mint kiderült, a tudomány egy teljesen más üzenetet támogat: “megpróbálni megjósolni azt, hogy milyen lesz a gyermek a szülei által hozott döntések alapján olyan, mint egy hurrikánt megjósolni egy pillangó szárnycsapásából.”
De mi van azokkal a sikeres szülőkkel, akiknek sikeres gyermekük van? Vagy a küszködő szülőkkel, akiknek gyermekük is küszködik? A szakember szerint a gyerekeket valójában számos olyan erő alakítja, mint például a gének, a kortársaik vagy a kultúra. Ez teszi nehézzé azt, hogy megjósoljuk, milyen erők befolyásolják, hogy milyen emberré válnak gyermekeink.
Millió gyermeket vizsgáltak már tanulmányok során, hogy kibogozzák ezeket az alakító erőket – egypetéjű és kétpetéjű ikreket, testvéreket, akik együtt nőttek fel, akiket örökbe fogadtak, vagy akiket egymástól külön neveltek fel. Habár nagy jelentőséget tulajdonítunk a közös otthonnak, mint alakító tényezőnek, úgy fest, mégsincs akkora szerepe. A közös fedél még nem biztosítja, hogy hasonló mértékű sikerességet, boldogságot, vagy éppen önállóságot.
2015-ben készült egy metaanalízis, amely több ezer tanulmányon alapult, több mint 14 millió ikerpárt követve, 39 országból. A kutatók több mint 17 ezer kimenetelt, eredményt mértek – és arra a következtetésre jutottak, hogy az összes ilyen kimenetel örökölhető volt. A gének determinálják, milyen ember lesz a gyermekből, de a génekkel sem lehet mindent magyarázni. Számít a környezet is, de nem elegendő ahhoz, hogy hasonlóak legyenek a gyerekek, ha közös otthonban nevelték fel őket. Néhányan ebből arra következtetnek, hogy a szülői nevelés nem is számít – azaz ugyanazzá az emberré lettünk volna, mint most vagyunk, függetlenül attól, ki nevel fel.
- Kapcsolódó: Mit lehet tanulni az egyes nevelési stílusokból?
Munakata szerint másfelől ezek a megállapítások nem is olyan megdöbbentők, ha arra gondolunk, hogy ugyanaz a szülő milyen különböző módokon alakítja a különböző gyermekeit. Például az egyik gyermek biztonságosnak találhatja az édesanyja által szabott kereteket, míg a testvére ezt fojtogatónak érezheti, vagy az egyik gyerek úgy gondolhatja, hogy szülei érdeklődők, ha a barátairól kérdezik, míg a testvére szerint túl kíváncsiak, stb. Ahogy a szakember mondja: “Ugyanaz az esemény, különböző élmények.”
De az, hogy egy esemény nem ugyanúgy alakítja az embereket, még nem azt jelenti, hogy nem volt hatása. A szülő gyerekneveléssel formálja a gyermekeit, de nem úgy, hogy ők hasonlóak lesznek. Az idősebb gyermeket például komolyabbá formálhatja, míg a kisebbet lazább típussá.
A tudósok ma már értik, hogyan válnak a babák két lábon járó, beszélgető, gondolkodó, társadalmilag független személyekké. Egyre kifinomultabbak annak a megértésében is, hogy a szülők hogyan alakíthatják gyermekeik jövőjét.
Mit kezdhetünk ezekkel a megállapításokkal?
Először is tudd, hogy a szülők számítanak!
Másodszor tudd azt is, hogy az, hogy mekkora mértékben számítanak, összetett dolog és nehéz megjósolni.
A szülőknek fontos üzenet: ne érezd azt, hogy kizárólag rajtad áll gyermeked jövője. Van befolyásod rá, de nincs teljes kontrollod felette.
A felnőtteknek tanács: hagyd abba a szüleid hibáztatását, és engedd el annak a gondolatát, hogy csak rajtuk múlt minden!
Még akkor sem tudunk mindenkinek a kedvére tenni, ha mindent megteszünk, ami csak erőnkből telik.
Ahogy Andrew Solomon aktivista megjegyezte, hogy “bár sokan büszkék vagyunk arra, hogy mennyire különbözünk szüleinktől, nagyon szomorúak vagyunk, hogy gyermekeink mennyire különböznek tőlünk.” A szakember szerint talán kevésbé lennénk szomorúak, ha el tudnánk engedni azt a gondolatot, hogy a gyerekeink jövője felett van komoly kontrollunk.
- Kapcsolódó: 9 dolog, ami segíthet még jobb szülővé válni
Harmadszor: értékeljük, hogy milyen csodálatosak, jelentősek a velük töltött pillanatok – fókuszáljunk arra, hogy mit jelentenek ezek most a gyerekeknek és nekünk.
Ha gyermekeink fejlődésének bonyolultságára tekintünk, az megváltoztathatja, miként közelítünk a szülői döntéseinkhez a mindennapok során. Segít felismerni, hogy sokkal többről szól a gyermeknevelés, mintsem arról, hogy görcsösen eredményessé tegyük gyerekünket.
A cikk forrása: ideas-ted-com.cdn.ampproject.org
Kapcsolódó cikkek
